...ahová a szél fúj...

...ez itt a kert!....

2012-01-28T17:11:00.003+13:00

A címről azonnal az a videó ugrik be, amikor Matisz nagypapa bemutatja a TV2 stábjának a hátsó udvart. Azzal a 4-5 "érdekes tánclépéssel" amit ezután a mondat után következett bevonult a magyar vicces videók halhatatlanjai közé.

Tavaly májusban tettem közzé a "Paprika project" bejegyzést. Ez most annak a folytatása lesz.

Akkoriban vetettem magról paprikát, chilit és paradicsomot. Igaz, hogy az itt már igencsak ősz, de úgy voltam vele egy próbát megér, mert itt úgyis enyhébbek a telek, mint otthon, hátha lesz belőle valami. Hát lett. A növények megnőttek akkorára, mint amekkorának a fent említett bejegyzésben láthatóak és úgy is maradtak egészen tavaszig. Ennek oka: a paprika- és paradicsom-félék meglehetősen fényigényesek. Téli növénytartás a salátafélék esetében jöhet inkább szóba. Na, most már ezt is tudjuk.

Tavasszal indultak növekedésnek, leszámítva a TV paprikát, mert abból semmi nem lett. Illetve lett belőle porcsin, de azzal nem nagyon tudok most mit kezdeni. December elején úgy döntöttem kiteszem őket a garázsból, mert mégiscsak jobb nekik a természetben, ahol esővizet kapnak és nem csapvizet, meg közvetlen napfényt, szabad levegőt.... - utólag kiderült hiba volt.

A paradicsomnak két okból sem tett jót:

Először is a tenger légvonalban nincs messzebb, mint 3 km és a napok nagy részében arról fúj a szél. A sós levegőt, amit hozott az nem tett jót a paradicsomnak. Ezt "salt burn" -nek nevezik ami a növényen is látszik, hogy az óceán felől érkező sós levegő ahol éri (leginkább a felső részein jelentkezett először), elszárítja a növény szárát és a levelei is teljesen tönkremennek.

A másik fontos tényező a magas páratartalom. Az idei nyár eddig java részt az esőről szólt, és ez a sok csapadék a magas páratartalommal társulva nem jó a paradicsomnak.

Azért termésünk lett rajta nem kis számban, úgyhogy most jó ideig nem kell venni ezt sem, de talán folyamatosan a garázsban (ideális esetben üvegházban) tartva többet is ki lehetne hozni ebből.

A chili. Maradt belőle bent is egy - ami most kezdett szépen virágozni - de tettem belőle kintre is. A kintieket inkább nem fényképezném le, mert azt gyönyörűen lerágták valami bogarak, de olyannyira, hogy már nincs levele sem, csak egy nagy csonkon vannak kis csonkok, mutatóban, hogy ezek lehettek egykor a levelek. Nem tudom ez a növény mikor dönt úgy, hogy terem nekünk. Menet közben azt is megtanultam, hogy legalább 300mm mély növényágyra van szükség, ha ezeket a növényeket termeszteni szeretném és ez egyenlőre nálam csak a paradicsom esetében adott.

Ez a kis szépség itt a végére a porcsinunk. Ebbe a tálba vetettem el a TV paprika magokat és ez lett belőle. Bevallom erre nem számítottam, de ha már kihajtott elfér, nem?!

Azért azt szeretném leszögezni, hogy a permetezés vagy műtrágyázás és vagy egyéb adalékanyagok hozzáadása nálam szóba se jöhet. Ha lehetőségünk lesz rá szeretnék egy olyan kis kertet létrehozni, ahol:

nem kell permeteznem, mégsem eszik meg a rovarok a növényeket,
ahol az év nagy részében, vagy teljes egészében lehet növényeket termeszteni,
ami nem igényel folyamatos felügyeletet (emiatt nem halasztunk el semmilyen kirándulást),
aminek a fenntartási költsége nulla vagy még kevesebb!!! (igen, ezt szándékosan írtam, mert szerintem nem lehetetlen)
és ami emellett kellően egyszerű, nem igényel diplomás szaktudást.

Bevallom engem is megfogott az aquapónia és a passzív szolár üvegház, ami a mai magyar médiában nagyon felkapott lett. Ezek egyike sem új magyar találmány, bár együtt még nem üzemelték tudtommal sehol a világon, ebben tényleg első Gönczi Péter. Talán majd 2-3 év múlva nekünk is lesz hova felépíteni, s akkor érdekesebb bejegyzések is születhetnek ebben a témában.

Munkahelyeim

2011-12-02T19:02:00.001+13:00

Október 18-án megérkeztünk és már november végén műszaki rajzolóként (végre a szakmámban) dolgozhattam. Így fog ez a történet szájról-szájra terjedni, mert így van igazán mit irigyelni benne. A valóságban pedig a megérkezésünk 2010-ben volt és ezt a munkát 2011-ben kaptam meg.
Erről az időszakról szeretnék most írni, hogy milyen volt számomra munkát keresni és mit csináltam ez alatt az idő alatt.
Írtam már korábban is arról, hogy mit dolgoztam, de most részletesebben is kifejteném.

Igazából úgy gondolom, hogy - mint mindenhez - ehhez is kell a szerencse. Ez egy olyan tényező, amit szerintem képesek vagyunk befolyásolni - mások szerint nem.

A munkavízumot 2010. december közepén kaptam kézhez. Ebben a karácsonyi időszakban értelmetlen munkát keresni, mert nagyon kevesen foglalkoznak ilyenkor munkavállalók felvételével. Mindenki a nyaralással és a karácsonyi dolgokkal van elfoglalva. Januárban szintén: nyaralás. Talán e hónap második felében már mutatkozik valami érdeklődés a beküldött jelentkezések iránt.
Nekem az első munkám március vége-felé adódott. Magyar főnökkel és néhány magyar sráccal a Q-Theater-ben dolgoztunk a színház építése alatt. A társaság többi tagja chilei, laoszi és brazil volt. Elég vegyes társulat, de én szeretem ezt, ilyenkor lehetőség nyílik megismerni más kultúrákból jött emberek gondolkodásmódját is. Itt többnyire gipszkartonozás, glettelés és annak csiszolása, valamint repedések szilikonnal való feltöltése volt az a paletta, amit sikerült alaposan megismernem (ja, és festettem is, de az nem lett olyan szép: megtekinthető a színházban, de nem mondom meg hol). ;-)
Ez volt, ez jött és örültem neki, hogy tudok pénzt keresni. Úgy gondolom, hogy meg kell ragadni azt a lehetőséget, ami adódik és jól meg is kell becsülni. Több mint 3 hónap színházba járás után - amikor már elég művelt lettem és - elkészült a színház és a munkáltatóm átmenetileg nem tudott foglalkoztatni.
Tudott viszont munkát adni egy szintén magyar vállalkozó, akivel a színházban ismerkedtem meg. Így megy ez, ha úgy jössz ki, hogy gyakorlatilag senkit sem ismersz: kézről-kézre járhatsz, s az egyik helyen megismerheted a következő munkáltatódat.
Úgyhogy júliusban már álmennyezeteket-mennyezeteket csináltunk, pontosabban azok tartószerkezetét. Ez az itteni építési technológia elengedhetetlen részét képezi irodákban, üzletekben és lakóházakban is. Szerencsére rengeteg munkánk volt, úgyhogy gyakran dolgoztunk heti hetven-egynéhány órákat. Az alap általában a heti 55 óra volt. Ezt is szerettem, mert elég változatos volt. Sok helyszínen megfordultunk és sokszor dolgoztunk együtt másokkal is (pl.: egy dél-Afrikai sráccal, akinek egyik szülője spanyol a másik ausztrál; vagy olyan hollanddal, aki Barcelonában született, de már jó ideje itt él...). Alig volt néhány hely, ahol 1 hétnél többet lettünk volna. Egy átlagos, 160-180nm-es családi házzal 1 nap alatt "jól laktunk", aztán jöhetett a következő helyszín.
Itt dolgoztam egészen a múlt hétig. :-) Rengeteg helyen voltam és ennek a munkának köszönhetem,hogy nagy vonalakban már megismerhettem a várost. Eddig minden korábbi munkáltatómtól úgy válhattam el, hogy ha minden kötél szakad, akkor hozzá visszamehetek. Ez nagyon megnyugtató tud lenni. Persze az ember általában nem azért vált munkahelyet, hogy visszamenjen az előzőre...
Ez a mostani munkám számomra nagyon jó lehetőség, de nem volt ez egy egyszerű menet.
2011 márciusában jelentkeztem rá. Valamikor áprilisban váltottunk néhány email-t és bementem egy interjúra. Este 6-ra volt megbeszélve, de mivel én aznap is dolgoztam nem volt elég időm elkészülni. Na, meg sosem jártam előtte arrafelé és nem gondoltam, hogy ilyen nagy lesz a forgalom.... 5:55-kor küldtem egy sms-t, hogy sajnos nem érek oda 6-ra, de ha még tud 10 percet adni, akkor ott leszek. Éppen csak összejött, majdnem kicsúsztam a 10 perces időkeretből is! Aztán ott voltam majdnem egy órán át. Nagy mázlim volt, hogy a Sri-Lankáról jött főnököt nagyon jól megértettem és pár nappal később elküldtem neki egy rajzot, amit az alapján csináltam neki, ami mintát adott. Kíváncsi volt van-e térlátásom. Na az van, ezért is szeretem nagyon ezt a fajta munkát. Aztán ennyi.
2011 októberben egyszer csak kaptam egy email-t egy szép szombati napon, hogy érdekel-e még az a munka. Azonnal írtam, hogy igen és hétfőn már ott voltam a cégnél. Persze ehhez kellett az is, hogy az akkori munkáltatóm is elengedjen, de ezt ő is felismerte, hogy nekem most kell lépnem. Nem tudhatjuk milyen gyakran adódik ilyen lehetőségem az életben, ezért ezt most kell kihasználni.

Most eltelt az első hét az új helyen és éppen a céges xmas dinner-re készülünk. Sose voltam vállalati rendezvényen, leszámítva a "névnapozást". Rengeteg dolgot tanultam máris és még van is mit, de egyáltalán nem reménytelen. Nem csak szerintem, a munkatársak szerint sem. Igaz ők többnyire más programot használnak (StruCAD), mint amit én korábban (AutoCAD), de ez utóbbit szerencsére én tudom jobban, ez a héten már be is igazolódott.

Új-zélandi jogosítványom megszerzése

2011-09-11T14:40:00.001+12:00

Szeretném részletesen leírni az Új-zélandi jogosítványom megszerzésének történetét. Remélem ezzel sikerül informálni és egyben bátorítani is másokat, hogy nem is annyira vészes itt a vizsgázás.

A magyar "B" kategóriás jogosítványom 2003-ban szereztem és azért aránylag gyakran vezettem is. Néha 2-300km-t is, de általában a 30-50km volt jellemző. Ilyen tapasztalattal kezdtem el 2011 januárjában vezetni a "rossz oldalban" Új-Zélandon. Egyszer-kétszer előfordult, hogy a szembe sávba kanyarodtam, vagy irányjelző helyett az ablakot töröltem szárazon, de alapjában véve az autósok itt türelmesek és semmi komoly problémám nem volt.
A magyar jogosítvánnyal itt hivatalosan a megérkezéstől számított 1 évig lehet vezetni. A jogszabályok szerint utána ezt elfelejti az ember, úgyhogy én igyekeztem még október előtt levizsgázni.

Elegendő csupán egy elméleti és egy gyakorlati vizsgát tennem és ezek sikeres megoldása után kapok egy 1F-es jogosítványt, ami azt jelenti, hogy Class 1 (személyautó), Full (teljes jogú, tehát nem kezdő és nem korlátozott).

Az elméleti vizsgára való felkészülésben (itteni Kresz) nagy segítséget nyújtott a learnerlicence.co.nz oldal, ahol majdnem az összes kérdés fent van a helyes válaszokkal együtt és az itteni autós szövetség honlapján található teszt. Ez utóbbi oldalon ugyan ismétlődhetnek a kérdések, hiszen véletlenszerűen generálja őket, de ez jobban hasonlít a vizsgán élesben megoldandóra.
Az elméleti vizsgára nem mehet egyedül az ember kocsival, hiszen az első próbálkozás után (legyen az sikeres vagy sikertelen) hivatalosan nem vezethet autót egyedül csak olyan személy felügyelete mellett, aki legalább 2 éve rendelkezik itteni jogsival és az első (utas oldali) ülésen ül.
A teszt kitöltése előtt megvizsgálják az ember látását (nem kell emiatt sehova menni, minden 1 helyen történik). Betűket kell olvasni nem túl kicsik, de nem is nagyok. 3 különböző pozícióba mozdítják a kukucskálós gépben és mindig megmondják, hogy a 7 egyforma nagyságú betűsorból most melyiket szeretnék hallani.
Na, ha ez megvan, akkor tőlem elkérték a mobilom (amit a teszt kitöltéséig félretettek). (Szerencsére jó vastag polcra tették és nem szakította le a 7 éves retro-mobilom!) Kap az ember egy 4 jegyű számkódot, ami az ő személyre szabott kérdéssorát hívja elő. Ennek beírása után tájékoztatnak, hogy hogyan működik a számítógépes program (mert ezen történik a vizsgázás), marha egyszerű 4 nagy gomb van, ha tudod a választ rákattintasz és amikor megnyomod a "következő kérdés" gombot, akkor azonnal meg is mutatja, hogy jó-e vagy sem. Ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor csak kéred a következő kérdést és a végén vissza lehet térni ezekre a kérdésekre. 30 perc áll rendelkezésre 35 kérdés megválaszolására. Ha az ember becsülettel gyakorol, akkor majdnem kétszer is ki lehet tölteni ennyi idő alatt a tesztet.

Sikeres vizsga esetén lehet időpontot foglalni a gyakorlati vizsgára. Nekem szeptember 5-re tudtak adni leghamarabb, de 9-re kértem és lehetőleg dél körüli időpontra, hogy kis forgalom és jó útviszonyok legyenek.

A gyakorlati vizsgára cipelni kell magunkkal az ún. supervisor-t.(Ugye ő az, akinek már min. 2 éve van kiwi jogsija.) Elméletileg. Tőlem a kutya se kérdezte, hogy itt van-e. Nem is kellett a kocsiban lennie, amikor vizsgáztam. Megvárt ott a helyszínen, de senki nem kérdezte tőle, hogy mit akar itt vagy kivel jött. (Mindenki levonhatja a maga következtetését...)

Browns Baybe kaptam az időpontot, szerencsére elég jól ismerem ezt a környéket. A gyakorlati vizsga elején a vizsgáztató megnézte a gumikat (légnyomás megfelelő-e, mintázat elég mély-e), az irányjelzőket elől-hátul, a kézi- és lábféket és féklámpákat. Mivel mindent rendben talált indulhattunk.
Mondta az irányokat, érthetően, előre szólt, sőt még mutatta is, úgyhogy ha két bal kezem lenne is tudtam volna merre kell fordulni. ;-) A vizsga első részében volt minden. Körforgalmakba mentünk minden irányból és hagytuk el minden irányba. Stop táblás kereszteződések, egyenrangú útkereszteződések, iskola zóna... Egyszer szólt, hogy álljak félre. Na, itt beijedtem, hogy megbuktam, de mondta, hogy az első résznek itt sikeresen vége, most jön a második rész.

Nagyobb térképre váltás
A második részben meg kell figyelnem, hogy mi zajlik a kereszteződésben, s miután azt elhagyjuk félreállok és el kell mondanom mit láttam. Szólt előre, hogy most figyeljek, mert ezt meg fogja kérdezni. Figyeltem, elhagytuk a kereszteződést és mondta, hogy ahol úgy érzem álljak félre és meséljek mit láttam. Én meg elmondtam, hogy jobbról jött egy piros kocsi, balról meg egy babakocsi oszt ennyi. Jó, gyerünk tovább- mondta. 5-6 ilyen kereszteződés volt, köztük olyan is, ahol senki nem volt csak mi. Ezután az East Coast Roadon kellett vezetnem lakott területen kívülre (80-as tábla volt végig). Na itt már rám szólt, hogy jó volna, ha gyorsabban mennék, mert feltartom a mögöttünk jövőket (70-75-el mentem ekkor)... én ugyanis egész idő alatt figyeltem arra, hogy ha 50-el lehet menni, akkor inkább 45-el mentem, nehogy ebbe kössön bele.
Visszaértünk és minden rendben zajlott. Nagyjából 45 percig tartott a menet és a végén elmondta az észrevételeit, hogy nem ártana kicsit jobban balra tartanom, egyszer elfelejtettem indexelni a körforgalomból kifelé menet és hogy mehetek gyorsabban is, elvégre ez egy teljes jogú jogsi lesz, nem korlátozott vagy tanuló.
10 munkanapon belül postázzák a jogsim, figyeljem a postaládát - ez volt az utolsó mondata.
Azt, hogy addig most vezethetek-e vagy sem, azt nem tudom, de örülök, hogy ez is megvan. 10 évig ezzel sem kell már foglalkoznom. Viszont a magyar jogsim jövőre lejár....

Rögbi Világbajnokság - Nyitónap

2011-09-10T07:38:00.000+12:00

Elkezdődött végre, amire Új-Zéland évek óta várt és készült. Már napok óta érezni lehetett a levegőben egyfajta vibrálást. Látni lehetett a lobogást. Zászlók lobogását az autókon. Néhány nappal ezelőtt már elfogyott az országban az utolsó 5$-os All Blacks-es autós zászló is. Rengeteg helyen árultak hivatalos szurkolói relikviákat, mint táskák, felsők, sálak, sapkák, zászlók... és - én személy szerint - nem is találkoztam hamisítványokkal. A helyi busztársaságok már hónapok óta felvételt hirdettek, hiszen rengeteg buszsofőrre volt szükségük és tegnap kiderült, hogy nem hiába. (Tudom a kép nem teljesen profi, de azért látszik rajta mekkora tömeg volt.)

Mi is busszal indultunk a városba és az állomáson gyakorlatilag nem sorban, hanem körben álltak az emberek. Egyszerűen nem tudtuk eldönteni, hogy hol van a vége. 15:30 körül tudtunk csak a buszra jutni és a városba menet mind az 5 állomáson hasonló volt a helyzet. Albanyban megtelt a busz és utána már csak 5-10 embert vettünk fel állomásonként.
A hivatalos bejelentés szerint a belvárosban nagyjából 107.000 ember volt. A Queens Wharf-ot a hivatalos megnyitás után 20 perccel már teljesen elözönlötték az emberek és 30 perccel később be is zárták a kapukat. Ennyi idő kellett 12.000 embernek, hogy "elfoglalja" a megnyitó estéjére koncertek helyszínéül szolgáló új létesítményt. A következő 3 órában csak időszakosan nyitották meg a kapukat, úgyhogy nekünk esélyünk sem volt bejutni. Legjobb eredményünk, hogy 200m-re sikerült megközelítenünk a kaput. A bárok és éttermek teljesen tele voltak. Az egyik helyen csak előre foglalással lehetett bemenni, másutt sorok kígyóztak a hőn áhított alkoholért.

A kompoknál sem volt jobb a helyzet. Délután háromnegyed négykor már 300m hosszú sor állt Devonportnál, Birkenheadnél pedig mintegy 150 méteres sorban álltak az emberek mind feketében.
A kompokat le is állították, mert a waterfrontra nem lehetett már több embert bezsúfolni.
A vonatközlekedés is eléggé zavarodottan működött, mert a stadion felé menet rendszeresen nyomkodták a vészjelző gombokat és emiatt egy idő után már vonattal nem lehetett eljutni az Eden Park Stadionba. Közel 2.000 ember nem tudott eljutni a kezdő meccsre, de a hivatalos adatok szerint így is több mint 60.000-en nézték meg a helyszínen ahogy John Key biztatta a fiúkat.
17:00-kor indult 600 maori harcos felvonulása a Quay Street-en a Queens Wharf felé. A harcosok hárman, esetleg négyen fértek el egymás mellett, mert ennél nagyobb helyet már nem tudtak a szervezők kipréselni a tömegből.

Miután ezt is megnéztük még 1 órán át próbáltunk helyezkedni, aztán feladtuk. Teljesen értelmetlennek tűnt ekkora tömegben eljutni bárhová is. A 20:00-kor kezdődő élőzenés tűzijátékot már otthonról néztük a TV-n. 3 tonna villogó akármit lőttek fel, miközben "érdekes" zenei aláfestést és képeket kaptunk. A zenészek a város különböző pontjain voltak. Maori harcos fújt egy hatalmas kagylót az öböl bejáratánál lévő világítótoronyban, az Auckland múzeumnál hatalmas dobokon doboltak és fáklyás zsonglőrködtek, a waterfronton egy irodaház tetején Dél-afrikai énekesek voltak, a kikötőben konténerszállító gépek mentek össze vissza (ez utóbbit máig nem tudom hova tenni), szóval érdekes volt.
A stadionban a megnyitó egyszerűen fantasztikus volt. Videó itt található róla.
A megnyitó mérkőzésen az All Blacks játszott Tonga ellen. Első ránézésre (és abszolút hozzá nem értő szemmel) nem tűnt eldőltnek a mérkőzés. Mindkét csapatban hatalmas izmos emberek voltak. Döntően 95-110kg-osak a játékosok. A meccs végül 41-10-re az All Blacks javára dőlt el. Végignéztem. Nem akarok senkit megsérteni, de több ízben majdnem elaludtam rajta. Voltak valóban izgalmas részek, de volt olyan 20 perc, hogy gyakorlatilag semmi sem történt.
Ha jó rögbi szurkoló szeretnék lenni, akkor még mindenképpen gyakorolnom kell és hát mi is lehetne erre egy jobb lehetőség, mint az itt megrendezett világbajnokság!

Buddha és Bumeráng

2011-08-18T20:56:00.002+12:00

A dolog úgy kezdődött még 2008 júliusában, hogy hallgattam egy rádióműsort - amit az ország egyik fele azóta is hallgat. A felhívás az volt, hogy olyan tereptárgyat kell készíteni, amit a Bocsi egy Mig-29-esből kb. 400km/h-ás sebességgel haladva 300m magasságból jól észre tud venni. A legjobb nyer egy Thaiföldi utat. Természetes, hogy egy ilyen buliból nem maradhatunk ki, úgyhogy neki is láttunk, hogy építsünk valami óriásit a szüleimmel, öcsémmel, feleségemmel és sógoraimmal.

A terv az volt, hogy készítünk egy hatalmas bumerángot. Papírból, mert az volt kéznél nem kis mennyiség. Ahogy haladtunk előre és szorított az idő, egyre jobban kezdtem hajtani mindenkit a nagyobb termelékenység érdekében. Így a csapatban volt valaki, aki közutálatnak örvendett egy idő után, ez pedig én voltam. :-) (Azt hiszem egy korábbi életemben már az egyiptomi piramisok építésénél is részt vehettem, mint munkafelügyelő...)

Ahogy kiértünk a terepre - ahol fel kívántuk építeni a remekművet - bizony gyorsan rájöttünk, hogy a bumeráng annyira hatalmas lesz, hogy nem tudunk az egyik végéről a másikra elkiabálni sem, úgyhogy gondok merültek fel az építés során. A megoldás az volt, hogy mintegy koordináta rendszer szerűen kijelöltünk néhány pontot és azok összekötésével húztuk meg a vonalakat.

(A fenti képen jobb oldalt egy "mi autónk" látható, csak az összehasonlítás kedvéért.) A bumeráng így felépült "just in time", bár a fényképezés 1 órával a zsűrizés előtt volt és a fényképeken nem látszódnak a 8-10 méter magas stilizált hangszórók a bumeráng bal és jobb oldalában. Teljes szélessége több mint 189 méter volt, magassága pedig 83 méter. (A pontos adatok még megvannak valahol a részletes tervrajzokkal. Ez nem vicc, de most nem találtam meg őket!) Legnagyobb ellenségünknek a szél bizonyult, de a saslikpálcákkal leszögezett papírokkal nem tudta felvenni a versenyt a gyenge nyári szellő. Végül több mint 7.000 db A/4-es lap és 770 méter fóliacsík felhasználásával elkészült a közel 21.000 ponton összeragasztott "lepedő". Ezt ezután mintegy 2.000 db saslik pálcikával és 1,5 km zsineggel rögzítettük, hogy ne fújja el a szél. (Amikor elmentünk a boltba zsineget venni kicsit már koszosak voltunk és siettünk, úgyhogy nem akartuk keresgetni, csak megkérdeztünk egy eladót, hogy merre találjuk és egyáltalán van-e nekik zsinegük. A válasz az volt, hogy "igen van, de csak pénzért".)

Ilyen lett végül (a háttérben a kecskeméti katonai repülőtér), mondanom sem kell, hogy a 8 (vagy 10) elkészült mű közül nem mi nyertünk, de azért büszkék voltunk rá! (Utolsó este kint aludtunk a kocsiban, nehogy valami baja történjen a remekműnek. Jól elfeküdtem a nyakam az már biztos!)
Most pedig egy ettől lényegesen könnyebb fába vágtuk a fejszénket egy olyan műsor felhívására, amelyet az ország másik fele hallgat. A feladat: ülj meditáló pozícióban és fényképed küldd el nekik. Nyerni nem lehet semmit, de mivel jópofa dolognak tartottuk küldtünk mi is képet. (Ettől messzebbről nem nagyon lehet küldeni képet Magyarországra, s egyben azok is képet kaphatnak rólam, akik még sosem láttak élőben. Vigyázat, sokkoló kép következik!)

A nagy szünet után - újra bejegyzés

2011-08-14T17:59:00.000+12:00

Volt időm alaposan átgondolni, hogy mit is kezdjek a bloggal. Sokszor felmerült bennem, hogy nem foglalkozok ezzel többet. Csak élem a hétköznapjaim és lesz@rom, hogy olvassák vagy nem. Voltak elkeserítő események is, mint például az a bizonyos médiatörvény.
Azonban voltak olyan események a hétköznapokon, amelyeket szívesen megosztottam volna. Részben másoknak és részben magunknak is. Emlékképpen.
Tudom nem vagyok egy Dosztojevszkij, de ez egy jó hobbinak tűnt. Végül is, mi is rengeteg hasznos dolgot tudtunk meg blogokat olvasva és rengeteg barátra, ismerősre tettünk szert ennek segítségével.
Akik követik az eseményeket megtudhatnak olyan kis apróságokat, amellyel megkönnyíthetem az életüket. Kaptam olyan emailt, amiben nagyon köszönték, hogy megírtam az egyik bejegyzést, mert milyen sok - számukra - hasznos dolgot találtak benne!
És tudjátok mit: már csupán ezért is érdemes volt megírni!
Ugyan nincs túl sok szabadidőm, mert - szerencsére - dolgozom, de néha 1-1 bejegyzés még megszülethet. Az embernek arra van ideje, amire nagyon akarja. Ezt nem én találtam ki, hanem egy tőlem sokkal okosabb embertől hallottam, úgyhogy biztosan így van.
Írjak vagy ne: akit nem érdekli, az úgysem fogja olvasni, aki meg eddig olvasta, annak lehet, hogy hiányzik. Nekem hiányzott.

Shrek - a világ leghíresebb báránya - halott

2011-06-12T07:49:00.000+12:00

Hát ki ne ismerné a világ leghíresebb bárányát!? Tehetjük fel a kérdést. Na, én bevallom néhány nappal ezelőttig nem ismertem és sajnos most már személyesen nem is lesz hozzá szerencsém. 2011. június 6-án 16 éves korában ugyanis elhunyt szegény.

Shrek 2004 áprilisában robbant be a köztudatba, amikor is Otagoban egy barlangban megtalálták 6 év "bujkálás" után. Ez alatt az idő alatt ugye senki sem nyírta őt és 27kg gyapjút sikerült növesztenie. Ez a mennyiség 20 férfi öltönyre elegendő.
(Egy átlagos merinói juhnak 4,5kg a gyapja.)
Karrierje a a megtalálása után meredeken ívelt felfelé: egy könyvben is írtak róla és a tv élőben közvetítette a megnyírását. Találkozhatott Helen Clark akkori miniszterelnökkel (bizonyára jót beszélgethettek), valamint a 10. születésnapja alkalmából Dunedin közelében egy úszó jégtáblán is megnyírták. (Ezt is csak a pihent kiwik találhatják ki....)

Országjáró körútja során (mert, hogy neki ilyen is volt!) részt vett homár halászaton, továbbá járt a Waitangi békekötés helyén is.
Lenyírt gyapjával és a róla készült fényképekkel egy gyermekeket segítő segélyszervezetet támogatott.

Mozgalmas hetünk volt

2011-05-15T14:43:00.000+12:00

Mozgalmas hetet tudhatunk magunk mögött. Az előző vasárnaptól most vasárnapig elég sok minden történt, s erről szeretnék most írni, mielőtt még feledésbe merülne.
Vasárnapunk autószereléssel indult. Bem tábornok ugyanis úgy döntött, hogy unalmas neki sötétben aludni esténként és ő ugyan nem hajlandó lekapcsolni a beépített rádió világítását. Ez a probléma már 3-4 napja fenn állt, amikor vasárnap délelőtt nekiláttam, hogy megjavítom. A rádióhoz futó kábelköteg megtalálásához 5 burkolati elemet kellett eltávolítani a műszerfalról (ahol már csak 2 elem maradt), más utat nem találtam hozzá. Egész pontosan kikötöttem a rádiót és már nem világít. Igaz nem is működik, de ez egyébként sem olyan nagy érvágás, mert azon a 2km-en naponta amíg a buszállomásig elmegyek nem szükségszerű zenének szólnia.

Hétfőn reggel immigration medical-re voltam hivatalos. Mielőtt ide indultunk megcsodálhattunk egy hatalmas rozella papagájt az ablakban miközben az egyik bokorról csemegézett.

Az orvosiról előzetesen annyit, hogy korábban már vásároltunk egy kupont, amivel kedvezményesebben csináltathattuk meg a vizsgálatokat. Néhány hónapja Torbayben ~400$-ért csinálták volna meg a vizsgálatot mellkas röntgennel és vérvétellel együtt. Az interneten pedig az állt a kupon hirdetésben, hogy full immigration medical 160$ helyett most csak 80$. Kicsit gyanús volt a 160$-os teljes ár is, de gondoltuk 80$-t mindenképpen meg lehet vele spórolni. Ezért is vettük meg és most amikor elmentőnk kiderült, hogy a 160$ az csupán az orvos díja. Nekünk ezen felül még 200$-t kellett fizetni. A doki egyébként bangladesi származású Helali (majdnem haláli) volt. Nagyon rendes volt és gyorsan megvoltunk mindennel. Az eredményeket szerdán már fel is vehettem, szerencsére minden nagyon jó (egyedül a fehérvérsejtek számára írták, hogy alacsony 4-11 között a jó és nekem 3,93). Szerintem nem lesz vele gond. Összességében még így is olcsón megvolt, mert 280$-ba került. Szerintem hasznosak ezek az úgynevezett "napi akciós" oldalak, amiről már Isti is írt korábban. Sok-sok mindenhez hozzá lehet jutni jutányos áron.

Szerdáról csütörtökre virradó éjjel egy nem várt esemény következett be. Ennek is vannak előzményei, először ezzel kezdeném.
Szeretünk itt lakni. Alapvetően. Jól kijövünk a tulajékkal de mostanában a feleséggel kezd kicsit felborulni a világ. Átállt éjszakai üzemmódra. Heti 2-3 nap dolgozik egy éjszakai bárban, mint pultos, mixer úgyhogy neki nem nagy was ist das éjjel nem aludni. Ez a tény azonban még nem jogosítja fel arra, hogy bennünket se hagyjon aludni. A legújabb hóbortja az éjszakai maratoni telefonálás. Azokon az estéken, amikor nem dolgozik telefonál. Állítólag Kínába, de számomra nehéz elképzelni, hogy van másik olyan ember is, aki ugyanezt az eszement sportot űzi, hogy telefonnal a fülén él. Elkezdi este 6-7-8 óra felé és reggel, amikor én munkába indulok (ez reggel 6 előtt nem sokkal van) még javában telefonál. Mindezt főképp a nappaliban végzi, amit a mi hálónkkal egy gipszkarton fal választ el, tehát gyakorlatilag olyan, mintha egy kartondobozt tennénk a fejünkre, miközben mellette ülünk= mindent hallunk. Valamilyen oknál fogva sötétben nem tud beszélni, ezért a villanynak is világítania kell, ami beszűrődik az ajtón és igen gyakran megy ki a garázsba cigizni is, amihez a mi szobánk ajtaja előtt vezet el az útja. Eredmény: időnként felhangosodó, de alapvetően folyamatos egész estés nyávogást hallunk beszűrődő fény mellett, ami zavarja a melatonin termelődésemet.
Szerdán ezt azzal fűszerezte, hogy hajnalban 1:20-kor a tűzriasztó hangjára ébredtünk. Mint utólag kiderült telefonálás és cigizés közben belehamuzhatott abba a kartondobozba, amiben a papírhulladékot gyűjtjük. (Ez a doboz egyébként a használt/kinőtt ruhák zsákján foglalt helyet nem egészen 1 méterre a férje Mazda RX-8-asától. Csak emlékeztetésképpen ennek az autónak mentek bele a kerekébe, amikor szilveszterkor a feleség elment vele dolgozni, s emiatt 3 hónapig állt a garázsban, hogy megcsinálják.)
Amikor kimentünk a folyosóra már láttuk, hogy baromi nagy a füst mindenfelé, de végül is tűz nem lett. Én azért feljegyeztem magamnak a noteszomba, mint első kísérletet, hogy eltegyen bennünket láb alól.

Ma, vasárnap pedig szintén voltunk piacon. Rita írt a múlt héten a La Cigale nevű eredendően francia piacról és ezt mentünk el meglátogatni azzal a reménnyel, hogy füstölt kolbászhoz juthatunk. Jelentem a zsákmányt megszereztük. A bejegyzést érdemes elolvasni, nagyon hangulatos kis piac, nekünk megtetszett.

Paprika project

2011-05-08T18:38:00.000+12:00

Haszonnövények tartására adtuk a fejünket: első körben édes és csípős paprikát (chili nem magyar!) vetettünk. Mielőtt még valakinek eszébe jutna, hogy miért pont őszre-tél elejére időzítettük szeretném megosztani az előzményeket.

Az egész úgy indult, hogy a maláj lakótársunknak - az ősz közeledtével - támadt egy olyan ötlete, hogy termesszünk valamit itthon. Számára azonban növények mesterséges körülmények között tartása és a róluk való rendszeres gondoskodás egy igen komoly "science"-nek tűnik, ezért a "parasztgyerök" véleményét kérte: Melyik növény tartása lehet a legegyszerűbb? - hangzott el a költői kérdés (a választ szokás szerint nem várta meg rá). Úgy gondolta, hogy a paradicsom tartásához már kettes szintű vetési ismeretek kellenek, ezért csak valami egyszerűvel kellene próbálkozni első körben.

Mindez talán már két hónapja is volt. Az elmúlt időszakban végignéztük hogyan pusztul el (majdnem) egy menta növény és az újhagymák. A hagyma nem bírta víz nélkül, a menta meg úgy látszik nem szereti, ha a rajta (alatta) lévő vízben vannak elnyomva a cigarettacsikkek. Most lábadoznak szegények, megpróbáljuk őket helyrehozni.

Ez adott egyfajta inspirációt arra, hogy megpróbáljunk paprikát termeszteni. Részben kíváncsi is vagyok rá, hogy lesz-e belőle termés, mert elméletileg ha lakásban tartjuk, akkor éppen elégnek kell lennie az itteni őszi-téli hőmérsékletnek is a túléléshez.
Kaptunk paprika magokat csípőset és kevésbé csípőset is. A fenti képen ők láthatóak. Szinte minden második elvetett magból kihajtott egy kis növény. Ennyire sokat azonban nem tarthatunk meg - részben hely hiányában és ugye nem csak mi lakunk itt.

Amikor elérték a két leveles életkort átkerültek a bölcsiből az oviba. Ezekben a cserepekben cseperedhetnek tovább, amíg a következő helyük elkészül. Első selejtezéskor mindkét fajtából 4-4 cseréppel hagytunk meg - cserepenként 4-6 növénnyel, hamarosan azonban ez is soknak bizonyult és elajándékoztunk belőlük néhányat. Ahogy szépen nőttek-növögettek úgy mi is egyre jobban felbátorodunk és vetettünk bolti capsicum (itt kapható kaliforniai paprika; capsicum=paprika latinul) és paradicsom magot is. A capsicum sokáig haldoklott csupán és most kezd 3-4 tő életjelet mutatni (egyenlőre még a bölcsiben). A paradicsomok viszont már hatalmasak és beelőzték a korábban kihajtott paprikákat is.

Itt tartunk most. Ezért elérkezettnek láttuk az időt egy komolyabb 60-80literes fa láda beszerzésére (házilag barkácsolására hulladékokból) és a növények ebbe való átültetésére. A ládával készen is lennénk, már csak föld kell bele és meglátjuk hogyan alakul a további sorsuk.
Menet közben sikerült magyar fehér TV paprikához is hozzájutnunk. Pontosabban 1 paprika magházának a feléhez. Ez most a legnagyobb kincsünk. Egy részét (20db magot) a múlt héten vetettünk el, nagyobbik hányadát viszont légmentesen elzártuk és rendszeresen ellenőrizzük nehogy penészesedjen, mert korábban már négyből három paprikánk (amit tavaszra vetni tettünk el) penészesedett meg a szobában. Magas a páratartalom, ezzel sajnos helyi adottság itt Aucklandben.
Ha érdembeli változások lesznek erről mindenképpen tudósítani fogok.

Autós rövidhírek

2011-05-01T13:49:00.000+12:00

Bem tábornok (az autónk) új matricát kapott. Itt lehet megcsodálni:

Egyébként túl vagyunk már közel 3000km-en és eddig minden rendben van. A vezetési élmény fokozása végett beépített tücsökciripeléssel is fel van szerelve, ugyanis alacsony sebességnél a műszerfal eddig még ismeretlen pontja ilyen hangon berezonál.
Az első ezer velünk megtett kilométer alapján azt kell mondjam egészen jó átlagfogyasztás jött ki: 7,1 liter 91-es /100km (autópálya-dugó-belváros-lejtő-emelkedő: minden elképzelhető helyzet volt benne).

Sárkányok az égen

2011-04-24T10:08:00.000+12:00

Tegnap igazán szép napunk volt. Délután kinéztem az ablakon és a szemközti dombtető mögül egy hatalmas jószág bukkant elő. Először egy hatalmas ráját pillantottam meg, majd utána úszott egy polip is.

Ragyogóan sütött a nap és csak a délután volt enyhén szeles, de ezt sem mondanám viharosnak. Minden bizonnyal ez az idő késztette eregetésre a hatalmas sárkányok gazdáját.
Ha valaki kíváncsi rá biztosan máskor is megtalálhatja őket jó idő esetén az East Coast Bays AFC pályáján Northcrosstól nem egészen 1km-re délre.

Kis nép vagyunk, de szerte-szét az már egészen bizonyos!

2011-04-17T20:12:00.001+12:00

A múlt hét történésiből szeretnék megosztani néhány különleges és érdekes eseményt, de mindenek előtt egy update az előző bejegyzéshez: megérkezett az IRD számom (nagyjából másfél hét alatt)!

Auckland Zoo

Történt ugyanis, hogy kikapcsolódás végett elmentünk az állatkertbe. Nagy izgatottsággal vártuk már a napot, amikor beléphetünk az Auckland Zoo kapuján, ugyanis korábban otthon rendszeres nézői voltunk a Zone Reality egyik sorozatának, amely éppen ezt az állatkertet hivatott bemutatni. Gondoljatok csak bele: végre élőben is láthatjuk, amiről hónapokkal, évekkel korábban csak álmodoztunk. Hihetetlen és mégis lehetséges.

Láthattunk élőben kiwi madarat is, de mivel ők éjszaka aktívak, ezért a kiwi házban tök sötét volt. Egy tábla figyelmeztette a kedves látogatókat (az indiaiakat is), hogy kéretik vakuval nem fényképezni (még annak az indiai bácsinak sem, aki mellettünk ezt tette, DE: egy babakocsis anyuka azonnal rászólt, hogy "no flash!").

Az állatkert nagyon szép és voltak benne megdöbbentően hatalmas teknősök, nagyon hangulatosan berendezett dzsungel a gibbonoknak és egyéb kisebb főemlősöknek és egy egészen érdekes bemutató Burmával az indiai elefánttal, valamint hatalmas terület a zsiráf-zebra-strucc-orrszarvú kvartettnek, de mindebből nem ezt szerettem volna megemlíteni. Majd négy órája voltunk az állatkertben, amikor jött szembe 3 kis gyerkőc nagyon szépen kifestett arccal. Tigris és párduc volt az arcukra festve, de nem ám csak úgy felkenve 'oszt jóvan. Nagyon szépen kontúrosan ki voltak festve. Éppen mondtam is a Katának, hogy nézd csak milyen szépen ki vannak festve ezek a kislányok. Erre megszólal az egyik kislány a másikaknak: " A fókák laknak itt!" - mindezt magyarul. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtunk. Most őszintén mekkora az esélye annak, hogy az ember magyarokkal találkozzon egy állatkertben majd 18.000km-re Magyarországtól?!

Rendszámok

Az egyedi rendszámokról már tettem megjegyzést. De mit szóljon az ember, amikor ilyet lát: GEEZAA. Mi a Gézára, mint névre asszociáltunk azonnal. Bár lehet ez még bármi más is, de gyanús... nagyon gyanús...

Műkörmösnél...

Flatmate-elünk. Azt hiszem ezt korábban itt még nem írtam. Ez azt jelenti, hogy együtt élünk egy házaspárral és egy másik lakóval. Egy házban és közösen osztjuk meg a költségeket, edényeket, konyhai felszereléseket, TV, internet, porszívó- és mosógép használatot... gyakorlatilag majdnem mindent. Meglehetősen költséghatékony tud lenni azoknak, akik szeretnek és tudnak alkalmazkodni és megismerkedni más idegen kultúrából jött emberekkel. A tulajdonos egy maláj-thai házaspár, (akiknél az angol a legkisebb közös nevező) és mióta itt lakunk volt már Szaúd-arábiai, félig kiwi- félig magyar, és most egy kínai lakótársunk. A maláj feleség jelenleg egy kozmetikai szalonban dolgozik valahol Mairangi Bayben. Mesélte, hogy a héten volt nála egy (szerinte) mama-anya-lánya trió, akik nem csak angolul beszélgettek. Azt mondta, hogy ismerős volt számára a nyelv és megkérdezte, hogy nem magyarok-e véletlen. Persze, hogy azok voltak! Számomra érdekes egyébként, hogy felismerte a nyelvet úgy, hogy egyetlen szót sem tud magyarul.

Cseresznye... vagy meggy?

Ebédszünetben beszélgettünk az egyik munkatársammal és valahogy témába került a cseresznye. Mondta is, hogy a pekiben lehet kapni magyar meggyet. Áhhh, azt nem hiszem - mondtam erre, mert mi karácsonykor csináltunk Duna hullámot (a süteményt) és akartunk venni hozzá meggyet, de csak cseresznyét találtunk. Erre ő nagyon erősködött, hogy márpedig biztos benne, hogy van meggy és ráadásul magyar is, nézzem csak meg. Megnéztem. Üveges befőttként árulják és cherry van ráírva. A meggy szerintem sour cherry, és ízre sem volt az a meggy, mint amit a nagymamám elrakott odahaza befőttnek. Ezért én még mindig azt hiszem, hogy cseresznye, de itt sem ez a lényeges. A lényeg a címkén van. A címke jobb oldalán ez van: "100% New Zealand owned and operated." A bal oldalon pedig: "Made in Hungary from local and imported ingredients."

Füstölt kolbász kenyérrel

A legfinomabbat persze a végére hagytam. Nem reklámozni szeretném a magyar hentest, de megkóstoltunk egy falattal az általa készített füstölt kolbászból (Lacinak köszönhetően). Egy falat kolbász egy falat olyan kenyérrel, amit már 6 hónapja nem ettem. Itt Pane di Casa néven lelhető meg a Bakers Delight-ban, állítólag ez hasonlít a legjobban az otthoni magyar kenyérre a sok-sok féle kenyérből. (Én nagyon kenyeres vagyok, 2kg-t simán megettem otthon egyedül 5 nap alatt.) Hát az első falat után fellángolt bennem a szerelem a régi hazai ízek iránt.

Munkahely és tsai

2011-04-10T07:40:00.000+12:00

Egy biztos: ha előröl kezdhetném már rég megcsináltam volna az új-Zélandi jogosítványt. Egyszerűbb lesz tőle az ember élete, úgyhogy az olvasó fogadja ezt el egy jó tanácsként: tessék szépen megcsinálni, mert sok helyzetben lehet előnyös a megléte.
Munka vízum birtokában sikerült egy munkáltatót levadásznom, akinél holnap a negyedik hetemet kezdem. Természetesen itt is a szerencse (és Isti) közbenjárására volt szükség. (Egyébként a kivándorlás során rengetegszer adódik olyan helyzet, amikor nagy szükség van egy jó adag szerencsére és a barátok, ismerősök segítőkészségére.) Bár egyenlőre nem a szakmámban dolgozom, de ez nem fog ki rajtam: a lényeg, hogy van hol és mit és hivatalosan csinálni.
A munkakeresés nem egy egyszerű folyamat itt sem. Bizony a gazdasági válság és a Chch-ban volt földrengés erősen odacsapott a gazdaságnak. Kaptam olyan visszajelzést cégektől, hogy a földrengés miatt most mégsem terveznek dolgozókat felvenni. Aki csak úgy job offer vagy előre megbeszélt interjú nélkül vág neki az utazásnak otthonról az kétszer is gondolja meg és ne az elkeseredettség, hanem a józan ítélőképesség vezesse.
Most egy életre kiművelem magam: színházba járok minden nap. Bár előadások még nincsenek, de ha felépítjük teljesen tuti, hogy egyszer elmegyünk Katával is, ha másért nem, hogy megnézzem milyen lett. Gyönyörködni kicsit... ...na jó, meg egy előadást is megnézni.
Ahhoz, hogy valaki dolgozhasson... pontosabban ahhoz, hogy adózhasson kell igényeljen IRD számot (adószám). Ehhez legalább kétféle dokumentumra van szükség. Én az útlevél + jogsi kombinációt választottam volna, ha lenne itteni, de így a magyar jogsim fordítását kellett elintéznem.
Mivel minél gyorsabban túl szerettem volna esni a dolgokon találtam egy fordítót, aki nem is messze lakik tőlünk és volt annyira rugalmas, hogy szombaton küldtem neki az első email-t és hétfőn már a kezemben volt a fordítás.
Kalandos volt az odaút is, mert ő a városon kívül lakik, ahol mi még sosem jártunk. Ez eddig a terra incognita volt számunkra, de gondoltuk térképpel a kezünkben semmi gond nem lehet. Nem is volt gond egészen addig, amíg be nem kanyarodtunk abba az utcába, ott aztán kezdődtek a problémák.

Első körben ráeszméltem, hogy nem emlékszem a házszámra. Persze fel nem írtuk, mert: "Á nem kell az, én úgyis tudom!" - hát nem tudtam. 148 vagy 138. Valami ilyesmire emlékeztem. Mentünk sorba és figyeltük a házszámokat 136,138,146,154.. hoppá, forduljunk csak vissza! Igen jól láttuk nem volt kitéve 148. Hmm, akkor gondoltam biztos a 138 lehet az. Befordultunk egy bekötőúton és kb. 1 km-t mentünk mire a házhoz jutottunk. Kiszálltam és beszélgettem kicsit a házzal, mert senki nem volt otthon. (Még szerencse, mert rossz helyen voltunk.) De mivel semmilyen fordítóra utaló felirat nem volt kitéve akkor gondoltam biztos rossz helyen vagyunk és meg kell keresni a 148-at. Bementünk először a 154-be megkérdezni, hátha tudnak segíteni. A kocsibejáró mellett a teniszpálya után befordultunk a ház előtti kikövezett kis fordulóba (melynek közepén kis virágok). (Mély szegénység...) Először csak pislogtak, hogy mit akarunk itt, de kedvesek voltak, bár előrébb nem jutottunk, mert nem ismerték akiket kerestünk. Gondoltam visszamegyünk a 146-ba, (ahol az előbb még egy kis elektromos traktorral nyírták a füvet) megkérdezni, hogy ismerik-e xy-t, aki lehet hogy a 148-ban lakik. Erre mondta a hölgy, hogy 148 szám nincs ebben az utcában. Miii?! Ajjaj, akkor valamire nagyon rosszul emlékeztem.... De mondta a hölgy, hogy ismerős neki a név menjünk fentebb az utcában biztos ott lesznek. Ott is voltak 248-nál. Mit mondjak nagy kő esett le a szívemről, amikor kiszálltam a kocsiból és a szláv arcú Irena a nevemen szólított.
Mindez a kaland megspórolható, ha valaki időben megcsinálja az itteni jogsit, mert előbb-utóbb úgyis szükség lesz rá.

márciusi bejelentkezés

2011-03-24T08:51:00.001+13:00

Bő egy hónapos bejegyzés mentes időszakot szakítok ma meg. Nem mintha nem lett volna miről írni, mert események történtek szép számmal, de munka mellett bizony kevésbé jut idő a blogolásra. Most megkísérlem szépen apránként bepótolni az elmaradást.

Korábban a fórumon írtam róla, hogy mióta itt vagyunk Aucklandben nem tudom elérni a tar.hu-s weboldalam ftp szerveren keresztül. Na, ez a probléma megoldódott: a tar.hu megszüntette működését. Egyébként innen nem tudtam elérni hiába tudtam a jelszót meg mindent, egyszerűen nem engedett belépni. Szóval ha valakinek hasonló elven működő oldallal van kapcsolata, akkor érdemes utánajárni, mert nem biztos, hogy innen is el tudja érni.

Úgyhogy ebben az ügyben is mindenképpen lépnem kellett, mert a kutyusaim nem maradhatnak weboldal nélkül. Nemes egyszerűséggel csináltam egy blogspot.com oldalt nekik is: mathiaszore.blogspot.com . Ezzel vacakoltam március elején. Az oldalt lehet kritizálni, de nem különösebben érdekel: nekem tetszik, mert gyorsan kész lett és egyszerű.

Istiékkel voltunk a Karate Kölyök legújabb részét nézni az Movies in Parks keretén belül. Erről írtam az előző alkalommal is. A hely maga már eleve különlegesnek ígérkezett: Northcote, Little Shoal Bay Reserve . Amikor elfoglaltuk a helyünket szembe (kicsit balra) a vetítővászon volt. Tőle jobbra a háttérben a kivilágított Harbour Bridge és a CBD fényei a folyamatosan villogó Skytowerrel. Mindezt megfejeltük még azzal, hogy Istiék nyertek rá VIP jegyet. Először azt hittem ez valami vicc: VIP jegy az ingyenes mozifilmre?! Aztán igen kellemes csalódásban volt részünk: középen egy a pórnéptől elkerített részen volt a VIP páholyunk. Már csak ránk vártak a filmkezdéssel. Végig mentünk a piros szőnyegen, majd elfoglaltuk a helyünk a nagy kényelmes babzsák fotelekben. Kaptunk ice tea-t, karamellás pattogatott kukoricát és egy kis adag vanília jégkrémet is. Miután sikerült hozzászoknunk a luxus már-már felfoghatatlan mértékéhez megnéztük a filmet is. Meglepően jónak ítéltük és most már merem ajánlani mindenkinek; bár én elsőre nem voltam elájulva az ötlettől, hogy pont a Karate Kid-et nézzük, de őszintén tetszett.

A filmet egyébként március 11-én néztük és a végén a hangosbemondó hölgy közölte, hogy Japánban bizony komoly probléma volt. Szerencsétlen emberek...
Cunami itt már csak ~40cm-es volt a Northland-en (mint egy átlagos hullám), s bár az autópályán ki volt írva, hogy kéretik a beach-ektől távol maradni, azért délutánra amikor már hivatalosan is visszavonták a figyelmeztetést már tele volt az öböl hajókkal.

Ez történt az új munkahelyen való munkakezdés előtt. A munkáról és az azzal kapcsolatos ügyintézésről majd később beszámolok ám jelenleg ezek még folyamatban vannak.

Movies in Parks

2011-02-19T18:11:00.000+13:00

Auckland bemutatja... a Harbour Bridge mindkét oldalán... idén nyáron ismét visszatérnek a filmek a parkokba!

Nagyjából ilyen beharangozót olvashatunk a szórólapon, amit a kezünkbe nyomtak tegnap este a kezdődő film előtt.
Tavaly januárban még a pappito.com-on olvastunk erről az eseményről és idén már mi is részesei lehettünk.
24 vetítés 11 helyszínen köztük olyan produkciókkal, mint a Sherlock Holmes, Iron Man 2, 500 Days of Summer, Avatar, The Twilight Saga: Eclipse, Shrek Forever After, The Karate Kid, Toy Story 3, vagy az általunk megtekintett The Lovely Bones. Sok kiwi filmet is vetítenek A Taste of Kiwi név alatt, egyben ez az idei programsorozat egyik alcíme is.

Korábban nem voltunk még szabadtéri filmvetítésen, úgyhogy ide igencsak korán érkeztünk. Este 6-kor mi már le is parkoltunk a Lynn Reserve (a továbbiakban csak: park) egyik sarkához. Szó szerint V.I.P parkolónk volt, mert később már az egész utcában nem volt hová parkolni annyian jöttek. Nem bántuk, hogy várnunk kellett, mert legalább volt időnk egy kicsit barangolni a parknak abban a részében is, ahol eredeti (nek tűnő) növénytakaró volt. Akárki akármit mond szerintem minden ehhez hasonló kis (picsányi) park lélegzetelállító. Az ember bemegy a házak közt egy kis sikátorba és mintha egy őserdőben lenne. Sokszor az utcazajt sem hallani és az az érzésem, mintha visszautaznék az időben 200 évvel.

Miután kiélveztük a környezet adta szépségeket visszasétáltunk a civilizációba. Az előzetes beharangozóban azt olvastuk, hogy elég, ha az ember visz magával egy pokrócot. Mi szót fogadtunk. Bár legközelebb azért viszünk inkább kettőt, egyre ülünk és egyel takarózunk, mert így este 9-10 körül már bizony hűvös volt (~17°C) pólóban, rövid nadrágban. Tegnap jobb híján Katát egy fél takaró, engem meg a hazaszeretet fűtött. Na, meg az ott kapott promóciós (ingyen) lime-chilis keksz. (Lehetetlenebbnél lehetetlenebb ízekben volt...)
A gyakorlottabbak eleve vacsorával felszerelkezve érkeztek, de rengetegen boroztak, pezsgőztek is, csak úgy szépen, módjával. Voltak sokan, akik kemping székekkel és babzsák fotelekkel jöttek, de egy fiatal srácokból álló társaság kanapéval és egy hűtőtáskányi kajával/sörrel jött. Mire a nap lement (20:30 körül), addigra egészen benépesült a park.

Nagyon jó volt együtt nézni egy kiwi rendező (Peter Jackson) által rendezett filmet együtt nézni kb. 5 moziteremnyi emberrel Új-Zélandon megnézni. Együtt szomorkodni, együtt nevetni a film eseményein. Aki nem látta a filmet annak nem szeretnék semmit sem elrontani, de nagyon meglepődtem, amikor a filmbéli gyilkos halálakor tapsoltak és ujjongtak az emberek.
Korai érkezésünknek köszönhetően tanúi lehettünk a vetítővászon felfújásának (hasonlóan ment, mint az ugrálóváraknál), de gondoltam felteszek róla két képet, nekem érdekes volt.

Aki siet még elérheti a ma esti Under the Mountain vetítését, ami ugyanitt lesz Glenfieldben. A többi filmek más és más helyszínen lesznek általában péntek-szombat este (,de például az Avatar szerdán lesz) a www.moviesinparks.co.nz alatt mindent meg lehet tekinteni vagy a www.eventfinder.co.nz oldalon is lehet válogatni rengeteg érdekes programból.

Bejegyzés arról, hogyan sikerült suliba jelentkezni és járni Új-Zélandon

2011-02-16T10:34:00.000+13:00

Magyarországról nézve egyszerűnek tűnt a képlet:

1. Magyarországon megszerezzük a megfelelő IELTS nyelvvizsgát,
2. október közepén kiutazunk Auckland-be,
3. november végéig simán meglesz a study visa és minden akadály elgördül, lehet menni és tanulni, hogyan legyen chef az emberből.
Na, ez a valóságban természetesen nem egészen ment ilyen simán.

Az IELTS nyelvvizsgáról már írtam korábban. Ha valaki suliba szeretne itt jelentkezni, akkor érdemes megnézni az adott intézmény honlapján, hogy hol milyen szintű angol tudást várnak el. Általában az 5.0-5.5 elegendő szokott lenni, de van olyan szak is, ahol egyik vizsgarész sem lehet 7.0 alatt! A chef suliba 5.5-öt írtak a honlapon és Katának sikerült 7.5-es nyelvvizsgát letennie. Ennek eredményeképpen most "furcsa módon" meg is érti amit a tanár az órákon mond, de erről majd később írok.

Az, hogy októberben jöttünk bizonyos szempontból jó volt, bizonyos szempontból nem. Jó volt, mert a korábbi két évben megfigyeltek alapján ilyenkor voltak a legalacsonyabban a repülőjegy árak és jó volt azért is, mert a tavaszi választások után ekkorra lett legerősebb a forint, amivel igen jól jártunk a valuta átváltások miatt. (Mondhatjuk úgy is, hogy nem buktunk annyit mint mások, mert ezzel igazán jól járni nem nagyon lehet...)
Ami viszont hátrány volt az a vészesen közelgő karácsonyi (itt egyben nyári) szünet volt. Ha valaki ide utazik nyugodtan számolhat azzal, hogy az első héten nem fog tudni mit kezdeni még magával sem. Bár a jetlag mindenkire más hatással van, de ha valaki egy héttel számol, akkor az alatt az idő alatt teljesen át tud állni a 10-12 órás időeltolódásra. Második hetünk a fénymásolatok, csatolmányok és a békebíróval történő egyeztetéssel ment el, úgyhogy már november 1. volt, amikor beadtuk a kérelmeket. Pedig szerintem nem vacakoltunk sokat. Egy hónap alatt pedig ne várjon senki semmit az Immi-től. Dolgoznak ők, csak nem ilyen gyorsan, úgyhogy a terv 3-as pontja itt megbukott és a november végi kurzus helyett csak a február elején indulóba fértünk be. (Ugye itt a nyári szünet december 20 körül kezdődik és tart egészen január végéig.)

Maga a suli viszont nem nehéz. Annak, aki tud angolul! 1 hét elméletet 1 hét gyakorlat követ az iskolában lévő konyhában. Gyakorlatilag konyhának kialakított tanteremről van itt szó, úgyhogy ez a gyakorlat nem olyan gyakorlat, mint amikor a kőrösi Toldis pékek a tanműhelyben sütik a kenyeret az iskola boltjaiba. Mivel a chef előéletet tekintve itt is mindenki a nulláról indul ez kivitelezhetetlen is lenne.
Majdnem minden héten írnak tesztet is, amire eddig mindig megadták előre a kérdéseket és a válaszokat is, csak meg kell tanulni és jól megírni. Persze, ha valakinek annyira nem megy az angol, hogy Bacteria (baktérium) helyett Bra-t (melltartó) ír a tesztben, az sok jóra ne számítson. (Ez éppen az első heti tesztben történt a csoportban.) Katának egyébként meglepően sok 2! európai külsejű (egy kiwi srác és egy Dél-afrikai nő) csoporttársa is van az egy szem japán, a 4 indiai és koreaiak, kínaiak mellett. Utóbbi két társaság nem nagyon beszéli az angolt (számomra kérdéses, hogy akkor mi a fenét keresnek a suliban), de nekik nyilván vízum kellett...

A tanév során egyébként 4 blokk lesz, amelyek 2 hét szünettel vannak egymástól elkülönítve (meg persze vizsgákkal).

A suliba való eljutásról meg annyit, hogy ha olcsón akarja valaki megúszni, akkor jobb, ha nem busszal jár, mert úgy 23$ diák kedvezménnyel a heti bérlet. (Teljes árú 35$/hét, mindkettő az egész North Shore-ra érvényes, úgyhogy ha jár másfelé is az ember, akkor már nem ráfizetéses.) Kocsival már sokkal olcsóbb, vagy motorral még-még olcsóbb, vagy biciklivel még-még sokkal-sokkal, vagy gyalog... ...gyalog általában baromi messze van.

Új-zélandi tájszólás

2011-02-07T21:34:00.000+13:00

Nem is nevezném tájszólásnak, de igazából nem nagyon tudok rá megfelelőt. Vannak bizonyos szavak, melyeket egyáltalán nem ismernek, s helyettük más szavakat használnak. (pl: tramping a hiking helyett) Rendszeresen "i" nek ejtenek sok a britek által "e"-nek ejtett magánhangzót. (seven fonetikusan itt: szivn).

Bár igazán szép kiwi beszédet állítólag vidéken vagy a Déli-szigeten hallani leginkább, s nekünk ebben még nem volt részünk, azért ez a wikipédiás gyűjtemény sem semmi:

Do you speak kiwi?

Jó szórakozást! ;-)

Kínai újév

2011-02-03T21:14:00.000+13:00

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem (legalábbis) az újdonság erejével hatott, hogy február elején boldog új évet kívánnak egymásnak az emberek. Ennyire azért nem lehet messze Új-Zéland...

Az egész azzal kezdődött, hogy bementünk ebédelni Panmure-ban egy kis (minden jel szerint családi vállalkozásként működő) maláj étterembe. Asztalból mindössze 8, de integető macskás szoborból kettő is jutott a helyiségbe. Ezek arra hivatottak, hogy szerencsét hozzanak, s ha valaki elolvassa a wikipédia kínai (hold) újévről írt oldalát, rengeteg érdekes szerencse hozó szokással ismerkedhet még meg. A kis étteremben arra lettem figyelmes, hogy az egyik asztal alatt narancsok vannak a földre helyezve és mögötte mécsesek és füstölők vannak. Ezek a Buddhának szánt ajándékok, amit a kínai újév előtti napon szokás elkövetni. (Buddha nevét Budának ejtik és amikor első alkalommal hallottam bizony csak pislogtam, hogy mit akarnak ezek Budával kapcsolatban!?) Később, este hazaérve ez a látvány fogadott:

már kezdtem örülni, hogy ennyi gyümölccsel várnak otthon a lakótársak, de aztán gyorsan kiderült, hogy nem az enyém: Buddhának szánták. Ja, említettem már, hogy két kínaival egy malájjal és egy thaiföldivel lakunk együtt?! Így ebben a multikulturális közegben lehetőség van sok érdekes szokás megismerésére és belekóstolni számunkra eddig teljesen ismeretlen ételekbe is. Ma együtt vacsoráztunk, mint karácsonykor és szilveszterkor is. Neveket nem tudok, hogy mi micsoda volt, de ettünk csípős (de nagyon ám!) darált húst, főtt lepényhalat és érdekes (valami édes szósszal volt elrontva) ízű zöldségeket. Amit mi hozzáadtunk az a madártej volt. ;-)
Egyébként a városban most érezhetően kevesebb a forgalom, sokan nem is dolgoznak, mert a kínaiaknak ez bizony az év legnagyobb ünnepe.

Happy Chinese New Year Everyone!

Könyvtárban voltunk

2011-01-24T19:31:00.002+13:00

Könyvtár Új-Zélandon, közelebbről: könyvtár a North Shore-on.

Nem első alkalommal vettük igénybe a (meglepő módon ingyenes) szolgáltatást, de megérett egy rövid kis beszámolóra. Könyvtári tagság kiváltásához mindössze az útlevélre és egy (lehetőleg a környékre címzett) bankszámlakivonatra van szükség. Ez utóbbival igazoljuk ugyanis, hogy a helyileg illetékes könyvtárba jogosultak vagyunk beiratkozni. Felszerelkeztünk hát ezekkel az okmányokkal! A regisztráció alkalmával felvették az adatokat és ki lehetett választani milyen plasztikkártyát szeretnénk. Ezt azon nyomban meg is kapja a delikvens és már böngészhet is a sorok között! Mindezt ingyen, gyorsan, egyszerűen.

A North Shore-on 7 könyvtár van. Ezek közül mi mindegy, hogy melyikből hozunk ki könyvet és teljesen mindegy, hogy azt melyikbe visszük vissza. Közös a készlet és bárki bárhol bármit kérhet előjegyzésbe. A könyvek kikölcsönzésekor lehetőség van a könyvtári dolgozók munkájának mellőzésére, magyarul mi magunk intézhetjük a kikölcsönzést. Odamegy az ember a géphez: kártya vonalkódját lecsipogtat, aztán könyv(ek) vonalkódját lecsipogtat, s ha végzett, akkor blokk nyomtatása (amin rajta van, hogy mikorra és milyen könyveket kell visszavinni) és lehet szépen haza menni. Egyszerre maximálisan 35! könyvet lehet (egyenként maximum) egy hónapra kikölcsönözni, de ha ünnepnap esik bele, akkor természetesen tovább maradhat nálunk a könyv. Bizonyos könyvek kikölcsönzésekor fizetni kell néhány dollárt, de ez általában a frissen megjelent könyvekre vonatkozik, vaaagy amit ma vettem észre: DVD kölcsönzése 1 hétre 2 dollárba kerül.

NZHERALD olvasására kiváló lehetőség bemenni a könyvtárba! Munkakeresők figyelmébe a szerdai számot ajánlom, aminek "D" melléklete rengeteg álláshirdetést tartalmaz. (Persze nem annyit, mint a trademe vagy a seek, de ezek sokszor nem is azonosak az online megjelentekkel.) Más napokon alig van néhány hirdetés, úgyhogy emiatt azt megvenni nem érdemes.
Vissza-hozatalkor csak be kell tenni a "vissza hozott könyvek" ládájába (se csipogtatás, se semmi) és lehet keresni az újabb zsákmányokat.
A végére még valami: minden mindenütt ki van írva maori nyelven is. Ez az ittenieknek nem újdonság, de az újonnan érkezőknek érdekes lehet, de nem szabad elfelejteni, hogy Új-Zélandon az angol és (a világon egyedülálló módon) a jelnyelv mellett a maori is hivatalos nyelv!

Új-zélandi dollár

2011-01-19T09:19:00.155+13:00

Gondoltam hasznos lehet megismerni az éppen forgalomban lévő pénzeket. Nekünk legalábbis beletelt pár hétbe, mire úgy-ahogy ráismertünk mi-micsoda. Saját készítésű képekről van szó, úgyhogy itt-ott belelóg a fényképezés dátuma is...

Az Új-zélandi dollár (röviden NZD vagy NZ$) egyike a világ 10 legtöbbet forgalmazott valutájának. Gyakran "kiwi dollárnak" is nevezik, amióta az egy dollároson megjelent az ország szimbólumaként számon tartott röpképtelen madár. 1$-nak 100 cent a váltója és - bár a forgalomban lévő legkisebb érme a 10 centes - a mindennapi életben gyakran találkozunk 1,2,..5,....8 centre végződő összegekkel. Készpénzes fizetés esetén 1-4 centig lefelé, 5-9 centig felfelé kerekítenek. (Érdemes használni az EFTPOS kártyánkat vásárláskor a pontos összeg fizetéséért.) [EFTPOS kártya, gyakorlatilag az országon belül használható bankkártya, amellyel az otthoni bankkártyás fizetésnél lényegesen gyorsabban történik a tranzakció és több mint 95%-ban mindenütt tudunk vele fizetni, sokszor az útszéli dinnyeárusnál, vagy avokádóárusnál is.]

NZD a hivatalos fizetőeszköz továbbá a Cook-szigeteken, Niuén, Tokelaun és a Pictairn-szigeteken is. A történetével kapcsolatban nem teszünk kitérőt, ezt mindenki elolvashatja a wikipédia megfelelő oldalán angol nyelven, viszont szerintem érdekes lehet, hogy kik és mik szerepelnek a pénzeken.

Kezdjük először az érmékkel.

A legkisebb 20.5mm átmérőjű és vörös rézzel bevont érme a 10 centes. Hátlapján a maori koruru (faragott fej), előlapján pedig II. Erzsébet királynő látható (aki egyébként egységesen az összes érme elején szerepel).

A 21.75mm átmérőjű 20 centes nikkel bevonatot kapott. Hátlapján a szintén maori faragás Pukaki szerepel, aki a Ngati Whakaue vezetője volt. Érdekessége, hogy (akárcsak a 20 euro centnek) ennek az érmének a szegélye is "spanyol virág" formájú.

A szintén nikkellel bevont 50 centes már 24.75mm átmérőjű. Hátlapját pedig James Cook kapitány HM Bark Endeavour nevű hajója díszíti, amely 1769-71 között fedezte fel Ausztráliát és Új-Zélandot; valamint a 2.518m magas ma is aktív vulkánként működő Mount Taranaki, amely egyike a világ legszimmetrikusabb vulkáni kúpjainak.

A jelenleg is használatban lévő kiwi 1 dollárost 1991-ben adték ki először. Anyaga bronz-alumínium, átmérője 23mm és a pénztárcádban legkönnyebben az oldalán található keresztirányú marásról lehet felismerni. Hátlapját két nemzeti szimbólum is díszíti: a kiwi madár és az ezüst páfrány (silver fern). Innentől kezdve minden érme vagy bankjegy hátulján megtalálunk egy madarat, (bár én a kiwiben még mindig kételkedem....nekem inkább hasonlít valami szőrös kis jószágra).

A 2 dolláros. Ez a maga 26,5mm-es átmérőjével a legnagyobb használatban lévő pénzérme. Anyaga az 1 dollároshoz hasonlóan szintén bronz-alumínium. Oldalán hosszirányú vésés található teljes hosszában. Hátlapján a Keleti Nagy Kócsag található (maori nevén kotuku), amely Pakisztántól és Japántól kezdve egészen Új-Zélandig mindenütt megtalálható Dél-Kelet-Ázsiában, mégis Új-Zélandon különösen veszélyeztetett.
Most pedig következzenek a bankjegyek. Polimrből készülnek, így lényegesen tartósabbak és nehezebben szakadnak el, mint a "hagyományos" bankjegyek. Mindegyiken megtalálunk egy kis "ablakot", amelybe 5$-os esetében egy 5-ös, 10$-os esetében 10-es számot, stb... írtak. Ezzel az "ablakkal" szemközti oldalon egy silver fern is van, amely átlátszó. Vízjelként egységesen II. Erzsébet királynő szerepel minden bankjegyen.

Az 5 dolláros. Alapszíne a narancs, ez a legkisebb méretű bankjegy, mérete 135mm x 66mm. Előlapján Sir Edmund Percival Hillary (1919-2008), aki (Tenzing Norgay serpával) az első ember volt a Mount Everesten. Ő az egyetlen Új-zélandi ember, aki még életében (1992-ben) rákerülhetett egy bankjegyre (dacolva azzal az egyezménnyel miszerint csal elhunyt személyek vagy jelenlegi vezetők szerepelhetnek forgalomban lévő bankjegyeken). Az előlapra eredetileg a Mount Everestet szerették volna, később azonban mégis Új-Zéland legmagasabb hegye a 3.754m magas Aoraki/Mount Cook került fel. Ezen az oldalon szerepel még egy Ferguson TE20 típusú traktor is, amivel Edmund Hillary elérte a Déli-sarkot a Nemzetközösségi Transz-Antarktiszi Expedíció alatt. Hátoldalon a Sárgaszemű pingvin (maori nyelven hoiho) és egy Campbell-szigeti részlet látható. A Sárgaszemű pingvin végveszélyben lévő faj, költőpopulációja az elmúlt 40 évben 75%-kal csökkent. A Campbell-sziget szerepel az UNESCO Világörökségi Listán.

A 10 dolláros alapszíne a kék. Mérete is nagyobb az 5$-nál 140mm x 68mm. Szélességre 5mm-rel, magasságra 2mm-rel nőnek a papírpénzek méretei, ahogyan egyre nagyobb a fizetőértékük. A 10$-os előlapján Kate Sheppard (1847-1934) és egy fehér kamélia virág található. Kate Sheppard volt az a vezető személy, aki a női választójogért harcolt és a világon először Új-Zélandon (1893-ban) teljes jogú választójoghoz jutottak a nők is. Ennek jelképe a fehér kamélia és minden évben szeptember 19-én megünneplik Christchurchben. Ezt a napot nevezik Fehér Kamélia Napnak is. A hátoldalon a Karimáscsőrű réce (whio - blue duck) és egy folyórészlet található. Ez a réce a gyors folyású, hegyi patakok-folyók sziklás szakaszainak erősen specializálódott lakója. Sajnos szinte kizárólag tegzes-és szúnyoglárvákkal hajlandó táplálkozni, ezért minden intézkedés ellenére ma már a végveszélyben lévő fajok listájára került.

Zöld alapszínnel máris egy 20 dolláros kerülhet a kezünkbe, ami már 145mm x 70mm-es. Előlapján az érmékről már jól ismert II. Erzsébet királynő tekint reánk. A királynő mellett az előlapon szerepel még a "Méhkas" és Új-Zéland Parlamentje is, amely természetesen Wellington városát díszíti. A hátlapon szerepel egy tájkép a Déli-Alpokból, valamint a karearea az Új-zélandi sólyom. Az egyetlen őshonos sólyomfajta a szigeteken. Érdekesség, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium bevonásával Marlborough borvidékein tenyésztik a sólymokat, hogy megvédjék az ültetvényeket a kártevő madaraktól.

150mm x 72mm. Ez a második legnagyobb méretű és értékű bankjegy. Lila alapszíne talán nem a legszebb, de legalább minden bankjegy jól elkülöníthető a másiktól. Az előlapon szereplő úr Sir Apirana Turupa Ngata (1874-1950), ügyvéd és politikus, sokan úgy tartják ő volt az első maori a Parlamentben, minden esetre nagyon sokat tett a maori nyelv és kultúra védelméért. A Porourangi Meeting House-t maga Sir Apirana tervezte. Jelenleg Waiomatatini-ben áll, ahol Sir Apirana elhunyt és a maori művészeknek szolgál kiállítóhelyül. A hátoldalon szereplő madarunk ebben az esetben a kokakó és egy tűlevelű erdő részlete került. A kokakónak valaha két alfaja élt a két szigeten, de sajnos az elvadult macskák, görények, hermelinek miatt a Déli-szigeten egykor őshonos narancssárga lebenyes kokakó mára minden valószínűség szerint kipusztult. Északi-szigeten élő rokona kék lebenyekkel és 1.000-1.400 társával szintén a végveszélyben lévő fajok listájára került fel.

A legnagyobb, a legteljesebb, a 100-as. 155mm x 74mm-es, és piros az alapszíne. Általánosságban elmondható, hogy jó érzés találkozni vele, minden esetben megdobbantja az ember szívét. Előlapján szerepel Ernest Rutherford (1871-1937), a Nobel-díj és a radioaktív bomlás exponenciális függvénye. Ma már csak mosolygunk azon, hogy Rutherford 1908-ban kémiai Nobel-díjat kapott (akárcsak Marie Curie 1911-ben), mivel kutatási területe - az atomfizika - a 20. század elején még a kémiához tartozott. A hátoldalon szereplő bükk erdő részletben találjuk a Légyvadászfélék családjába tartozó mohouát.

Na, most pedig - hogy már mindenki ismeri az érméket és bankjegyeket - nem maradt más hátra, mint jó gyűjtögetést kívánjak hozzá mindenkinek! ;-)

Autó tulajdonos lettem

2011-01-17T20:52:00.001+13:00

Pontosabban lettünk.
Amit a kocsi vásárlással kapcsolatban jó tanácsot kaptam most megosztom, hogy másnak is jól jöhessen. Előre bocsátom azonban, hogy olyan laikusoknak ajánlom, mint én magam is vagyok. Szakik hozzászólásait is szívesen látom, a cél, hogy az olvasó okosabbá váljon.
Használt autót szerettünk volna venni lehetőleg nem nagykorút (18 év fölöttiek nem érdekelnek), nem túl drágán (max. 2.000$), nem agyonhajtottat (200.000km alatt) és alacsony fogyasztással (6-8liter/100km).
Ez volt az alapkoncepció, na ilyen autó szinte nem is létezik! :-)

1. Ha kocsit veszel, az jó ha Japán gyártmány. Azért, mert a Japánban "megunt" 4-6 éves kocsikat előszeretettel hajózzák át ide és alkatrészt is viszonylag olcsón szerezhet bele bármelyik szerelő. Európai kocsit tartani itt nem olcsó mulatság, drága az alkatrész és nem mindenki ért hozzájuk. Szóval, ha lerobbansz vele az út szélén nem biztos, hogy lesz olyan szerelő a környékben, aki ért is hozzá.
2. Lehetőleg automata váltósat. Legalábbis Aucklandban nem nagyon találni sík terepet és igaz, hogy többet fogyaszt, mintha manuális váltós lenne, de valljuk be őszintén az automata váltó kíméletesebben bánik a mechanikával mint sok sofőr. A másik dolog, meg az, hogy mint frissen ideérkezett képzeld csak el milyen lesz bal kézzel váltani, miközben minden másra is figyelned kell.
3. Benzineset!? Állítólag, ha valaki sokat megy vele, akkor jobban megéri a diesel, de nem tudom pontosan mi számít ez esetben soknak. Azt tudni kell, hogy bizonyos díjak (Registration) lényegesen magasabbak diesel kocsi tartása esetén, mint benzines társaiknál. Ja, és most itt Új-Zélandon (Aucklandban) a benzin (91) átlagára 1.98$, a diesel 1.34$. (Nekem most olcsóbb, mint buszozni.) A pricewatch.co.nz oldal egy itteni holtankoljak.hu-nak felel meg nagyjából.
4. Kis köbcenti... olcsó autók esetében 1.5-, 1.8 -as motor alatt nem lehet találni kocsit. Itt az öregebb kocsik egyike sem volt az a trabi vagy kis polski. Nekünk odahaza mindig is kismotorral megáldott autóink voltak és én is esküdtem ezekre. 2-3 évvel ezelőtt még 3.000Ft-ból megjártam oda-vissza Budapestet (85+85km). Az 1000-es, 1300-as motorokkal gyártott autók mind a fiatalabb generációt képviselik és természetesen az áruk is magasabb. Egyébként vannak olyan útszakaszok, ahol jobb is, ha nagyobb a motor, mert szükség lehet az erőre.
5. Évi átlag 10.000km-nél ne nagyon legyen benne több. Ez is egy jó tipp volt, mert pl: egy 15 éves autó esetében ez 150.000km-t jelent. Amikor először megláttam a trademe.co.nz-n, hogy (17 évesen) 270.000km-t futott autót is lehet venni, majd leestem a székről! Otthon hozzá voltunk szokva a 60.000-120.000km-t futott autókhoz és első blikkre ez egy kicsit soknak tűnt. Ami újdonság lehet, hogy 100.000km-enként kötelező cserélni a vezérműszíjat (vagy egyes típusoknál láncot).

Voltunk egy autóvásárban is Ellerslie-ben. Reggel korán jó esély van kifogni egy jó kocsit, vagy ha az ember kiszemeli az "áldozatát" és senki másnak nem kell, akkor érdemes várni, mert 10:00 óra után sokan akciózzák a korábban kiírt árakat, csak valaki vigye már el az oda összehordott autócsodákat. Egyébként érdekes dolgokkal találkoztunk: volt egy kidekorált kisbusz, virágokkal, meg szívekkel az oldalán (tuti kézzel festett volt!); házilag matt feketére festett kocsi, a nap még véletlen se tükröződött rajta. Persze olyan is akadt, aki lefestette a a motortér tartalmát és így akarta elhitetni, hogy ebben minden teljesen új. A legjobb számunkra aza néger pasas volt, akinek a kocsiját 2 óra alatt többször is megnéztük kívül-belül, úgy, hogy a tulaj sehol sem volt (igen, nyitva volt minden és úgy hagyta ott). Amikor felhívtuk, hogy szeretnénk egy próba kört menni vele azt mondta, hogy wc-n van és mindjárt jön. Visszajött és odaadta a kulcsot, hogy menjek, majd itt megvár. :-) Azért végül rábeszéltük, hogy jöjjön el velünk, mert eddig 3-szor vezettem kocsit ebben az országban és különben meg azt se tudom hol vagyunk.... merre menjek vele próbakört?!
Végül is a legjobb, ha az ember háztól vesz kocsit. Mi is így tettünk és így vagyunk büszke tulajdonosai "BEM tábornoknak" a '96-os Honda Civic-nek.

Ui.:
Átíratás: 10$ és kb. 10 perc a postán.
Ha meg valaki a Harbour Bridge-en akar átmenni a reggeli vagy délutáni csúcsban, akkor használja a külső 2 sáv valamelyikét, mert az a haladós! Ekkora dugót még életemben nem láttam, mint amiben ma szerencsém volt végigvánszorogni...

Mai szóvicc

2011-01-11T20:38:00.000+13:00

Egy maláj ismerősöm megkérdezte tőlem ma:

- So, are you from Hungary?
-Yes, I am.
- Than you are always hungry? :)))

Bevallom őszintén már vártam, hogy valaki elsüsse ezt. 3 hónapba telt.

Piros pöttyös akció a Farmers-ban!

2011-01-07T12:55:00.000+13:00

Persze ez is csak a szívünket fájdítja a jó öreg túró rudi miatt....
Sok helyen egyébként a Boxing Day óta is nagy leárazásokat hirdetnek, (bár az is lehet, hogy ez csak a csalogatás része) de ha figyelmes az ember szerintem bármikor kifoghat a december 26-hoz hasonló árakat.

2010 számokban

2011-01-03T18:30:00.003+13:00

Tartunk egy kis SZÁMadást a tavalyi évi statisztikákról. Ebben a bejegyzésben nem lesz semmi Új-Zélandos, csupán érdekes adatok a 2010-es évi látogatókról.

Amikor megszületett a blogírás gondolata, első sorban szerettem volna felkészülni arra az időszakra, amikor nem leszünk Magyarországon és ezt egyfajta tudósításnak szántam az otthoni ismerősöknek. A blog viszont mára kicsit átalakult és első sorban egyfajta ugródeszkának nevezném azon emberek számára, akik érdeklődnek Új-Zéland iránt. Legalábbis ennek szeretném látni... Nem akarom lelőni a poént, de ehhez képest a leglátogatottabb bejegyzés a szegedi Csillag börtönről írt beszámolóm.... ;-)

Bejegyzések

A három legnépszerűbb bejegyzés:
1. Szeged, "Csillag" börtön (mintegy 620 oldalmegjelenítéssel toronymagasan)
2. Monori kisállatbörze (357 oldalmegjelenítés)
3. Új-Zéland - Emberek (a sors iróniája, hogy ennek a posztnak mindössze 100 oldalmegjelenítése volt)

A tavalyi év legnagyobb visszhangot kiváltó bejegyzésének a Jogsi kell a sörözéshez... bizonyult a maga 6! hozzászólásával. Biztos vagyok benne, hogy ezt a rekordot nem lesz nehéz megdöntenünk 2011-ben. ;-)

Keresési kulcsszavak

1. monori kisállatbörze (48)
2. herrbakos (25)
3. csillag börtön (16)

Itt elárulom a 4. helyezettet is: monor kisállatbörze (11). Ebből is látszik, hogy Új-Zélanddal kapcsolatban csak véletlen bukkannak a blogra a kedves olvasók.

Hivatkozó webhelyek

Ebben a részben először is szeretném megköszönni kivétel nélkül mindenkinek, aki felvette a linktárába vagy valamilyen formában az oldalára a herrbakos.blogspot.com -ot. Bár ebből a képből ez nem látszik, de biztosan sokan találtak ide a hasonló témájú bloggerektől.

1. google.hu (1229 látogató)
2. jatek.hatekonyan.hu (bevallom nagyon meglepődtem, amikor ezt megláttam, de gondolom a sünis játék miatt jöhetett innen 224 látogató)
3. martinisti.wordpress.com (107 látogató)

A végére hagytam a kedvencem: a térképest...

Oldalmegjelenítések száma országonként

Rendszeres olvasónk van többek között Szlovákiából, Romániából, de ami számomra is meglepetést okozott, hogy az Egyesült Királyságból is és Kanadából is.

1. Magyarország (3373)
2. Új-Zéland (2026)
3. Ausztrália (682)

Informatikailag elhivatottak számára ajánlom a következő és most már valóban utolsó két statisztikai adatsort:

Operációs rendszerek

1. Windows (5454 oldalmegjelenítés; 83%)
2. egyéb Unix (729 oldalmegjelenítés; 11%)
3. Macintosh (333 oldalmegjelenítés; 5%)

Böngészők

1. Firefox (2508 oldalmegjelenítés; 38%)
2. Chrome (2142 oldalmegjelenítés; 32%)
3. Internet Explorer (1375 oldalmegjelenítés; 21%)

Két dolog még a végére:

Kívánunk mindenkinek boldog és sikerekben gazdag 2011-es esztendőt!

S, ha új év, akkor újévi fogadalomként megfogadom, hogy idén több és jobb bejegyzések látnak itt napvilágot!

Xmas 2010

2010-12-25T12:57:00.002+13:00

Kívánunk Mindenkinek Békés, Boldog Karácsonyt!

MERRY CHRISTMAS , BUON NATALE , FROHE WEIHNACHTEN , BOLDOG KARÁCSONYT , FELIZ NAVIDAD , JOYEUX NOÍL , VROLIJKE KERSTMIS , FELIZ NATAL , GOD JUL , РІЗДВОМ , CRACIUN FERICIT , 圣诞快乐 , HYVÄÄ JOULUA , РОЖДЕСТВОМ

Sün Új-Zélandon

2010-12-21T12:33:00.000+13:00

Tegnap délután/este-felé éppen a szobánkban voltunk, amikor furcsa hangokra lettünk figyelmesek. Kinéztem az ablakon és egy mejnó madarat pillantottam meg. A mejnóról bővebben itt lehet tájékozódni.

Először úgy láttam mintha egyedül lenne és nem értettem miért csipog ilyen szokatlanul hangosan. Félig egy bokor mögött volt, ezért jobban kihajoltam, hogy láthassam mire ez a nagy rikoltozás. Akkor vettem észre, hogy egy sünivel hadakozik... ...gyorsan ki is szaladtunk 1-2 képet készíteni.

A mejnó sem őshonos itt, akárcsak a süni, bár gondolom nem bevándorlással kapcsolatos vitájuk volt... ...sokkal inkább a bogarakon veszhettek össze, ami mindkettejük táplálékául szolgál. Akárcsak Észak-Amerikában vagy Ausztráliában a sündisznó Új-Zélandon is betelepített fajnak számít, azonban itt - hasonlóan a vadnyulakhoz - kártevőként kezelik. Az ember nem is gondolná, de sajnos ez az aranyos kis állat óriási károkat okoz az őshonos fajokban, köztük a rovarokban, csigákban, gyíkokban és különösen a talajon vagy a part mentén fészkelő madarakban.

Bár a mi sünink még pici, azért előszeretettel ropogtatta a kövek alól előtúrt bogarakat és nem zavartatta magát miattunk. A süniről készült 1 perces videó itt tekinthető meg.

Elvetemült süni rajongóknak ajánlom a "SÜN RAKÉTA" nevű játékot, amelyben a cél a sünink Föld körüli pályára állítása. Játék használatának leírása alul.

Először az egér segítségével tudjuk a csúzliból kilőni szegényt, majd a jobbra-balra nyilakkal tudjuk irányítani. Megfelelő összegek megszerzése esetén két kilövés közt bevásárolhatunk, hogy sünink még messzebb szálljon. Vehetünk ejtőernyőt és radart is, valamint növelhetjük a süni nyúlékonyságát is. ;-) Jó szórakozást!

Vízum ügyintézés

2010-12-14T11:15:00.000+13:00

Amit mindenek előtt tudni kell: Aucklandben adtuk fel a kérelmeinket. Itt lassú az ügyintézés és mindezt a karácsony előtti lelassult munkakedv is nehezíthette. Ezért ezt senki ne tekintse általános érvényűnek.
Nem részletes ismertetőt vagy tippet, ötletet szeretnék adni, hanem a saját élményeinket szeretném megosztani. Szeretném hangsúlyozni, hogy minden bevándorlással kapcsolatos dologban a legjobb, ha az Immigrationt kérdezi az ember, végtére is ők fogják elbírálni a kérelmeket...

Már Új-Zélandra indulásunk előtt alaposan körüljártuk ezt a témát. Letöltöttük a nyomtatványokat, amelyek ránk vonatkoznak és próbaképpen ki is töltöttük őket otthon. Minden csatolandó dokumentumot ellenőriztünk, hogy biztosan megvan-e minden. Megvolt, megnyugodtunk. A kérelmek végén van egy check list is, azt is átnéztük, ott is stimmelt minden. Aztán elutaztunk, megérkeztünk, kihevertük a jetlag-et és nekiláttunk élesben.

Újra kitöltöttük (most már véglegesen) a dokumentumokat. Kellett keresnünk egy békebírót is, aki igazolja, hogy valóban házastársak vagyunk. Interneten megnéztük hol van a legközelebbi és telefonos egyeztetés után még aznap délután tudott bennünket fogadni. Előre megbeszéltük, hogy ha kérdezi mióta vagyunk együtt, hogy ismerkedtünk meg és mikor, akkor én is a valós dátumokat mondjam, ne csak Kata. Erre a békebírónál kb. 5 percet töltöttünk. Ebből 3 azzal telt el, hogy bementünk az asztalig ahol helyet foglaltunk majd vissza kimentünk keresztül a szép nagy házon. Semmit nem kérdezett, nagyon kedves volt és segítőkész. Ja, és mindezért nekünk egyetlen centet sem kellett fizetnünk, ez a szolgáltatás ingyen van.
Ezután Kata még 1.201-szer átnézte a papírjainkat és a hozzájuk tartozó csatolmányokat és megállapította, hogy "jó, de nézze át azért az egyik ismerősünk is". Átnézte, talált is benne hibát. ;-) Ennek eredményeképpen az egyik oldalt újra ki kellett nyomtatnunk egy idegen országban (nyomtató persze nem volt senki ismerősnél) vasárnap! Szerencsére gyorsan találtunk olyan helyet, ahol nyomtattak. $2.20 be került, ebből 20 cent volt az oldal nyomtatása és 2 dollár az élő munkaerő igénybevétele, aki a navigálásunk alapján kinyomtatta a kért dokumentum kért oldalát. Ez nekem furcsa volt, mert otthon nem így megy, de egye fene, a lényeg az volt, hogy minél hamarabb be tudjuk adni a papírokat.

Október 18-án érkeztünk és november 1-én (nem kis segítséggel) beadtuk a kérelmeket. Csatoltuk amit csatolni kellett és vártunk. A kérelmek beadásakor lehetett kérni, hogy szeretnénk-e online értesítést kapni a folyamat során. Mi kértünk és kaptunk is. Ám először is egy hiánypótlásra felszólító emailt. Azt kérték, hogy csatoljunk még 2 igazolást a lakhatással és a sulival kapcsolatban 48 órán belül. Ha ezt nem tesszük meg, akkor be nem küldöttnek tekintik (tehát nem elutasítják!) a kérelmet és visszapostázzák. Szerintem ez egy jó hozzáállás. Nekem ez nagyon szimpatikus volt. Elküldtük amit kértek, bár elég idegesen telt az a majdnem 20 óra, ami alatt mindent elintéztünk.
Az immi oldalán kaptunk egy felhasználónevet és regisztrálhattuk magunkat, így nyomon követhettük az eseményeket. Azért cselesek voltak, mert a regisztrációnál tudnunk kellett az útlevélszámunkat is, ami ugye nem volt nálunk, mert korábban elküldünk nekik a vízumkérelmünkkel. Még szerencse, hogy egyszerre csináltattuk és majdnem minden szám megegyezik benne. ;-)
Ismerősök, barátok, suli mindenki azt mondta: 1-2-3 hét és meglesznek a papírok. Biztosan nem tudhatták, hogy meddig tart a procedúra és ezért is írtam, hogy a hivatalt kell megkérdezni. A barátok lehetnek kedvesek és segítőkészek, de nem ők bírálják el a kérelmeinket.

November 19-én érdeklődtünk először a study visa iránt. Felhívtuk őket telefonon és azt mondták sorban van a kérelem, de talán ha írunk egy emailt, akkor azzal meggyorsíthatjuk a folyamatot. Írtunk. 3 napon belül jött a válasz: "reméljük 2 héten belül döntés születik az ügyben". Mi is reméltük, de nem így lett.
1 héttel később megint hívtuk őket ugyanazon a számon. Rejtélyes módon akkor már nem tudtak információt adni ugyanazon a számon, hívjuk fel a call centert! Felhívtuk, 10 perc "Vivaldi, Négy évszak: Tél" hallgatása után odáig jutottunk, hogy visszahívnak. Vissza is hívtak szinte azonnal de sajnos megint csak ott tartottunk, hogy írjunk emailt. Írtunk. 3 napon belül jött a válasz: "reméljük 2 héten belül döntés születik az ügyben". Mi is reméltük, de nem így lett. Annyival viszont előrébb voltunk, hogy hamarosan a case officerhez kerül a kérelem, így bíztunk benne, hogy már nem tart olyan sokáig.

November 29. Az első tanítási nap a suliban. Kata elment nagy boldogan, de közölték vele, hogy addig nem mehet, amíg nincs meg a vízuma. Kb. 30 diákból a felének nem volt meg, úgyhogy nem egyedi eset volt. Ekkor két hét volt még a suliból és utána a nyári szünet. Szünet utáni első tanítási nap valamikor február elején lesz. Na, itt leesett az állunk. Mit fogunk mi addig csinálni?!
Aztán amikor az ember már nem számít rá, akkor történnek a jó dolgok. Amikor úgy voltunk vele,hogy most már tulajdonképpen mindegy ha idén nem is lesz semmi az egészből, akkor megkaptuk.

December 13-án (Kata mondta, hogy ez egy szerencsés nap lesz) fel akartuk hívni a call centert. 10 perc "Vivaldi, Négy évszak: Tél" hallgatása után odáig jutottunk, hogy visszahívnak. Amíg a visszahívásra vártunk gondoltuk megnézzük az immi honlapján, ahol regisztráltunk, hogy mi a helyzet. Nem reméltünk semmi különöset, mert elméletileg minden változásról kaptunk emailt a saját címünkre, de már egy ideje nem jött email. Kata pedig naponta rengetegszer megnézte, hátha az éjszakások küldtek emailt az immigrationtől...
Amikor belépett látta,hogy megvan a study visa! (Emailt Kata azóta sem kapott, sőt a vicc az, hogy én kaptam!) Nagyon megnyugodtunk. Nincs több aggodalom, most már az én open work visám is meglesz, csak ki kell várni. 43 napja vártunk erre a pillanatra és bár még nincs a kezünkben az útlevél, azért sokkal jobb így sétálni az utcán.

Ha újra kezdhetnénk egyvalamit biztosan másképpen csinálnánk. Először beiratkoznánk a könyvtárba (mert ahhoz kell az útlevél is) és csak utána küldenénk el a vízumkérelmeket. Így gyorsabban eltelne az idő, amíg az ember nem nagyon tud mit csinálni, csak vár és megpróbál úgy élni közben, hogy minél kevesebbet költsön, mert nem lehet tudni, hogy meddig kell kitartania a pénzének. Legalábbis nekünk így volt.

Tengeri makk

2010-11-29T11:23:00.000+13:00

Ez a nap sem indult másképpen, mint a többi... alapvetően várakozással telnek, várakozással a vízumainkra. Azonban mégis más lett mint a többi, ezért is ragadtam billentyűzetet. Reggel már korán készülődtünk, előző este ugyanis elhatároztuk, hogy Browns Baybe megyünk. Kicsit láblógatás a vízbe, kicsit vásárolunk és kicsit mást is elintézünk...
Nagyon szép idő volt, amikor odaértünk. Bár nem volt túl meleg a víz, azért mégiscsak jól esett bokáig-féllábszárig bemenni. Otthon tescoba menet nem volt tengerpart, ami útba esett volna, na mondjuk itt meg tesco nincs! ;-)

Ez is egy olyan dolog amit szerintem nem lehet itt megunni, de ezt majd szeretném 8 év múlva is ugyanígy leírni.
Na, vissza a történtekre!
Sétálgattunk, sétálgattunk, egy kis kőre lecsücsültünk.... fényképeket csináltunk és gondoltuk hazaviszünk egy jópofa kis kavicsot kabalának. Fel is vettünk egy kis aranyosat, hogy majd ez lesz a varázskövünk. Miután kellőképpen megszáradtunk, célba vettük a boltot. Alig tettünk pár lépést, amikor észrevettem a hullámok által kimosott hordalékok közt valamit. Ez nem egy kavics volt, de nem is kagyló. Valami korall szerűnek gondoltuk először. Volt rajta egy nagyobb lyuk középen és oldalt mintha 4 kis kéménye lett volna. Az egész körülbelül 4-5cm volt. Ez egy fokkal jobban tetszett, mint a sima szürke kis kavics, ezért Kata egy alig észrevehető laza csuklómozdulattal megszabadult a kavicsunktól és ezt a meszes vázú kis valamit a zsebébe tette.
Boltba mentünk, elintéztük, amit akartunk és hazamentünk. A gondok másnap reggel kezdődtek.
Borús volt a reggel, szinte mindenütt felhők voltak az égen. A kis kabalánk az íróasztalon lakott és amikor reggel az asztal fiókjait húztam ki-be furcsa, nem várt esemény következett be. A meszes vázú valamink elkezdett mozogni. Eddig nem néztem meg tüzetesebben, csak leraktuk oda. A kéményekben mintha kis kagylók laktak volna. Ahogy a fiókot húztam az asztal lapja rezegni kezdett és erre a rezgésre kinyílt és mozgott kicsit a kagyló szerű valami.
Teljesen rosszul voltunk, egyrészt a látványtól, amikor ezek a szegény kis valamik megmozdultak, másrészt attól is, hogy ez most biztos rossz dolgokat fog maga után vonni.
Nem is késlekedtem sokáig, elhatároztam, hogy visszaviszem őket Browns Baybe, amilyen gyorsan csak lehet. Busszal mentem, táskámban a kis állatokkal. Tudva hogy élnek és mozognak nem mertem őket a zsebembe tenni, ahogyan azt előző nap még simán megtettük.
Amikor a partra értem még felhős volt az ég. Kerestem nekik egy sziklába vájt vízzel telt kis medret és oda tettem őket. Ezután minden valószínűség szerint mintegy varázsütésre megszűnt a "rontás", mert szinte azonnal kisütött a nap. Egész nap jó idő volt utána.

(A képen középen vagy talán kicsit jobbra ŐK azok.)
Azért gondoltam mégsem megyek haza üres kézzel és kerestem egy jópofa szürke kis kavicsot. Olyasmit, amit korábban eldobtunk.
Hosszas kutatómunka eredményeként végül kiderült, hogy a "kis állatok" (mi így hívtuk őket egymás közt) tengeri makkok, amelyeket jelenleg a fogorvosok irigyelnek és vizsgálnak leginkább, mert olyan erős ragasztót képesek vizes körülmények közt előállítani, amilyet bizony az emberiségnek még nem sikerült. A világ minden tengerében megtalálhatóak és maximum 3-5cm-re nőnek meg. Apró planktonokkal táplálkoznak és biológiailag a rákok rokonainak mondhatják magukat. Jó hír, hogy a jelenlétük azt jelenti a víz nem szennyezett nehézfémekkel és legkevésbé cinkkel.

Vásárolni voltunk...

2010-11-20T19:54:00.000+13:00

...mert vásárolni jó!
Na, azért nem egy nagy bevásárlás volt, csak úgy néhány számunkra fontos és szükséges termék legális beszerzéséről van szó. Képek nem lesznek, mert ilyen helyeken nem szabad fényképezni és amióta befenyítettek, hogy nem vehetek alkoholt, azóta kimondottan szófogadó lettem.
Kezdjük az alapoknál: kijön ide az ember fia és nem egészen vannak olyan nevű boltok, amelyeket otthon megszokhatott, sőt tovább megyek a termékeknek is más nevei vannak. Erre azért lehet és kell is készülni - kell egyfajta nyitottság - kipróbálni az új dolgokat, mert abból aztán akad bőven!
Vannak azért bizonyos termékek, amelyek ugyanúgy megtalálhatóak otthon is a polcokon, mint itt. Ilyenek a Pedigree tápok (ezek mondjuk nekünk éppen nem fontosak, mert mi nem ezzel lakunk jól), Schwarzkopf, Fructis, Gillette, Kaiser, Heineken és tsai..., Maggi, Tefal, Nesquick nyuszi és nagyon sok mással még nem volt szerencsénk összefutni. (Ha valami kimaradt volna, az nem azt jelenti, hogy nincs!) Sok mindent kaphatsz, amit otthon is, de a hétköznapi bevásárlásnál nem teljesen ez a helyzet.
A lényeg az, hogy nincs Varga péki kenyér, Globus májkrém, Kőrösi csípős ketchup, Szentkirályi ásványvíz vagy Kanizsai világos. "Páncélos" termékeket itt csak a halaknak gyártanak. Nem találtunk eddig májkrémet vagy vagdalthúst ilyen kiszerelésben. Halak viszont és mindenféle tengeri jószágok szépszerével akadnak. Láttunk olyan halat, (és itt most előre is bocsánatot kérek, de én parasztgyerök vagyok, ehhez nem értek) amelynek a hátára csúsztak a szemei, a szája pedig a feje bal oldalára - bizonyára a sok tengerfenéken hasalástól - hát érdekes látvány volt. Kisebb és nagyobb rákokat. Volt akkora, amire először azt hittük valami teknős...
A rákok egyébként árban annyiba kerülnek mint a csirkemell kilója, úgyhogy nem nevezném itt luxuscikknek.
Vannak érdekességek is, például a 40g-os kiszerelésű paprika vagy mák (és ez a legnagyobb kiszerelés!); a zacskós jégkocka (3kg 3$); az előre kicsomagolt reszelt sajt vagy például a sört lehet eleve hűtve is venni, akár rekesz-számra is. Hűtött helyiségből vagy hűtőpultból. Az egyik boltban éppen a hűtőpultoknál nézelődtünk, amikor érdekes fagyasztott húsokra bukkantunk. Balról jobbra a polcokon a következő feliratok voltak írva angolul: "nyúl", "vaddisznó", "krokodil". ;-) Ez utóbbinál nem is mertünk sokáig nézelődni.
Végeztünk egy kis "házi árversenyt" az "új világ" és a "peki" között, amit most kimondottan nem részleteznék. 10 számunkra fontos mindennapi termék árát vizsgálva: kenyér, margarin, tej, tejföl, liszt, lekvár, rizs, mosószer, fogkrém, zsebkendő. Nálunk minden esetben a peki nyert, úgyhogy ha ez fontos valakinek, akkor a nagy sárga boltba menjen. Zöldséget, gyümölcsöt (még tojást is) a zöldségesnél olcsóbb venni. Egyébként gyanítom ez kevés itt élőnek hasznos, mert ők ezt már vagy tudják, vagy nem veszik figyelembe. Ahogy legalábbis mi megfigyeltük az itt élőket (nem kimondottan a magyarokat) nem az ár alapján vásárolnak. Jóléti társadalom.
Ezt leginkább az újonnan érkezőknek szántam, ha valahonnan be kell szerezni a legszükségesebbeket, akkor legalább az irány megvan, aztán indulhat a VáSáRLáS!!!

Kreatív blogger díj

2010-11-15T07:11:00.000+13:00

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM HELGA, ÉS ADOM IS TOVÁBB A STAFÉTA BOTOT!! ;-)
Köszönöm továbbá anyukámnak és a Ráma margarinnak....

Amit tenned kell:

1: tedd ki a blogodba a kreatív blogger emblémát

2: válassz öt embert, aki véleményed szerint érdemes rá

3: írd ki a nevüket, és lapjuk linkjét

4: szólj nekik, hogy nézzék meg blogodat, ahol szerepelnek és ennyi :)

és akiknek Én adom a díjat...............

1. MartinIsti: http://martinisti.wordpress.com/

2. Helga: http://forditottvilag.blogspot.com/

3. Jocó: http://kiwi-joco.blogspot.com/

4. Rita: http://nzperx.blogspot.com/

5. Tamás: http://pukekokaka.blogspot.com/

Mostantól Rajtatok a világ szeme, Adjátok tovább 5 olyan blogolónak akik lekötik a figyelmeteket :))))

Jogsi kell a sörözéshez...

2010-11-10T16:57:00.000+13:00

Ez természetesen nem szó szerint értendő, de furcsa helyzetbe kerültünk az egyik helyi szupermarketben.
Azt már korábbi vásárlásainkkor is láttuk, hogy alkohol és/vagy dohánytermék vásárlása esetén 25 év alatt kötelező bemutatni a személyi igazolványt vagy valamilyen személyi azonosító okmányt. Ezért erre már fel voltam készülve.
Bementünk a boltba, na majd most! veszünk pár üveg sört és este az ismerősökkel majd jól elfogyasztjuk. Nem vagyok egy nagy italfogyasztó, de a söröket szeretem. Magyarországon közel 100 különböző sört volt szerencsém megkóstolni. Ha alkalmanként vettem, (akkor is mindig csak 1 üveggel vagy dobozzal) figyeltem rá, hogy a korábban fogyasztottaktól eltérőt válasszak.
Szóval nekem eleve furcsa volt, hogy itt nincs olyan sok fajta, mint otthon. 6-os kiszerelést kerestem és kb. 10 perc keresgélés után, amit egy hűtött helyiségben töltöttünk végre találtam egyet, gondoltam ennek az ára is és íze is jó lesz.
Fizetésre került a sor és készítettem az Eftpost, meg a személyimet. Mivel az útleveleink az Immigration-nél vannak, azzal nem fogom tudni igazolni magam. A pénztáros hölgyön is láttam, hogy a sör láttán izgalomba jött és már akarta kérni a személyit, amikor odaadtam neki. Ekkor rámutatott egy táblára (amit eddig persze nem vettünk észre). 3 fajta személyi okmányt fogadnak el: útlevél, itteni személyi és itteni jogosítvány. Nekem ugye egyik sincs. A pénztáros kedves volt, mert vagy 3-szor bocsánatot kért, de hát mit volt mit tenni, azt a sört ott kellett hagyni. Erről nem ő tehet, ha ez a szabály, akkor én most nem vehetek sört.
Az útlevelem egyenlőre nem lehet tudni meddig lapul még az Immigration valamelyik fiókjában, így azzal most nem vehetek sört. A legegyszerűbb mód most az lenne, ha levizsgáznék autóvezetésből és itteni jogsit szereznék. Így alakult ki az a helyzet, hogy jogsi kell a sör vásárláshoz.
A vicc az egészben az, hogy hiába töltöm be egy hét múlva a 25-öt, na de mivel tudom ezt itt igazolni?!
Külön emiatt nem fogok levizsgázni, egyenlőre úgysem vezetek még, úgyhogy marad a józan élet! ;-)

ui.: ...és mi lenne, ha még dohányoznék is!? Ha máskor nem, de most biztos leszoknék!

Belváros, buszozás...

2010-11-09T15:14:00.001+13:00

Az első benyomásaink alapvetően jók, tetszik, ilyennek képzeltük.

folyt. köv.

DE! A kerítések gyalulatlan fából vannak és nem füstölt hús-hentesipari termékekből. A házak bizony gyakran hűvösek (pedig már tavasz van) és volt szerencsénk 1-2 "fantasztikus" lakást is látni. Kb. olyanokat, hogy ha otthon a pincét berendeznénk, akkor az is különb lenne. Egy sráctól olyan email-t is kaptunk, hogy ugyan most laknak a kiadó szobájában, de szívesen kiadná a garázsát átmenetileg... :-)
Azt hiszem a kiwik képesek rá, hogy mindig okozzanak meghökkentő meglepetéseket.
Rendszámok: nem akartam külön lefényképezni, mert azért az mégis csak egy egyedi azonosítója a járműveknek, de itt rengeteg egyedi rendszámtábla van. Arányaiban sokkal több, mint amivel otthon találkoztunk. "OH GIRL" "BUG" "VEN2L8" "4MYMOM" vagy csak egyszerűen "I". Cégek is reklámoznak ilyen formán és fiatal suttyók terepjáróján is gyakran van ilyen.
Sarok ablakok: Minden külön szívfájdalom nélkül összeragasztanak két egymással 90°-ot bezáró üveglapot, ha az éppen úgy jön ki, hogy oda oszlopot nem akarnak tenni.

Végül is minek elrontani vele a páratlan kilátást!?
Voltunk a belvárosban is, körbejártuk kicsit kihasználva az akkor még érvényes heti buszbérletünket. Hát, furcsa... na! Furcsa élmény 40 emeletes felhőkarcolók közt sétálni. Nekem legalábbis az. A tanyán egykor a diófa is hatalmas volt nekem és csak az almafára mertem felmászni, de ezek lélegzetelállítóak. A belváros - bár gyalogosan is gyorsan körbejárható - rendezett, és modern város benyomását kelti. Itt már viszonylag sok turistával találkozhatunk és nekem is volt szerencsém útbaigazítani egy idős házaspárt a Hadászati Múzeum irányába (később láttuk őket, hogy odaértek, úgyhogy dagadt a mellem rendesen...). Azért itt is vannak olyan nyócker jellegű helyek. Volt szerencsénk ebből is ízelítőt kapni, amikor egy meglehetősen rossz külsejű csávó hangosan szitkozódott az autósokkal és járókelőkkel, a kukákat rugdosta... ...aztán megnyugodott, mert a következő 15 percben még legalább 3-szor futottunk vele össze.

A buszozással is vegyes érzelmeink vannak. Elmentem az egyik állomáson a wc-re és kicsit olyan volt, mintha a star wars-ba (de legalábbis az űrkorszakba) csöppentem volna. A bódé maga rozsdamentes fém külsejű volt két személy egyszeri használatára. Lekerekített végekkel, gombnyomásra nyitódó ajtókkal. Ki kellett választani, hogy férfi, nő vagy mozgássérült vagyok-e. Gondoltam én a férfi kategóriába esem hát kis hezitálás után megnyomtam a megfelelő gombot. Az ajtó elhúzódott oldalra a falba. Beléptem és egy kedves férfi hang mondta nekem, hogy nyomjam meg a gombot, amelyik villog és akkor becsukódik az ajtó. Jobbnak láttam szót fogadni. Ezután elmondta, hogy 10 percet ad nekem a dolgom elvégzésére és feltett egy (minden bizonnyal) nem jogdíj köteles zenét, hátha így könnyebb lesz nekem. Könnyebb lett. Gombnyomásra lehúzhattam a wc-t és megmoshattam a kezem (na, azért nem benne, hanem) a mosdókagylóban. Gondoltam van még egy kis időm a 10 percből, amit kaptam és szétnézek idebent. Volt felhajtható pelenkázó és kapaszkodók a mozgássérültek részére. Sikeresen megtaláltam az ajtónyitó gombot is és dolgom végeztével elhagytam az űrgammák forgatási helyszínét. (Sose gondoltam volna hogy ennyit írok egy pisilésről...)
A buszok és sofőrjeik szépek, tiszták, kedvesek, rendesek, de a járatok száma kevés, a közlekedés rendszertelen. Nyilván mindez amiatt van, mert mindenkinek autóval kell járnia. Autós társadalom épült ki, ami szerintem rossz.

Rossz egészen addig, amíg nem lesz hibrid vagy teljesen megújuló energiából élő ez a szegmens. De gondolom ez most a legkevésbé érdekli a nap- mint nap munkába járókat. Azért nem reménytelen a tömegközlekedés sem és ismerünk olyat, aki élő példa rá, hogy simán meg lehet oldani az ilyen jellegű munkába járást. Akarni kell.

Torbay, Long Bay Beach - a kezdetek

2010-11-07T07:52:00.000+13:00

Megérkezésünk után nem sokkal már szeltük is keresztül a várost úgy hosszában fel, északnak. Az első majdnem két hetet Torbayben töltöttük. Hálásak vagyunk a családnak, akiknél lakhattunk. Óriási segítséget jelentettek a tanácsok, amelyekkel a kezdetekben elláttak bennünket. Helyismeret, helyi mobilszám beszerzése, bankszámlanyitás, közlekedés, vásárlás.... ...és hogy hol találom a hosszú "í" betűt a billentyűzeten ;-) Sok hasznosat tudtunk már előre a blogokról,fórum oldalakról is, de persze itt élni, élőben egészen más. Újabb és újabb problémák vetődnek fel. Nagyon jó, hogy itt ilyen közösséget talál az ember!
Az első nagyjából 4 napban nem voltunk - hogy is mondjam - a helyzet magaslatán. Az első napot nehéz volt ébren kibírni, aztán másnap reggel arra ébredsz, hogy már teljesen kialudtad magad és kiderül, hogy még csak hajnali 4 van. Persze ennek megfelelően már délután 5-kor azt várod, hogy mikor lehet lefeküdni aludni. Aztán a negyedik-ötödik napban már minden oké. Aznap már teljes kapacitással működik a szervezeted. (Első nap a beszélgetések 80%-ára már aznap este sem emlékeztem.)
Többnyire a North Shore-on jártunk-keltünk és annak is az északi részében: Torbay, Browns Bay, Albany, Glenfield. Ezek alapján még véletlen sem hoznám párhuzamba kis hazánk fővárosával. Auckland nem olyan mint Budapest. Egyetlen hasonlóság mindössze a lakosainak száma lehetne. Nagyon nagy részben kertvárosi részekből áll (amit mi eddig láttunk belőle). Számtalan parkkal és tiszta, rendezett játszóterekkel találkoztunk. Itt a North Shore-on (amit eddig láttunk belőle) minden partszakaszon van öltöző, zuhanyzó, padok, játszóterek... hogy ha lemegy az ember a partra fürdeni (ami persze ingyenes), akkor ne üljön ki a só a lába szárán, mire hazaér.
Az első benyomásaink alapvetően jók, tetszik, ilyennek képzeltük.

folyt.köv.

BUD-PRA-ICN-AKL

2010-10-30T15:56:00.000+13:00

Már lassan 2 hete, hogy Új-Zélandon vagyunk, úgyhogy ideje beszámolnom a történtekről. Kezdjük is mindjárt az elején...

... a billentyűzeten nincs hosszú i, úgyhogy ezt senki ne reklamálja! ;-)

2010. október 16-án indultunk. Még délelőtt, nagyjából 9 körül indultunk el otthonról, hogy időben érkezzünk (mert ugye bármi közbejöhet) a ferihegyi reptérre. 11-kor meg is érkeztünk, nem is volt semmi probléma út közben. A hosszú távú parkolót is sikeresen megtaláltuk és már csak végig kellett húzni a csomagokat az épülő légikikötő előtt.

Nem sokkal később megérkezett az útitársunk is, a felismerés elsőre és azonnal megvolt, annak ellenére, hogy korábban sosem találkoztunk még.

Menet közben kiderült, hogy a tetőterasz az integetők elől zárva van, de az épület mellől is megoldható volt a dolog.

Miután eltűntünk a folyosón először az útleveleinket nézték meg, majd következett egy jobbra-balra kacskaringós kiszalagozott nemtudommicsoda. A célja, hogy kis helyen sokan tudjanak sorba állni. Ezután jött a vetkőzős kapu: öveket, karórát, pénzt, kulcsot, kabátot, egyeseknek cipőt is le kellett vetni. Útitársunknak itt egy motozáson is át kellett esnie, majd a táskájában talált fantát meg kellett igyuk. Végül is rendesek voltak, hogy nem csináltak különösebb problémát. Szóltak, hogy igyuk meg és akkor ha kidobtuk mehetünk tovább. Felráztuk, kifröcsköltük, majd ami benne maradt megittuk és sűrű elnézések közepette elhagytuk a helyiséget. Átmentünk egy fotocellás ajtón, (amelynek csak egyik oldalt voltak érzékelői) a tranzit váróba.

Kb. 5 perce lehettünk ott, amikor eszembe jutott, hogy mintha nem lenne a fejemen a baseball sapkám. És most egy kis kitérő: Egy nappal az utazás előtt bementünk a bankba otthon elintézni az utolsó simításokat. Miután mindennel végeztünk, elköszöntünk a srácoktól és elmentünk egy másik boltba. Miután ott végeztünk, akkor vettem észre, hogy a sapim a bankban maradt. Visszamentünk és elhoztuk. Éppen akkor akartak felhivni a srácok, hogy otthagytam.

Úgy tünt, a sapka nem akart velem jönni semmiképpen. És most térjünk vissza a tranzitváróba... odaálltam a fotocellás ajtóhoz, amin ugye nem szabad abba az irányba menni, amelyikbe én szerettem volna és amikor kijött egy takaritós hölgy én besuttyantam. A vámosok, (vagy akik ott ellenőriztek) csak furcsán néztek, de senki nem szólt rám. Éppen akkor kerestek volna új gazdát a sapimnak. Szóltam nekik, hogy az az enyém és ha nem baj, csak ezért jöttem vissza. Szabadkoztak, hogy ők csak most vették észre, de mondtam semmi baj, én is csak most ;-)

A repülőhöz egy kis busz vitt ki bennünket. volt benne 8-10 ülőhely, meg vagy 50 állóhely. Klassz volt, alacsony és széles. A repülőnk viszont egy kis lélekvesztő. Negyven pár személyes, két nem túl kedves stewardess-szel. Az úton Prágába kaptunk egy muffin-t. Nem sok, de gondoltuk majd Szöulba menet is kapunk valamit és ha szükséges, akkor majd ott kipótoljuk a kaját, ha éhesek leszünk. (Erre a célra vittünk is magunkkal eurót, amire közölték Szöulban, hogy jobban örülnének az amerikai dollárnak.) Mondjuk nem enni, hanem telefonálni szerettünk volna, mert bizony a világ méretű roaming szolgáltatás egy nagy rakás... szerencsétlenség. Ha valaki Koreába készül jobb, ha tőlem tudja ott nem lehet telefonálni a telenoros vagy pannonos telefonokkal. Sehogy sem, rá sem lép az ottani hálózatokra. Telefonkártyát lehet éppen venni 2000Ft-nak megfelelő összegért (ki tudja milyen percdijjakkal), ha van nálad USAdollár. Hát nálunk nem volt, úgyhogy hallgattunk, mint a sir. A prágai reptéren egyébként már tudtuk, hogy 1 órával később indulunk Szöulba, úgyhogy mindkét helyen nagyjából 4-4 órát vártunk az átszállásra.

Prágai reptér olyan, mint a budapesti lesz egyszer, ha elkészülnek a munkálatokkal. A szöuli olyan, mint a Westend bevásárló központ 3-szor egymás mellett (és még belső gyorsvasút visz ki a hátsó kapukhoz). Szóval hihetetlen nagy. Auckland meg akkora, mint a ferihegyi. Szöulban mozgásérzékelős, állitható vizhőmérsékletű, viztakarékos csapok voltak a wc-ben és Aucklandben pedig egy tekerős csap és jön belőle a hideg viz. ;-)

Minden alkalommal, amikor átszálltunk át kellett esnünk egy újabb vetkőzős kapun és újabb útlevél és beszállókártya ellenőrzésen. Ezután vártunk a tranzitváróban és újra útlevél és beszállókártya ellenőrzés a repülőre való felszállás előtt.

Szöulban ez utóbbi ellenőrzéskor egy kislány megfogta a pulóverem és úgy állt mellettem, mintha hozzám tartozna. Bár cseppet sem hasonlitott rám: kiwi útlevele volt, de a kinai nagyszülőkkel utazott. A kétségek eloszlatása végett szóltam is a reptéri alkalmazottnak, hogy a kislány nem az enyém, de nyilván gondolta ezt ő is, mert jót mosolygott.

Prágából mindvégig ugyanazzal a géppel mentünk, csak pihent kicsit és kitakaritották Szöulban. A részben koreai részben kinai személyzet végtelenül kedves volt. Egyetlen bajunk az volt, hogy hosszú, nagyon hosszú volt az út. Aludni csak nehezen és keveset tudtunk, igy nem volt egyszerű az első pár nap, de azért hamar leküzdöttük a jetlag-et. Csütörtökön már ébresztő órára keltünk fel.

Az aucklandi belépéskor meglehetősen szigorú volt a vizsgálat, bár nem olyan vészes, mint amire számitottunk. A repülőn ide felé már ki kellett tölteni egy nyomtatványt, hogy minek jöttünk, meddig maradunk, kihez jöttünk, van-e nálunk étel, ital, gyógyszer, állati, növényi eredetű dolgok, stb... ...és mivel gyógyszer volt gondoltuk jobb, ha bevalljuk. Beikszeltük. Amikor leszálltunk hosszasan kellett menni a folyosókon, közben egy szakaszon mindenféle madárcsicsergések szóltak, kicsivel odébb, meg vámmentes árukat akartak ránk sózni fültől-fülig mosolygó hölgyek. Az első ellenőrzéskor 2 helyre lehetett volna menni: egy szimpatikus pasihoz, vagy egy morcos nőhöz. Na én persze a rosszabbat választottam. Egyetlen dolgot kérdezett, hogy minek van a gyógyszer? Mondtuk, hogy nekem, mert fáj a torkom, meg a fejem... Kérdezte, hogy rá van-e irva a nevem, hogy ez az én gyógyszerem? (Ekkor tudtuk meg, hogy itt ez egy teljesen alap dolog, hogy ha valaki gyógyszert kap, akkor rányomtatják a nevét is a dobozra...) Rövid magyarázkodás után közölte, hogy ezt most vegyük egy szóbeli figyelmeztetésnek, de legközelebb ha ez előfordul, akkor rendőrség, kitoloncolás és egyéb desszertek...

Úgy tűnt elég meggyőzőek voltunk, de ekkor azért elég idegesek voltunk: ha innen visszaforditanak, akkor nem is tudom mihez kezdtünk volna.

Ezután felvettük a csomagjainkat, amiket Ferihegy óta nem is láttunk (szerencsére mind megvolt). Itt körbe-körbe járkáltak kis beagle (bigli) kutyákkal, de szerencsére nem volt nálunk kutyatáp sem. Kettes számú ellenőrzés, biosecurity: van nálunk valami étel? Mondtuk, hogy nem, csak a repülőn ettünk utoljára. Jó, mehetnek! Na, ez gyors volt. Aztán még utoljára megröntgenezték a csomagjainkat, de mi nagyon jók voltunk, mert az egész herce-hurcán kb. fél óra alatt átestünk és kiléphettünk Új-Zéland földjére!

Sutty!

2010-10-14T21:04:00.001+13:00

Nincs ezen mit szépíteni, megírta a Metropol is...

...és indulunk!

Szeged, "Csillag" börtön

2010-09-15T19:54:00.000+12:00

2010. szeptember 14. Kedd 9:30 perc
Szegedi Fegyház és Börtön
Soha nem gondoltam volna, hogy idáig jutok majd. Amikor megérkeztünk éppen egy rabszállító autó gördült ki a "Hotel Star" kapuján. Így hívják az elítéltek a szegedi "Csillag" börtönt. Ahogy elhaladt mellettünk a rabomobil furcsa érzés fogott el. Mi néztünk be a rácsos ablakain, az elítéltek pedig bennünket figyeltek, akik MÉG kint vagyunk Az én esetem (a mi esetünk) azonban kicsit más, mint a többieké. Mi ebéd után szabadulunk. A többieknek ez átlagosan 14 évébe kerül majd.

Már a bejutásunk sem volt egyszerű. Az épületbe egy nagyjából 10m hosszú lépcsősor vezetett a bejárati nagy kaputól a lépcsősor tetején lévő kapuig. A két ajtót egyszerre nem lehet nyitva tartani. A nagyjából 40 fős csoportunk e két ajtó közé zárult, majd egyesével mehettünk be. Mindenkinek le kellett adnia a személyi igazolványát és egész bent tartózkodásunk alatt maguknál is tartották a fegyőrök. Ezután következett a fémdetektoros kapu. Mobiltelefont, fényképezőt természetesen tilos bevinni. Ez nem egy állatkert, ez a magyarországi börtönök legszigorúbbja!

Az épületegyüttest 1883-ban építették és már eleve börtönnek készült. Ebben áll a legnagyobb előnye, mivel viszonylag kevés élő erővel sok elítéltet tarthatnak itt biztonságban. Ezt igyekeznek is kihasználni, mivel egyes részlegein 130%-os, de akad olyan is, ahol 270%-os a túlzsúfoltság. Sajnos ez az egész országra jellemző: kevés a hely általában. A középső négyszög alapú épületet eredetileg bíróságnak szánták. Gyönyörűen díszített és nagyon jó állapotban karban van tartva. Jelenleg az itt szolgálatot teljesítők irodái és adminisztrációs helységei, valamint az ebédlő helyiség található. Ez utóbbiban volt szerencsénk elfogyasztani az ebédet, de erről majd később...
A Csillag nevet a hátsó épületről kapta, amely ma már inkább emlékeztet egy keresztre, mint csillagra. Bal oldalsó szárnyát ugyanis kipótolták egy vizes blokkal és foglalkoztató helyiségekkel, de itt kapott helyet például a börtön kápolna is.
Az első épületben megtekinthettük a börtön makettjét és az egykori Alföldi Bútorgyár makettjét is, mindkettőt egy elítélt készítette. Az Alföldi Bútorgyár a Börtön jobb hátsó sarkával volt (majdnem) határos. Az utcák alatt ugyanis egy alagúton mehettek át a rabok a bútorgyárba dolgozni. Itt jelenleg sok kisebb cég működik, ahol ma is rabok dolgozhatnak. (Mivel kevés a munkaadó és sok a rab, ezért ez is egyfajta kiváltsággá vált számukra.) Keresményüket a börtönben található kis boltban költhetik el, vagy tetszés szerint hazaküldhetik, de akár félre is tehetik. Bizonyos részét mindenkivel félretetetik, ezt odabent "koporsópénznek" hívják.

Utunkat az udvaron keresztül a hírhedt "Csillag" egységbe folytattuk. Magas belső terek, fekete olajozott padló és fehérre meszelt falak. Az ablakok nagy részét "tejüveg" teszi ki. A fény bejön rajta, de ki nem lehet látni. Az épületen belüli haladást ugyanúgy, mint a bejáratnál is előttünk és utánunk is záródó vaskos rácsos ajtókkal lehet csak elképzelni. A négy szárny középen egy a fenti képen látható kis térben egyesül. Amikor áthaladtunk a földszinten a szemközti szárnyba balról is és jobbról is elítéltek voltak. Jobbról szemetet vittek ki és a kukákkal várták, hogy elvonuljunk és mehessenek tovább a dolgukra. Balról egy nagyjából 20-30 fő várakozott szigorúan rendezett kettes sorokban. Ők néztek minket, mi pedig őket. Félelmetes érzés volt. Igazából nem tudom megmagyarázni, hogy mitől éreztem ezt, hiszen ők nem bánthattak akkor ott engem, de nagyon furcsa érzés volt.
Megnéztünk egy fegyelmező zárkát, ahová büntetésből zárják a rabokat. A 4x2m-es szoba tartalma egy kis lekerekített élű öntöttvas radiátor, egy mosdókagyló, egy wc és egy lebetonozott stoki volt, ahová leülhettek. Estére pedig lenyitják nekik az egyébként lelakatolt fekhelyet. Nem lehet rajta heverészni egész nap. Ezzel szemközt volt egy ablaktalan cella. 2x2m-es nagyjából 10cm szivacsozott fallal. A nyugalmazott ezredes szerint, (aki körbevezetett bennünket) itt havonta alig 1 elítélt fordul meg csupán. Aki egyszer be volt ide zárva, az többé nem kerül be. Ez szintén fegyelmezési célokból tartják fent és úgy tűnik tanulnak is az esetből. (Bevallom őszintén én kb. 2 percet voltam bent, de elég is volt.) A rabok ha ide kerülnek, akkor 6 óránként egy orvosi vizsgálatnyi szünetet kapnak.

Megnéztük még a kápolnát és egy cellát, ahonnan a lakók éppen dolgozni voltak. 6-an laktak ebben a szobában. Volt Tv-jük és virágaik. Walkman az ágyon és száradó zoknik. Engem a kollégiumi szobánkra emlékeztetett, de azért messze elmaradt mögötte. Jó körülmények voltak, de az élet biztosan nem egyszerű. Minden szobában van olyan, aki megmondja, hogy mikor mit nem lehet csinálni. Minden szobában van olyan ember, aki ha eszik, akkor senki nem mehet a wc-re....
Egyébként 34 különböző náció képviselteti magát az 1.261 rab között. Szlávok, kis ázsiai népek, de még kínai állampolgár is van. Vallásukat tekintve mindenki gyakorolhatja az általa választottat. 10-11 egyház tart egyházi foglalkozást a közös kápolnában. Ahogy haladtunk a folyosón az ajtókra ki volt írva, hogy ki milyen étkeztetésben részesül: ALAP, VEGA, DIÉTA, MOHA..... Az ételbeadó nyílást "tátikának" nevezik. Felette van egy betekintő nyílás a "cirkli".
Utunk vége felé megtekintettük még az olvasó szobát, a könyvtárat és egy videó szobát is (innen sugároznak egy képújság szerű műsort a börtön hétköznapjairól, például a kisbolt árairól). Mindenütt elítéltek dolgoznak.
Elhaladtunk az ún. HSR körlet (hosszú idejű speciális rezsimű körlet) bejárata előtt is. Itt a rácsokon felül teljesen be volt lemezelve a folyosó szakasz is. Itt őrzik Magyarország legveszélyesebb bűnözőit, többek között például a balástyai rémet, a százhalombattai rémet, Magda Marinkot, vagy a hurkos gyilkost.
Erre a részre nem mehettünk be. Ezek a rabok annyira el vannak zárva a külvilágtól, hogy a börtönőrök nagy része sem láthatta még azt a részt. Minden nap ugyanazok az őrök mehetnek csak be és egy nagyjából 2x4m-es harmadik elmeleti zárt tetejű udvaron levegőzhetnek. Csak a kék eget látják és semmi mást.

Utunk végeztével visszatértünk a szolgálati dolgozók épületébe és nekiláttunk az ebédnek. A pincérünk egy életfogytiglanos rab volt. Mit is mondjak furcsa érzés volt ránézni, tudva ezt róla. Ha viszont a civil életben lettünk volna egy étteremben, és ugyanez az ember szolgál fel, egészen biztos, hogy soha meg nem mondtam volna róla. Fehér ing, fekete nadrág, nagydarab szorgos ember. A homlokáról patakokban folyt a víz, hiszen egyedül volt mint felszolgáló és egyfolytában ki-be rohant a konyhába. A menü zöldségleves és vadas hús tésztával vagy tetszés szerint lehetett még választani rizses húst (csirkehúsból). Kiadós adag volt, én nagyon jól laktam belőle. Egyetlen dolog ami a börtönre emlékeztetett az az evőeszközökön a gravírozás volt: "BV" (Büntetés Végrehajtás). Ilyen kanalat viszont nem lehetett szuvenírnek hazalop... khm hazavinni, mert kifelé menet várt ránk egy újabb fémdetektoros vizsgálat.
Végül a hősi halottak falánál megemlékeztünk a hősi halált halt fegyőrökről. Egyedül ebben a börtönben van illetve volt ilyen Magyarországon. 1964-ben szökni próbáltak a rabok és egy fegyőrt megöltek, miközben a kulcsokat akarták elvenni tőle. 1984-ben Richter Richárd (korábbi cirkuszos dinasztia tagja, késdobáló) megölt 3 fegyőrt és megszúrt összesen 8 embert, köztük más rabokat is, amikor minden előjel nélkül "bekattant". Őt a rabok segítségével sikerült ekkor megfékezni. 1988-ban a bútorgyár területén súlyos tűz ütött ki, amelyben 2 rab és egy fegyőr halt meg. A rabokat akkor az utcára terelték ki és érdekes, hogy a rabok nagy segítséget nyújtottak a tűzoltásban; senki nem próbált elszökni.
Az utolsó szökés 1985-ben volt, amikor egy Kecskeméti vezetéknevű férfi miután levitték a szemetet felkapaszkodott a szemetes autó alvázára és egészen Kecskemétig utazott vele. Ott máig tisztázatlan körülmények közt leesett és átment rajta a jármű. Nem élte túl.

Szerintem megrázó élmény volt látni mindezt és egyben kiváltságnak is tartom, hogy betekintést nyerhettem ennek az intézménynek a falai közé (büntetlenül). Remélem sikerült némi érdekességet másoknak is átadnom belőle. Legyetek jók, aztán ne kerüljetek ide! ;-)

Monori kisállatbörze

2010-09-13T17:46:00.000+12:00

Tavaly fedeztük fel, hogy egyáltalán van ilyen: Kisállatbörze Monoron. Az idei nyáron már rendszeres látogatóivá váltunk és dacára az esős időnek most vasárnap sem rendezhették meg nélkülünk.
Megrendezése a tavasztól őszig terjedő időszakban minden hónap második vasárnapjára van datálva.
A mostani vásárban már egyre kevesebb kutya és kevesebb macska vett részt, mert a nyáron komoly szigorítások léptek életbe, nem olyan egyszerű most már a vásárra vinni a bőrüket! Ez egyébként nem baj szerintem, így talán kevesebben űzik ipari léptékkel az ész nélküli kutyaszaporítást, bár ettől még nem lesz kevesebb a Hollandiába, Olaszországba, Spanyolországba, Németországba vagy éppen Törökországba induló kamionokon.
A póniló, kecske, malac igazából nem említésre méltó, mert ilyen állatokkal bármelyik vásárban találkozhat az ember. Madárpókkal, skorpióval, leguánnal vagy gekkók egész arzenáljával már nem biztos....
A vásár slágere számomra az a ketrec volt, amiben békében pihent a nyúl és három kismalac:

Ha már a nyulaknál tartunk itt mindenki megtalálja a neki tetszőt: Hosszú szőrű, rövid szőrű, törpe vagy óriás... nagyon széles kínálat van.

Ugyanez elmondható a madarakról is. Galambok (ugyan én nem értek hozzájuk) tömkelege és minden egyéb szárnyasok (tyúkok, kacsák, libák, pávák, hattyúk, papagájok kicsiben.....

...és papagájok egészen nagyban....

...struccok (kb. 130cm magasak voltak 27.000Ft-ért, fogalmam sincs mennyi idősek lehettek), de voltak tojásaik is, ha valaki érez magában elszántságot a kiköltésükre...

... fürjek és tojásaik (remélem nem tévedtem, Pukke, szólj ha hibát találsz!)...

De nem csak a szárazföldi, hanem a vízi szekció is képviseltette magát:

vagy akár teknősöket is vásárolhatunk különböző méretben és színben:

Ami még egészen elképesztő volt számomra az a mosómedve volt az egyik standnál, de arról sajnos nem készítettem képet.

Dog Whisperer - A csodálatos kutyadoki

2010-09-10T18:23:00.000+12:00

Nem éppen friss a történet, de nem hétköznapi helyzet volt....
Az egyik munkanap éppen ugyanolyan, mint a másik. Legalábbis reggel, amikor fel kell ébrednem általában ezt érzem. Amikor viszont már sikerült lelket vernem saját magamba minden megváltozik.
Talán keddi napon történt, hogy bementem reggel a munkahelyre, éppen ugyanúgy, mint máskor is tettem azt. 7-től kezdődik a munkaidőm, de megszokásból (ami a buszozós időkből maradt rám) 6:30 körül ott szoktam lenni. A portás nénivel jóban vagyok, szoktunk reggelente beszélgetni mindenféle dolgokról, így tudta azt is rólam, hogy kutyát tenyésztek. Rövid csevej után felmentem az irodába és nem sokkal később csörgött a telefonom. Felveszem és a portás néni megkért, hogy ha ráérek menjek már le egy kicsit, mert van ott egy kutya és nem akar elmenni. Nem tűnt túl nyugodtnak a hangja, de mivel ráértem természetesen lementem, hátha tudok segíteni.
Lefelé menet már láttam, hogy a portás néni kint áll a porta épület előtt, de hiába tekintgettem bármerre, sehol nem láttam azt a bizonyos kutyát. Ahogy közelebb értem, akkor kezdett gyanússá válni a dolog és a gyanúm be is igazolódott: a kutya beült a porta (nagyjából 9négyzetméteres) épületébe, így helyet cseréltek a portás nénivel. ;-)
Bevallom, kicsit én is meglepődtem, mert a kutya meglehetősen nagy termetű volt, talán bullmasztiff lehetett vagy valami fajtában ehhez közel álló.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a kép csak illusztrációként szolgál, a történetben szereplő kutya ugyanis egészen biztosan egy vemhes szuka volt. (Ami erről a képről semmiképpen nem mondható el.) A fülei kicsit sebesek voltak felül, de ezt a legyek is okozhatták, mindenesetre én nem nyúltam hozzá. Kihívtam a portáról és látszott rajta, hogy zavart, ideges, de nem ingerült. Nyugodt és biztonságos helyet keres. Ebből én arra következtettem, hogy lassan eljön a szülés ideje.
Sajnáltam nagyon, de ha minden kóbor kutyát befogadnék, akkor nem tudnék megélni a világ összes pénzéből sem.
Miután kicsaltam a portáról becsuktuk az ajtót és kihívtam magammal az utcára, ahonnan jött. Becsuktuk a telep kapuját és ott hagytuk pár percig, mondván, hogy majdcsak elindul hazafelé. A kaput viszont nem lehet becsukva tartani, amikor átlagosan 2-3 percenként érkezik valaki a telepen lévő 7 cég valamelyikéhez. A cég egyébként egy kertvárosi rész szélén fekszik. Kis nyugodt utcák, elképzelhetetlen, hogy ne találjon haza.
Eltelt vagy negyed óra, de még akkor is ott várakozott. A telep végénél egy családi ház előtt fát vágtak. Gondoltam hátha onnan szökött el, ezért elcsaltam abba az irányba. Én mentem a kerítésen belül, ő pedig azon kívül majdnem egy kilométeren át. Amikor közeledtünk a házhoz és elindultam befelé, a kerítésre merőlegesen, így nőtt a távolság köztünk, de a kutyus nem tudott közelebb jönni.
Ezek után már nem jött vissza a kapuhoz.
Egy órával később ismét csörgött a telefon és a portás néni volt az. A férje nem rég biciklizett az egyik kis utcában és látta ezt a kutyust, amint éppen hazatalált. Végül is happy end lett a vége és azóta sem láttuk ezt a kutyust.

Kicsit úgy éreztem magam, mintha én lennék a cégnél Cesar Millan, a csodálatos kutyadoki. Ha a tudás nem is, de a körszakáll megvan hozzá. ;-)

Osztálytalálkozó v0.1.2

2010-08-10T19:14:00.000+12:00

Ismét eltelt egy év, és szinte hihetetlen, de újra osztálytalálkozóra készülök. Tavaly tartottuk a középiskolait és idén pedig a 10 éves általános iskolai van soron.
Bár nem voltunk sokan, azért az osztály felét csak sikerül összehalászni. Érdekes egyébként, hogy bár a 110.000-es lakosú Kecskeméten jártunk iskolába, sokan mégsem ott élnek, hanem a 25.000-es Nagykőrösön. Köztük én is. Nem mintha több vagy jobb lehetőségek lennének, de egyszerűen így alakult. A lakások lényegesen olcsóbbak, viszont a bolti árak drágábbak (mert ugye minden kisboltos Kecskeméten veszi meg az árukészletének legalább 60%-át). Amíg az egykori általános iskolámtól 700m-re egy 800nm-es üres telek villany és víz közművel 6.200.000Ft, addig Nagykőrösön 5.000.000Ft-nál kezdődnek a lakótelepi lakások árai. A fizetések is természetesen jóval elmaradnak a kecskemétiekhez képest...

..és vannak, akik próbálkoznak: Párizsban. Nem könnyű, de 1 éve már csak ott élnek valahogy! Az egykori középiskolai osztálytársaim közül is egyikük Rotterdamban van már vagy 2-3 éve, másikuk Münchenben-Hamburgban. Bár igazán nem mondhatom, hogy nagy ismeretségi kört tartanék fent, de sok külföldi városban élnek ismerőseim pl.: Moose Jaw, Stockholm, London.
Érdekes ez az elvándorlási hullám. Nem pontosan azonos az '56-ossal, de biztosan sok párhuzamot lehetne találni. A minap olvastam egy érdekes cikket. Egy olyan akadémiai kutatásról volt szó, amelyben a mai középiskolás korosztályt kérdezték: hogyan képzelik el Magyarországot 2025-ben. 79% szeretne családot, 18% bizonytalan volt a kérdést illetően és 3% teljesen elutasította ennek gondolatát is. Más felmérések szerint egyébként erre az időre 8 millió körüli lakosságszám várható. Ugyanennek a felmérésnek volt egy másik kérdése is, ami a kivándorlással kapcsolatos. A középiskolások alig 39%-a szeretne csupán Magyarországon élni, 31% még nem döntött, de 30%-uk inkább külföldön telepedne le. Utóbbiak 66%-a az EU-n belül képzeli el a jövőjét, míg 16% az unión kívül élne. Az egyetemisták körében végzett hasonló felmérés szerint a hallgatók 61%-a szeretne Magyarországon élni, 19% még nem döntött, 20% gondolja úgy, hogy külföldön akar letelepedni.

Kicsit úgy érzem, mintha ez az osztálytalálkozó egyfajta "pofavizit" lenne: nah, megnézzük kiből mi lett. Van olyan, aki egész biztosan azért nem jön el, mert szégyenli, hogy ő még nem milliomos 25 évesen. Pedig ennek arról kellene szólnia, hogy az ember őszintén kíváncsi a másikra és képes örülni mások örömének, vagy vigaszt adni bánatának. Szerintem.

Nálunk is járt a Kakapo: Sirocco

2010-07-23T17:48:00.000+12:00

Bár tudtam volna hamarabb, de a műsorújságban mindössze a sorozat címe volt írva, az epizódcím nem. Tegnap este volt szerencsénk megnézni a Pukke által még februárban beharangozott műsort. A BBC Last Chance to see sorozatának Új-Zélandon forgatott részét. A sorozat nálunk "A világ, ahogy most látod utoljára" néven fut az OzoneNetwork csatornán hétköznap este 20:05-kor.

Fantasztikus élmény volt látni azokat a helyeket, ahol forgattak! Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Challenge (mon)day

2010-07-13T02:15:00.002+12:00

Elmentem a zocsmányirodába, mert úgy gondoltam mégis csak jobb lenne, ha papiron is egy lakcímen laknánk a kis feleségemmel. (A későbbi vízum ügyintézés alkalmával ez merőben egyszerűbb helyzetek elé állíthat majd.)

Hétfő van, és mivel minden nap 7-15-ig dolgozom, a mai nap a legjobb számomra. Gondoltam én... hmmm... kis naív. 15:54-kor már csak ilyen cetlit tudtam húzni a nyerő számokat osztó gépből:

Megértettem! ;-)

Játék a számokkal

2010-07-08T00:17:00.000+12:00

A Hungarométer (, mert már ilyen is van!) alapján érdekes dolgokat tudhat meg az ember. Ez a számláló a ksh által a 2009-es adatokból készített ámde! 2010-es évre vonatkoztatott statisztikák valós időre bontva. Ilyen egyszerű az egész! ;-)
Ahhoz, hogy minél érdekesebb statisztikai adatokat kapjak én az autólopások számát vettem alapul:
2010-ben a mai napig átlagosan:
1 db ellopott autóra
7,5 db eladott autó,
10 abortusz,
12,6 születés,
17,5 elhalálozás,
52 db bűncselekmény,
17.680 (Tizenhétezer-hatszáznyolcvan!) liter elfogyasztott alkohol,
36.967 (Harminchatezer-kilencszázhatvanhét!) kg elfogyasztott disznóhús és
4.907.790 kWh energia-felhasználás jutott.

Na, ezért nem lopok én autót!

Game over

2010-07-06T18:57:00.000+12:00

Azt hiszem a képről mindenki számára nyilvánvalóvá válhat, hogy számomra a játék véget ért. DE! Mielőtt sajnálkozó üzenetek tízmillióira kellene válaszoljak be kell vallanom, hogy önként és minden külső nyomástól függetlenül mondtam ki azt a bizonyos IGENt, valamint ezt a számomra azóta kedvessé vált idézetet:
"Igérd meg azt,
hogy kezed Kezemből vissza nem veszed
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek."
/ Heltai Jenő /

Sokaktól azt hallottam, hogy ha valakinek ilyen nehezen jön össze a házasság, akkor annak bizony hatalmas összekötő ereje lesz. Soha nem gondoltam volna, de talán Spielberg sem, hogy mennyi mindenen lehet keresztülmenni, mire végre eljuthat az ember idáig. Most, hogy férj vagyok tudod mi változott?! SEMMI. Csináltunk egy emlékezetes napot és azt hiszem erről szól az egész.
Nos, ami az időt illeti az sem lesz egy könnyen felejthető:

Esött. Egész délután.
Ami fontos, a cél nem változott és ez is egy (nagy) lépés volt a közös célunk Új-Zéland felé!

Már csak egyet kell aludni...

2010-06-10T20:50:00.002+12:00

... nah, nem az indulásig, hanem a 2010-es labdarúgó világbajnokságig. 1982 után ez a második világtorna, amelyen Új-Zéland is képviselteti a nemzeti 11-es (All Whites) csapatát.
Mivel Új-Zélandon a nemzeti sportok közti rangsorban csak a negyedik-ötödik helyre sorolható a labdarúgás ezért nem túl népszerű sport.

A jelenlegi állást tekintve a csoportkörből való továbbjutás is maga lenne a csoda, hiszen Olaszországgal, Paraguay-el és Szlovákiával került az "F" csoportba. Olaszország az abszolút továbbjutó, a második helyért folyó harcba pedig nem sok beleszólása lesz a kiwiknek.
Sokan csak mellékállásként, de leginkább hobby szinten fociznak a kiutazott csapatban, mint pl. a válogatott 3. számú kapusa James Bannatyne. Néhány évvel ezelőtt majdnem abbahagyta a focizást, ehhez képest most a vb-n lehet (nagy valószínűséggel kispadon).
Ő egyébként a világbajnokság legkevesebbet kereső játékosa. Amíg Cristiano Ronaldo évi 30.000.000 eurót keres, addig James Bannatyne évi 2.500 eurót. Ez ma (kis jóindulattal) átszámítva havi 58.000Ft-nak felel meg.
Go All Whites! Mutassátok meg, hogy a kiwik is tudnak szárnyalni! ;-)
Jó szurkolást mindenkinek!

IELTS- vizsgáztunk

2010-06-02T18:07:00.000+12:00

Ideges is volt előtte napokban kicsit (nem kicsit, nagyon!),
Engem sem hagyott már napok óta nyugton,
Letesztelte a türelmem legvégső határait, mialatt én
Türelmesen vártam rá odakint, de végül is
Siker koronázta munkája gyümölcsét.

Ennyivel el is lehetne intézni, de azért az élet szerencsére egyáltalán nem ilyen egyszerű és unalmas. Az igazság az, hogy én mindössze lélekben vizsgáztam. Most nekem nem is fontos a nyelvvizsga mint okmány és egyáltalán nem erre kell még koncentrálnom. Kata vizsgázott, de természetesen elkísértem, hogy támogassam, mint GPS és mint társ.

Vonattal indultunk neki ezen a szép tavaszi reggelen, amikor körös-körül borús volt az ég alja és nem hallottuk a madarakat sem csiripelni. :( Meglehetősen hosszúnak tűnt az a nagyjából egy óra, amíg kis hazánk fővárosába beértünk. Beszélgettünk közben. Én próbáltam kicsit elterelni a figyelmét, ő pedig egyre jobban izgult. Persze ez a természetes, hiszen tétje volt a vizsgának és nem is kicsit! 5.5-ös overall szintre volt szükség a kiwi sulihoz és persze ez volt a minimum, amit szerettünk volna, hogy meglegyen. Ha netán 6.5 is összejönne, akkor az aztán nagyon jó lenne, mert akkor a most tavasszal elvégzett főiskolai diplomát is megkaphatja, de esetünkben ez "ráért" volna még akár a következő évben is.
Középfokú nyelvvizsga már korábban is volt a zsebben, de IELTS nyelvvizsgán még nem volt élesben és nem nagyon tudtuk mire számíthatunk majd. Sok hasznos infót elolvastunk, korábbi beszámolókat és fórum oldalakat, amelyeken hol rosszat, hol jókat írtak erről a vizsgáról.

Miután leszálltunk a vonatról egy kb. 15 perces séta következett (vagy 2 megálló metróval), viszont mi nem siettünk, mert még legalább másfél óránk volt a kezdésig. Én alattomos módon előre megfontolt szándékbó már otthon megnéztem a térképen, hogy hová kell menni, de "B-tervként" vittem magammal térképet is. Nah, mondanom sem kell, hogy amikor az egyébként is aggódó vizsgázó ezt megtudta (,hogy van nálam térkép), minden 25 lépés után meg akarta nézni, hogy jó felé megyünk-e. Persze nem volt túl bonyolult egy pestinek, de aki egy alföldi kisvárosban nőtt fel, annak Kecskemét is bonyolult elsőre.... Én azért nem szerettem volna elővenni, mert térképpel a kezemben egy kiszolgáltatott turistának érzem magam és ezt nem előnyös itt az Észak-Balkánon az utca emberének tudtára adni.

Végül csak odaértünk, időben, talán 3-an vagy 4-en voltak már akkor előttünk. Azon szerencsés várakozók lehettünk ennél fogva, akiknek jutott ülőhely (rögtön a bejárati ajtó mellett). Telt-múlt az idő és lassan (ha nem is osztódással, de) szaporodtak a vizsgázók is. Volt 1-2 aggódó szülő is a teremben, és (számomra) meglepően sok ázsiai is. Nagyjából a vizsgázók harmada lehetett valamely ázsiai ország sarja. Az egyik alkalommal ketten érkeztek és látszott rajtuk a bizonytalanság, hogy vajon jó helyen járnak-e. Gondolták meg is kérdezik a teremben leghülyébb angolost (később kiderült a portás még annyira sem tud...) és hozzám fordultak, hogy megkérdezzék jó helyen járnak-e. Kicsit hirtelen megijedtem, a hirtelen jött helyzettől, de nem volt nehéz kitalálni mit kerestek. Mondtam nekik, nagy lazán, hogy "yeah, here!" . ;-)

Amikor elérkezett az ominózus 9:00 elkezdődött a végtelen várakozás odakint a hallban. A ruhat-árus néni volt a legcselesebb, mert ő előre felkészült egy 700 oldalas lexikonnal. A portás tökmagot evett és valami filmet nézett a számítógépén én meg elheveredtem a díványokon és aludtam is meg nem is, tanultam is meg nem is... 12:00-kor aztán vége lett és kaptunk két és fél órát szabadidő gyanánt. 3-kor ugyanis egy utcával odébb ment a szóbeli. Sétáltunk a Duna-partra és vissza a Király utcába és menet közben felfedeztünk egy gyönyörűen felújított városrészt. Engem teljesen megdöbbentett: szép volt, rendezett, tiszta épületekkel és sétáló utcákkal, igaz minden bolt iszonyat drága volt és minden 20 méteren Budapest Sightseeing-es ruhában akarták rávenni a gyanútlan járókelőket, hogy menjenek egy kört a jobbnál-jobb nyitott tetős Ikaruszokkal.

Aztán szóbeli megvolt és irány haza. Siettem, mert így is éppen csak hazaértem az állatorvos előtt. Jól körbeszurkáltuk a kiskutyákat és jött a várakozás ideje... napjai... órái.... 13 napot ígértek, hogy addigra meg lehet majd nézni az interneten az eredményeket. Kata már a 11 és a 12 napon is nézegette napjában többször is. Tegnap este (12. nap) gondolta még megnézi még egyszer.... Kicsit mérges voltam, hogy mi a fenének nézi majdnem 19:00-kor, amikor szerintem nem lesz rajta változás a 17:00 óraihoz képest. Tévedtem: volt változás. A megcélzott 5.5 vagy 6.5 helyett 7.5-re sikerült (ráadásul Academic!).
Úgyhogy ügyes vagy Életem, nagyon szeretlek! ;-)

Kerékpárral a munkába 2.

2010-05-15T04:50:00.003+12:00

Immár folyamatos az aszfaltcsík a két korábban szóban forgó település között, azonban a munkálatoknak még nincs vége! Dolgoznak még ugyanis az útpálya mindkét oldalán. Árkok kialakítása és egyéb tereprendezési munkálatokat végeznek, amelyek során szakaszonként ugyan, de folyamatosan elállják az utat.
Persze ők az erősebbek, mert vagy Liaz van náluk vagy markoló és nem félnek használni! Amikor elhalad mellettük az ember, szinte érezni lehet a levegőben a feszültséget... Egyrészt azért, mert csúnyán tudnak nézni, másrészt azért is, mert az elmúlt 3 napban szinte menetrend szerint a hazautamon dörgött-villámlott és szakadt az eső.

A bicikli műszaki állapotával egyenlőre nem is volt probléma (leszámítva ugye a 15km után leesett pedált), de az elázás és az eső ellen tenni kellett valamit. Az hamar világossá vált, hogy a mezei széldzseki nem olyan sokat ér, mert mostanság komoly záporok söpörnek errefelé. Egy kisebb esőt még kibírna benne az ember, de ezt azért nem erre tervezték (a kínaiak). Az első eső alkalmával hazaérve ledobtam magamról a vizes ruhákat...

Nem sok minden maradt szárazon. Következő alkalommal elővettem egy korábban már jól bevált esőkabátot is. Induláskor még nem, de menet közben fel kellett szerelkeznem vele. Eredmény: már csak a nadrágom szára és a cipőm ázott sz@##á.

Az eső azonban nem csak engem áztatott, hanem a bicajt is alattam. Napi kb. 22km-t megyek. Kicsit többet, de ezzel nyugodtan számolhatok. 14 éve van meg a biciklim, de szerintem mióta megvan nem mentem vele összesen annyit, mint az elmúlt héten! Nagyjából 80km megtétele után (ebből 2 alkalommal esett az eső) furcsa hangokra lettem figyelmes, melyek a hátsó kerék felől jönnek. Így első körben kapott egy alapos olajozást és a következő 20-30 km-en nem is volt vele semmi gond. Most azonban alaposabban utána kell majd járni a dolgoknak, mert ismét előjöttek a hangok és nekem ezek nem tetszenek.

132km a biztosan megtett út vele az első "bemelegítő- és próbahéten". Még nincs izomláz, de egész biztosan azért, mert a terhelés folyamatos volt és minden egyes nap újra rádolgoztam. Egyedül a leszállás után kell pár perc, amíg újra tanulok járni, de amúgy minden oké! ;-)

Kerékpárral a munkába

2010-05-10T22:19:00.000+12:00

Busszal az élet kényelmes, de már egyre kevésbé kiszámítható. Mint arról már korábban is beszámoltam már nagyon vártunk egy új, egészen modern közlekedési alternatíva kiépítésére. Ez pedig esetünkben egy a főúttól elkülönített biciklis út! Kedves olvasó, örömmel jelentem, hogy már majdnem elkészült! Hurrá és hip-hipp!!

Kipróbálása ugyan már megtörtént általam is, de szerintem nem lehetne még használni. Ezt onnan gondolom, hogy az ott dolgozók nem mosolyogtak rá az elemekkel küzdő elcsigázott biciklistára, amikor az előttem álló munkagépeket kerülgettem ki, na de sebaj! A Kecskemét Nagykőrös távolságot biciklivel leküzdeni kívánók tömegeit nem lehet ilyen egyszerűen feltartóztatni!

Első alkalommal ugyan nem mertem nagyon nagy elánnal nekivágni, mert ha elmegyek biciklivel, valahogy ugye haza is jó lenne jönni!? ;-) De meglepően jól viseltem a mintegy 11km-es távot. Haza úton azért már nem ment minden ilyen simán. Még bent voltam a városban, amikor az egyik pedál úgy gondolta, hogy ő inkább a táskámban szeretné teljesíteni a távot, mint a talpam alatt. A helyzet nehezítése képpen egész úton szembe fújt a szél. Azonban ilyen körülmények között is sikerült a távot 45 perc alatt teljesíteni. Ha busszal mennék 10perc séta + 15perc buszozás + 20 perc séta + ugye hamarabb szokás menni a buszmegállóba, mint a busz odaér és ekkor még nem számoltam bele az esetleges késést, amit mostanában egyre gyakrabban produkálnak a volán társaságok. Úgyhogy inkább marad a biciklizés, mert az jó a pénztárcámnak is (kb. havi 5000Ft megmarad; pedig ebben még csaltam is kicsit) és jó a szívemnek is (mint belső szerv és úgy egyáltalán).

Meglehetősen gyorsan felépült a kb. 8km hosszú és 2m széles biciklis út. Annak ellenére, hogy van 3-4 homokdűne, szerencsére nem kell mindet "megmászni" a legalacsonyabb és legmagasabb pontja közötti szintkülönbség kb. 5-8m lehet. Viszont az ellen mindenképpen tiltakoznék, hogy miért kellett kivágni azt a nagyjából 80-90db 30 évnél is idősebb nyárfát, amelyek árnyékot adtak a főúton autózókra!?

Milyen kicsi a világ!?

2010-05-04T17:21:00.000+12:00

Bankolunk, bankolunk,
Egy kis bankba becsücsülünk,
Csüccs!

A sok folyószámlából és megtakarításból jó lenne egyet csinálni valahogy. Ez volt a múlt hét nagy dilemmája, ami végül úgy oldódott meg, hogy kettő lett belőle: egy deviza és egy forintos. az érdekesség ott kezdődött, amikor bementem az egyik bankba (a BL főtámogatója) és kerestem a másutt már jól megszokott sorszámadó gépet. Nem találtam, pedig tekintgettem szorgosan minden felé. Képzelem mit gondolhattak az alkalmazottak rólam. Valahogy úgy nézhettem ki, mint akinek le akar esni a feje...
Egy percig sem tartott a "műsorszámom", amikor megszánt az egyik kedves ügyintéző és odahívott magához. Az első percekben én még hebegtem-habogtam - kellett egy kis idő, mire magamhoz tértem. Aztán rátértünk a lényegre:
-Bla-bla, hablabla?!
-Blabablaba, habla habla.
......

Mondom neki, hogy Új-Zélandra szeretnénk menni és jó lenne, ha onnan is el tudnánk érni a pénzünk. Erre megkérdezi, hogy miért szeretnénk oda menni. (Nem nagyon értettem miért is fontos ez, most ebben a helyzetben, de azért megmondtam neki.)
- Szeretnénk ott dolgozni és ha sikerül letelepedni is. - mondtam erre.
-Értem. Csak azért kérdeztem, mert a testvérem is ott él már vagy 5-6 éve.

Gondoltam kapok az alkalmon és megkérdezem ők hogyan csinálták a pénzügyi dolgaikat.
- Tényleg, ők hogyan "vitték ki" a pénzüket? - kérdeztem.
- Azt nem tudom, mert úgy mentek el, hogy nyaralni mennek és egyszer csak nem jöttek vissza.

Mindezt csak azért tartom érdekesnek, mert ilyen apróságokból is látszik, hogy milyen érdekes világban élünk. Miért pont az az alkalmazott hívott oda magához engem? Hogy lehet, hogy mióta a kiutazással foglalkozunk "hirtelen" egy halom emberről tudunk, aki pont abban az országban él és dolgozik, és valamikor régebben tagja volt ennek a kis közösségnek, ahol mi most élünk.
Érdekes, nem?!

Belül az utolsó fél éven

2010-04-26T17:21:00.000+12:00

Szépen, lassan letisztulni látszódik a kép. Egyre biztosabban járunk a beutazással és a munkavállalással kapcsolatos (elsőre) feneketlennek tűnő erdőben.
Tudjuk már, hogyan maradhatunk és eldőlt végre, hogy melyik suliba jelentkezünk. Bár nagyon szerettünk volna a Déli-szigetre menni és meglehetősen határozott volt ez irányú elképzelésünk végül mégis csak Aucklandben kezdjük meg az életünk a déli féltekén. Emiatt egyáltalán nincs csüggedés, sőt az öröm egyre fokozódik, ahogy közeledik az utazás és szépen mindent ehhez szükséges "apróságot" elintézünk.
A jegyünk és a pontos dátumunk is megvan az "előadásra" ;-) már csak a kellékek hiányoznak!

Kedves munkáltatónk!
Egyenlőre a homályba burkolózunk, mert még szeretnénk valahol dolgozni addig, amíg előtted is világossá nem válik a tervünk. Nagyon szeretünk itt dolgozni és tényleg ez a világ legjobb munkahelye; csak kicsit ijesztő az a KSH adat, hogy ha ma valaki Magyarországon munkanélkülivé válik, akkor átlagosan 16 hónap múlva talál munkát. Jó kis "Gazdálkodj okosan" megélni az alatt a 16 hónap alatt abból a pénzből, amit félre tett az alatt, amikor egyik hónapról a másikra élt.

Csókolnak szerető dolgozóid!
Ui.: Ugye jól tudom, hogy egy hónap a ránk vonatkozó felmondási idő?!

Pozitív élmények

2010-04-10T08:00:00.000+12:00

Az első és mindmáig páratlanul kellemes élményünk a hazai hatóságokkal is elérkezett végre.
Útlevél mizéria.... gondoltuk biztos, ami biztos csináltassuk 10 évre, ne kelljen emiatt külön felhajtást csinálni, ha esetleg lejárna. Azért itt is volt egy kis furcsaság, de a magyar ember legyen immúnis az ilyenre!
Elmentünk első alkalommal március 8-án, mert mi olyan finnyásak vagyunk, hogy csak a hétfői napok tetszenek. (Többi napokon nincs ügyfélfogadás olyankor, amikor mi ne dolgoznánk.) Beérünk nyomom a sorszámos gépet és kiad egy cetlit, amire az van írva, hogy sajnos mára már elfogyott a sorszám. Jobban örültem volna egy Tesco-s blokknak is, ha azt adja ki, de biztos mindenki ma igényelte az útlevelét a városban.....(úgyis csökken a népesség). Mutatom a készséges, de ügyfelekkel mindig görény hölgyeknek, hogy oszt akkó most mi van?! Mondja egy hölgy, hogy ujjlenyomatot vesz, csekket is tud adni, meg képet is csinál, de a többi részét majd legközelebb tudjuk folytatni. Rendes volt, mert ügyfélkapu regisztrációt is csinált nekem, hogy legközelebbre legalább sorszámunk legyen.
Következő hétfő: március 15. Értelem szerűen nem próbálkoztunk....
Aztán foglaltam időpontot 22-ére. Teljes volt a káosz, mert egy fele akkora tömegű hölgy fogadott bennünket és közölte, hogy a kollégáját már elbocsátották és mindent elölről kell kezdeni, mert "ő bizony nem fogja keresgetni a papírjainkat"! Én mondtam neki, hogy nem szeretnék újra 28.000Ft-tól megszabadulni, de megnyugtatott, hogy az a része maradhat, mert az rendben lesz így is. (Pedig már ekkor kezdtem kicsit ideges lenni.) E bájos csevegés után megcsináltuk, amit megkövetelt a haza (ügyintéző néni) és kész.
Közölte a hölgy, hogy 2-3 héten belül postázzák. Ez volt hétfőn. Keddi kiállítási dátummal csütörtökön már a kezemben volt a friss, a ropogós, a biometrikus útlevél! (Biometrikus szót nem ismeri a helyesírás ellenőrző, szerinte az izometrikus vagy a geometrikus jobb lenne.) ;-)

Szép munka volt, ez jó gyorsan meglett!

Mégis mozog a föld!

2010-02-05T21:36:00.001+13:00

Ez a poszt a buszozásról és a közlekedésről fog szólni és a vele kapcsolatos érdekes jelenségekről.
Mi egy külvárosi részben lakunk, aminek előnyei mellett hátrányai is mutatkoznak. Egyik ilyen hátránya a városközponttól való távolság. A távolsági buszpályaudvar tőlünk (a hozzánk legközelebb eső buszmegállótól) 6,1km-re van déli irányban. Erre a távolságra természetesen 10km-es jegyet kell venni, ha busszal teszi meg az embörfia. Jó időben akár a kiépített biciklis utat is használhatjuk, ha éppen nem tudunk/akarunk kocsival menni. Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert VAN biciklis út.
Ha viszont a munkahelyemre igyekszem, akkor éppen északi irányba kell mennem. Ebben az irányban a busz 8,9km-t tesz meg, tehát ilyenkor szintén 10km-re kell jegyet váltanom. Biciklivel ebben az irányban csak azok közlekednek, akik már megunták az életüket.

A helyi újságban áprilisban "szokott megjelenni", hogy "Nagyszőrös város lett az a szerencsés, amelyik elnyerte a bicikli út megépítésére kiírt tendert és a munkálatok még idén el is kezdik...." Azért írtam, hogy "szokott megjelenni", mert ezt már legalább 2 éve minden áprilisban olvashattuk, de még 20cm bicikliutat sem sikerült csinálni.
Kis helyismereti kitérő:
Aki nem járt még a városban, annak igazából fogalma sincs, miért is fontos ez a bicikliutas kérdés. Ismereteim szerint 50-70km-es körzetben sehol sincs ekkora biciklis forgalom, mint itt. A '90-es évek legelején a dolgozói létszám még közel 3000fő volt. (Európa 3. legnagyobb konzervgyára volt!) Műszakváltás előtt ezek egyharmada ment oda (biciklivel), műszakváltás után ugyanennyi ember pedig az ellenkező irányba (szintén biciklivel). Igaz jelenleg éppen az üres épületeket akarják bontani, de azért még ma is rengetegen közlekednek a városban és környékén biciklivel. De térjünk vissza a buszokhoz.

A két város közötti távolság busszal történő leküzdéséért 2007-ben 76Ft-ot kellett fizetnünk. (Ja, és ez diákkedvezménnyel!) Azóta több trükkös húzás is történt ez ügyben. Először is eltekintenék a januári és júliusi áremelésektől, mert ehhez már igazán mindenki hozzászokhatott. Egyik trükkös lépés az volt, amikor a 67.5%-os kedvezményt megvonták 50%-ra. Ezek után az állam 100Ft utazásból nem 67,5Ft-ot, hanem csak 50Ft-ot térít meg nekünk. Sebaj, az is jó, hogy egyáltalán megtérít valamennyit. A második trükkös lépés az volt, amikor az áfát 20-ról 25%-ra emelve vettek ki a zsebünkből (és teszik ezt ma is) több pénzt. De tudom, válság van, rendben van. Segítsük ezzel is kis hazánkat. Mivel három a magyar igazság, történt még egy földrajzilag is igen érdekes tény. Nagyszőrös ugyanis eltávolodott Kecskeméttől, méghozzá nem is kicsit. Pontosan 300m-rel! Ugyan a környező településeken nem volt érzékelhető földmozgás (és bevallom őszintén mi sem éreztünk ilyet), de mégis ez történt.
6,1km + 8,9km =15km. Szerintem legalábbis, de várom az észrevételeket, hátha nem vettem figyelembe egy négyzetre emelést vagy gyökvonást.
A közlekedési vállalat szerint ennek az összefüggésnek az eredménye: 15,3km => tehát 20km-es jegyöt köll vönni!(Ezt egyébként azzal magyarázzák, hogy most már áttértek a korszerű GPS-es távolságmeghatározó rendszerre és kiderült, hogy eddig 300m-t ingyen utaztunk ezen a távon. Azt hiszem még örülhetünk, hogy nem fizettetik ki a város lakosságával az elmúlt 30 év jegyárait erre a 300m-re vonatkoztatva!)

Ezek a furmányos események alakították kistérségünk utazási költségeit, melynek öszege ma 2010-ben 265Ft ugyanerre a távolságra. Illetve nem, mert 300m-rel ugye többet utazunk annak ellenére, hogy az autóbusz állomások maradtak (a városokon belül) ugyanazon a helyen. Ma viszont már gyakran előfordulnak ezen a vonalon M.A.N buszok is, amelyek a 20-25 éves Ikarus 280-asokat hivatottak felváltani.

Csillag-megfigyeltünk

2010-02-01T21:11:00.004+13:00

Mondhatom jó dolog, amikor valakit bárhol és bármikor el lehet érni. Hihetetlenül felgyorsult az információ-áramlás. Erre példa az is, hogy pár másodperccel a kattintásom után, már a túloldalról (Déli-félteke) is olvashatóvá válik minden apróság.
A következő dolog történt a múlt héten kedden. Egy huszonéves lány Nyíregyháza mellett meglátott valamit az égen. Felhívta az édesanyját, aki felhívta a munkatársát, aki felhívta a kisfiát (engem). Közben térben utaztunk több száz km-eket, de időben mindössze perceket. Felnéztem az égre és részem lehetett nekem is megcsodálni az úgynevezett halo-jelenséget.

A jelenségnek több típusa is van. Ez talán a képileg legkevesebbet mondó. A Hold körül egy hatalmas "udvar" volt látható, amely tökéletesen kör alakú és a Hold átmérőjétől (laikus szemmel megállapítva) 10-12-szer nagyobb átérőjű. A kialakulásáért a 8-12km magasságban lévő fátyol- és pehelyfelhők a felelősek. A bennük található jégkristályokon ugyanis a beeső fénysugarak részben visszaverődnek, szóródnak vagy meg is törhetnek. Esetünkben 1-2 órán keresztül meglehetősen jól látható volt az éjszakai égbolton a ritka égi tünemény.

Ezen felbuzdulva 30-án szombaton már vártuk a 2010-es év "legnagyobb Holdját". Ezen az estén volt ugyanis a Földhöz legközelebb a Hold és így a legnagyobbnak is látható. Az alig 356.593km-re lévő Hold mindössze egy karnyújtásnyira volt! :) Tőle balra egy arasznyival volt látható ekkor a Mars. Érdekes volt belegondolni, hogy ezen a nagy fényes korongon már jártunk (állítólag), arra a pici fényes pontra meg most készülünk...

Előbbin az Amerikai Egybesült Államok landolt először, utóbbin talán a Kínai Pékköztársaság helyez el lobogó lobogót.

Vizsgákról hosszan fejtegetve

2010-01-29T22:57:00.001+13:00

Le lettünk vizsgáztatva a vizsgáztatóinkra felruházott hatalomnál fogva. Kata államilag én csak hőkezelés-hegesztésileg.
Érdekesen teltek az elmúlt hetek, leginkább pszichológiai tekintetben. Vizsgára való készülődéskor mindenkiben van egy természetes vizsgadrukk. "Vajon sikerül-e vagy nem? Biztos szemetek lesznek a vizsgáztatók... Csak a 18-ast ne húzzam, mert azt nem tanultam meg!" Gondolom ez az érzés sokaknak ismerős. Ha az ember államvizsgára készül az a tudat mindenképpen fokozza a felhasználói élményt (a társának is). Így volt ez nálunk is, fel kellett tolnom a tolerancia küszöböm értékét a nagyon alacsonyról a meglehetősen magasra. Gyakorlatnak fogom fel, mert komolyan fel kell készülni ha majdan megérkezik a családba a legkisebb Ici. (Noha jelenleg erre még nincs kilátás!) Ha valaki ismeri a magyarul önkényesen "Miből lesz a cserebogár" címűre elkeresztelt Spektrum sorozatot, akkor az tudhatja milyen az, amikor cselekedeteinket adott szituációkban elemezzük pszichológiailag. Valahogy így tettem én is... Szerintem fontos tudni, hogy hányadán állunk magunkkal és milyennek látnak bennünket a környezetünkben élők. Végül is a nagy aggódásnak egy határozott és jeles érdemjegy lett a jutalma, már csak az IELTS nyelvvizsgát kell bezsebelni!

Lali, ha olvasod, akkor azt kell mondjam igazad volt, amikor azt mondtad, hogy mázlista vagyok. Az elmúlt években azt vettem észre, hogy majdnem minden vizsgaalkalommal előfordultak velem érdekes helyzetek. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt még-sincs diploma a farzsebemben. Történt ugyanis, hogy írásbeli és szóbeli vizsga alkalmával éppen nem volt ott a tanárnő, akinél szóbelizni kellett volna, így ez elmaradt. Meglett a vizsga csak az írásbelivel. Szigorlaton pl: nem kellett szóbeliznem, mert marha meleg volt és a 4.emeleti irodában nem lehetett megmaradni. (Igaz akkor nem is értem el a minimálisan szükséges pontok számát.) Legutóbb pedig a vizsgán prezentálni és szóbelizni kellett. Fel is készültem tisztességgel a szóbeli anyagára. (Mindent azért nem tudtam, de magamhoz képest egész sokat!) A prezentációra is megírtam becsülettel a szövegem a vizsga előtti nap délután. :) Eljön a másnap 9:00, s a tisztelt tanár úr közli, hogy a laptopja, amin a prezentációk vannak tegnap este még működött, de most nem kapcsol be, ezért nem kell bemutatnunk a prezentálni valóinkat. Na, erre varrjál gombot!
Félreértés ne essék semmiképpen sem hencegni szerettem volna, mert az élet azért mindenkivel igazságos. Ennyi volt mára "Tibi-hőstetteiből" ezzel zárul Móka Miki mókatára...

Elvegyelek, ne vegyelek?

2010-01-16T01:12:00.000+13:00

Már korábban beszámoltam róla, hogy nem olyan egyszerű összeházasodni egy alföldi városban az év elején (itt március is annak számít). Előzetesül annyit, hogy novemberben ezt az ígéretet kaptuk:

"Időpont: 2009 december közepén kapnak 2010-es könyvet (mármint az önkormányzat) és csak akkor tudnak bennünket felírni 2010 márciusára (a számítógépek világában....) ."

Jól van, akkor bemegyünk másodszorra is, úgyis unatkozok délutánonként és nem is tudom mit csinálnék inkább.... Decemberben is bementünk, ha jól tévedek 21-én. Ez ugyanis már minden bizonnyal a hónap közepe után esik => kell hogy legyen anyakönyvük.
15:00-tól van rendelés, éppen emiatt mi 15:20-kor érkeztünk. Üres, csendes folyosó fogadott bennünket. Én a hivatalos ügyek intézésében türelmes típusú ember vagyok, ezért kb. 2 perc után bekopogtam az ajtón. Senki nem kopogott vissza, de nem is válaszolt. Pedig titkon azért reméltem egy halk "igen, tessék"-et, de úgy látszik hiába. Köszönhetően a jól szigetelt és korszerű nyílászáróknak (itt az 5-10mm-es résre utalok az ajtó és kerete között) tisztán látszott, hogy bent bizony világítanak, csak az nem volt tisztázott, hogy kinek, ha éppen senki sincs bent!? Bekopogtam még egyszer, mert gondoltam a hiba biztos bennem van: talán túl halkan kopogtattam. Egy határozott, második kopogtatás után sem jött semmi válasz és az ajtó is be volt zárva. Ellenőriztem, mert egyébként simán bementem volna.
Ekkor gondoltuk visszamegyünk a portára és megkérdezzük, hogy egyáltalán van-e itt ma valaki, vagy csak a bútoroknak világítanak. Már majdnem odaértünk, amikor Kata észrevette, hogy velünk szembe jönnek éppen a delikvensek, akiket keresünk. Én nem akartam ekkor már megfordulni és visszakoslatni utánuk, gondoltam azért ha tudom lejáratom őket a portásnál is (mert nekem nincs ínyemre, ha valaki máshol kódorog a munkaideje alatt), meg azért csak biztosra akartam menni. (Nekem egyáltalán nem voltak ismerősek s nem tudtam, hogy a párom honnan tudja hogy ők azok.)
Ők voltak. Portásnak ez egy természetes dolog volt. Ekkor újra vissza az irodába, kipp-kopp és már nyitottam is be. Igaz nem vártam meg, hogy levegyék a kabátjukat, de ekkor már lassan fél órája elkezdődött a munkaidejük, ami még másfél óráig tartott azon a napon.
Végül gyorsan végeztünk, mert kiderült, hogy (állítása szerint) ő csak azt mondta, hogy december közepén meg tudja mondani, hogy mikor kaphatunk időpontot, s nem azt, hogy ekkor már időpontunk is lesz. Magyarul menjünk el decemberben, hogy megtudjuk, mikor menjünk még egyszer, hogy időpontunk is legyen összekötni életünket.
Ezt megtettük január 4-én. A vicc az egészben, hogy kitöltöttünk egy pár papírt, kérdőívet és semmiről nem kaptunk még csak másolatot sem.
Bónusz: ha azt kérdeznéd, hogy mindez mibe kerül nekünk, vagy milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe akkor a válaszom az lenne, hogy emiatt még február elején vissza kell menjünk! Állításuk szerint nincsen 2010-es árlistájuk. Minek is lenne!? Nyilván azt hitték nem is lesz ilyen év, hogy valami katasztrófa folytán 2010 sosem jön el.

Na, mindegy. Összegezve: megvan végre, hogy mikor kelünk egybe és hogy hol, de, hogy mindez mibe kerül és az anyakönyvvezetőnek szól-e valaki, majd meglátjuk! :)

Ajándék vadászat nekem

2009-12-29T10:39:00.000+13:00

A lázas karácsonyi készülődés utolsó fázisába léptünk. Igen, ez már a véghajrá. Az emberek egymást taposva küzdenek az utolsó megmaradt (vélt és remélt) relikviákért.... Azért ha egészen nem is ilyen a helyzet, de sokak fejében ez kattog, amikor egymás ellen küzdenek a bevásárlóközpontok pultjainál.
Mint általában semmit, úgy ezt (mármint az ajándékok vásárlását) sem szeretem az utolsó pillanatra hagyni, de azért mégiscsak más érzéssel vásárol az ember abban a karácsonyi tömegben, mint a hétköznapokban.
Hosszas agyalás és nem kis szülői nyomás hatására (Szia Anya, szeretlek!), szóval kitaláltam, hogy mit szeretnék kapni tőlük. Mert ugye, már néhány éve a következő helyzet áll fenn:

Tavasszal névnap: "Jaaj, nem is tudom mit vegyünk neked... Mit szeretnél?" én meg leginkább semmit, vagy ugye felmerül bennem a világbéke, repülőjegy Új-Zélandra, letelepedési engedély, CO2 csökkentés világszerte, jegesmedvék megmentése.... ..és egyéb egy hétköznapi erősen a magyar átlag kereset alatt kereső szülők számára teljesen megvalósítható kérések.
Ősszel születésnap: "Naa, Tibike mit szeretnél?" :) Komolyan mondom szerencsésnek tartom magam, mert azért a ruháim megvannak, enni mindig van mit; panaszkodni igazán nem szabad, mert meg tudunk élni. (Bár ehhez kellenek a cselek és trükkök ma Magyarországon.)
Karácsony... :) Az ünnep, amit a modern világ gazdasága a leginkább szeret. Igen, a karácsony valóban a gyarapodás ünnepe a kereskedők számára és sajnos nagyon sok ember el se gondolkodik azon, hogy "mi a szarért kell nekem mindenféle haszontalan holmit hordanom a családom különböző tagjainak!?"

Úgyhogy gondoltam kérek egy üveg Új-zélandi bort. Minden porcikánkkal szeretnénk már ott lenni és biztosan (ha finom nem is lesz, de) jól érezzük majd magunkat, ha iszunk egy pár korty Új-Zélandot. Ez tehát a vezérelv, de lássuk hogyan sikerül beszerezni egy üveggel!?

Úgy emlékeztem, hogy a Tescóban láttunk már egyszer ilyet, de persze lehet, hogy az már másfél éve volt. Nem emlékeztem már pontosan (ez nálam gyakran előfordul, és ennek is megvan a maga szépsége, de erről majd írok egy külön posztot!). Az az igazság, hogy ott nem volt. Anya felhívott, hogy itt állnak a boltban és már megkérdezték az eladót is, de nem tudnak róla, hogy lenne ilyen boruk. Nem emlékszek rá véletlen, hogy mi a neve, vagy hogy nézett ki? Persze, hogy nem emlékeztem. :) Gondoltam semmi baj, majd én elmegyek és megnézem. (Igazából nem hittem el, hogy nincs, hiszen láttuk! Ott mosolygott ránk a polcon!
Na, irány a hely, ahol még én is számítok! ("A legkisebb is számít! Tesco") Magam céltudatos vásárlónak tartva nem vacakoltam bevásárlókocsival és lassú nézelődéssel, felkaptam egy kosarat és gyors léptekkel haladtam a borok sora felé. Odaértem és elkezdtem üvegről-üvegre nézni a borokat. Az első oszlop harmadik sora után (kb. 15 oszlopban 8-8 sor volt) éreztem, hogy kicsit sokáig fog ez tartani. Ekkor azonban észrevettem, hogy az egyes oszlopokban elhelyezkedő borok fölé ki van írva, hogy honnan származnak! Ááá, így azonnal felfedeztem, hogy nekem csak 2 oszlop összesen 16 során kell átvergődnöm, ugyanis ezek viselik a "Külföldi borok" címet. (Úgy látszik céltudatos vásárlóként néha szét is nézhetnék.) Na, kétszer átnéztem őket, de nem volt. Gondoltam megkérdezek egy eladót.
Egy sorral arrébb találtam is egy fiatal hölgyet, aki éppen egy üveg pálinkát akart rásózni a szerencsétlen vásárlóra. Gondoltam kimentem őt és megkérdeztem tőle, hogy mi a helyzet bor ügyben? Kiderült, hogy ő a Zwack termékeket hivatott a kosarakba csempészni (itt már sejtettem, hogy bizony nem sok Új-Zélandi bort forgalmazhat a Zwack...), azonban ekkor szinte hátba támadott engem is (mint gyanútlan vevőt) egy másik fiatal hölgy és nem törődve azzal, hogy éppen mással beszélgetek rákezdett a mondókájára: "Szia, közben én elmondanám, hogy ha most vásárolsz 6 üveg Heinekent... (hát pont Heinekent azt nem szándékoztam, gondoltam ekkor és már azon járt az agyam hogyan tudnék szabadulni) ...oda adom neked ezt a prospektust." "Jól van -mondtam. Legalább ezzel is kevesebb marad neked!" De a csaj csak nem akart elmenni, pedig azt hittem ennyi elég lesz neki. "Szóval akkor megkaphatod a 3 fajta retró póló egyikét: ezeket a pólókat, amit itt látsz a képen vagy ezt ami rajtam van." Na, több se kellett nekem! "Oké, ha veszek, Heinekent akkor megkaphatom ezt, ami rajtad van?" :) A csaj vagy már századszor hallotta ezt vagy először. Ezt nem tudtam eldönteni, de az biztos, hogy nem tudott utána egy szót sem szólni. Én bocsánatot kértem tőle, amiért beleszóltam a mondókájába és elmentem. Úgy látszik így jár az, aki picit is tanácstalan vásárlónak tűnik: azonnal lerohanják egy akciós ajánlattal!

Nem akartam belenyugodni, hogy nincsen Új-zélandi bor. Úgyhogy irány a madarasTesco (Auchan). A város másik fele, de hátha ott van. Nem vagyok nagy borivó, sőt az igazat megvallva a sört szeretem jobban, de Tui-t nyilván még nehezebb lenne beszerezni Magyarországon. (Bár Fosters-t lehet kapni!)
Az osanban már tapasztaltabb voltam és megnéztem a polcok tetején a kiírást! Na, bumm, itt kaptam megint egy pofont, ugyanis ebben a boltban a borok fajtája szerint voltak különválogatva oszlopokba. Ha még nem írtam volna egyáltalán nem értek a borokhoz. Azt tudom, hogy van piros, meg fehér, de ez itt kevésnek bizonyult, amikor felülre Rosé, Kékfrankos.... meg hasonló kiírások voltak. Kezdtem szépen átnézni a sorokat és végül találtam 6 meglehetősen poros üveg vöröset és 6 hasonló állapotban lévő fehéret.
Montana - Marlborough - Sauvignon Blanc 2007-es évjáratára esett végül a választásom. Töredelmesen be kell vallanom még nem bontottuk fel, egyenlőre várom a tanácsokat és hozzászólásokat azzal kapcsolatban, mennyire jó (vagy mennyire nem) a bor, amit kóstolni készülünk.

Nesze, neked egy nagy NEM!

2009-12-18T19:19:00.002+13:00

Már többször elhatároztam, hogy kiűzöm a blogról a gyűlölködést és az egymás sárba tiprásáról szóló bejegyzéseket. Alapvetően a legnagyobb bajom még mindig az, hogy könnyen fel tudnak idegesíteni. Ezen mindenképpen változtatnom kell, hogy egy jobb emberré válhassak.
Idegesít az, ahogyan itt az emberek egymással viselkednek. Tegyük fel ír egy "könyvet" valaki, amit nem kimondottan neveznék elolvasandónak. (Nyilván tapasztalatból beszélek és nem a levegőbe.) Biztosan nagy élmény volt megírni, de annak, aki adott témában jártasabb az egész csupán egy papírkupacnak minősül. Ezt a témában jártas emberek megbeszélik és megosztják egymással, mert (milyen érdekes dolog) ők segítik egymást és azokat akik szeretnének megismerkedni ezzel a témával. A kommentek egy témához tartozó beszélgetés részeiként igen gyakran tartalmaznak túlzásokat, vicces megnyilvánulásokat, gyűlölködést vagy éppen hízelgést. Szabad véleménynyilvánítás esetén az ember kimondja (ez esetben leírja), amit azzal kapcsolatban gondol és érez.

A minősítést bizony mindenkinek el kellene fogadnia, akár tetszik, akár nem. Ahány ember, annyi vélemény. Más szempontok szerint élünk és értékelünk. Az én véleményem szerint egy olyan embernek, akinek fontos, hogy egy közéleti személy legyen (gondolok itt írókra, politikusokra, média-hősökre) a legfontosabb tulajdonságának az alázatnak kellene lennie. Alázattal kellene viselkednie azok iránt az emberek iránt, akiket kiszolgál. Egy jó erős flegmatikus embernek volna szabad ilyen szerepet vállalnia és nem oda engedni a kolerikusokat! Nem azzal kérkedni, hogy 5 havi fizetésemből 2 hétre elmentem nyaralni a Krím-félszigetre (erre én azt mondanám, hogy sikerült gyorsan elcseszni a pénzt); vagy hogy az ilyen-meg-ilyen folyóiratban 66 sorban írtak rólam. Ugyan már kit érdekel!? Én is voltam már vagy 15 nyomtatott cikkben itthon is külföldön is; szerepeltem nem egyszer a médiában, de mit számít!? Attól én még nem váltom meg a világot. Most őszintén: érdekel valakit, hogy én mikor hol voltam nyaralni? Szerintem a szűk családi körömet és ismerőseimet kivéve ezt mindenki nagy ívben... Ez jó arra, hogy felvágjak mások előtt. ("Látod, én itt meg itt voltam... ...meg annyi idősen, mint te én már ezt csináltam!" Biztosan jó érzés, amikor a másik emberen látszik, hogy egy senkinek tartja magát nulla önbecsüléssel. Van fogalma bárkinek is mennyit kell melózni azért, hogy egy ilyen emberbe visszahozzuk az önbizalmát? Évek kellenek hozzá, én már megjártam ezt az utat sajnos.)

Úgyhogy üzenem a kocsisnak, hajtson tovább, mert én még nem érkeztem meg. Ilyen helyen nem akarok kiszállni a kocsiból. Társadalmat építünk (mert ez a nehezebb) és nem rombolunk (bár ezt könnyebb volna)! Gyiii, tee Fakó....

Izland mióta Új-Zéland?

2009-12-12T13:28:00.000+13:00

A helyszín Debrecen, 2009. októbere. Nyugodt volt a délután és rengeteg időm volt még a vonat indulásáig. A szél erősen fújt és gondoltam mint ahogyan azt a kultúrált emberek szokták bemegyek én is egy könyvesboltba. A főutcára nyílt egy már elsőre is nagy falatnak látszó könyvesbolt ajtaja. Beléptem és hirtelen az az érzésem volt, mint amikor annak idején a '90-es években először léptem egy Domusba: hatalmas tér, mindenfelé eladó áruk és teljes döbbenet, ami minden bizonnyal az arcomra is kiült. Elindultam a sorok között és folyamatosan legeltettem a szemem... sose láttam még ennyi könyvet, amit mind meg lehetne venni! Na, gondoltam itt biztos találok nekem valót! :) Elindultam befelé és csak akkor láttam meg hátul egy lépcsőfeljárót. Kicsit hezitáltam az aljánál, de megvártam, amíg valaki felmegy előttem és utána én is nekiindultam. Na, szerinted mi volt fent!? Könyvek. Könyvek két szinten egy szőnyegboltnyi helyen! Hát ez hattalmas!
Kb. 20 perc keresgélés után kértem a szakképzett eladó segítségét.
-Bocsánat!
- Igen, tessék mondani miben segíthetek!?
-Azt szeretném tudni, hogy van Önöknek olyan könyvük, ami Új-Zélandról szól?
-Itt nézte már ezen a soron?
-Igen, kerestem, de sajnos nem találtam.
-Ahan, értem. Háát esetleg Izlandos van, az nem jó?

Deh, adjon egyet Mozambikról.... Na, azért nem ezt mondtam, de udvariasan megköszöntem a segítségét.

Pár nappal ezelőtt (már december elején járunk ám!) egy barátommal beszéltem telefonon. Kedvesen érdeklődött, hogy mi a helyzet velünk, még mindig Izlandra (???) akarunk költözni?

Well, New Zealand is an island, ennyire már képzett vagyok angolból, de még mindig rossz irányba megy a tapogatolózás....

Volt már, aki megkérdezte, hogy miért akarunk egy olyan országba költözni, ahol majdnem összeomlott a gazdaság tavaly ősszel! (pszt! az is Izland volt ám - mondta suttogva Tibi)

Bővítés 13+1- re

2009-11-30T21:55:00.000+13:00

A rendelkezésre álló szabad-idő, -és energia alacsony szintje miatt bővítettem a blogroll-t 13-ra. +1-nek a végére szerényen meghagynám a magam bejegyzéseit.
Így már minden nap találhat magának újdonságot az ide tévedő kedves olvasó Új-Zélandról, madarakról-zöldségekről, gasztronómiáról, adatokról-táblázatokról-diagramokról, mezítlábaskodásról, rólunk és másokról, mindenkiről.

Kedd reggeli "kedvcsináló"

2009-11-03T19:41:00.000+13:00

Tegnap munka után voltunk a városi önkormányzatnál (egyesek szerint inkább öntehetetlen), hozzá kell tennem nem első alkalommal, mire végül megtudtuk, amit korábban is szerettünk volna.
A történet ott kezdődik, hogy egy héttel ezelőtt szintén voltunk náluk, de akkor - nem tudni milyen okból - a város egyetlen anyakönyvvezetőjének nyoma veszett. (Azt már meg sem említem, hogy nem abban az épületben volt, ahol mi kerestük, de erre korábban semmilyen jel nem utalt.) Még akkor megkérdeztük, hogy előre láthatólag 1 hét múlva azért előkerül? A portás néni azt a választ adta erre, hogy ő még nem tudja megmondani, hiszen a jövő hétfő még olyan messze van....
Hiába, olyan messze, de csak eljött az a nap! Meglett a másik épület, meglett a 17-es szoba. Hárman voltak előttünk, illetve egy közülük pont akkor ment be az ajtón, amikor odaértünk így már csak ketten. Negyven perccel később már mi következtünk. Éreztük, hogy nem lesz egy könnyű menet, miután a többiek olyan sokáig bent voltak. Bementünk és mondtuk, hogy azért jöttünk, mert szeretnénk összeházasodni. Szeretnénk erről megtudni néhány dolgot (mi ennek a hivatalos eljárása, költségei és hogyan lehet időpontot foglalni)... Ugyanis, hiába próbáltam korábban az önkormányzat honlapján tájékozódni ott semmilyen információt nem lehet megtalálni. (Még az "anyakönyv" szóösszetételre sem hozott eredményt a keresés! Ez azért elég súlyos!)

Eljárás: mindent megtudtunk, nagyon készséges volt a hölgy, 10 pont!

Költségei: itt már volt egy kis gond... (Budapesten a helyi önkormányzatok a weboldalukon tájékoztatnak az árakról.) "Minálunk" először is kell írni egy jegyzőkönyvet (személyi igazolvány + születési anyakönyvi kivonat kell hozzá), majd ezt követően megmutatják az árlistát is. Persze nekünk most nem mutatja meg, mert az a 2009-es és ránk majd a 2010-es fog vonatkozni. Azért mentségére váljék, hogy egy hozzávetőleges árat tudott mondani, ami kellemes csalódás volt számunkra.

Időpont: 2009 december közepén kapnak 2010-es könyvet és csak akkor tudnak bennünket felírni 2010 márciusára (a számítógépek világában....) .

Mi körülbelül 5 perc alatt végeztünk, bár odabent az idő mindig gyorsabban telik, mint odakint. Ma Magyarországon egy átlagos ember 5 évet tölt el az életéből sorban állással. 5 év alatt el lehet végezni egy középiskolát, hm.... lehet, hogy valami ilyesmi vállalkozást kellene indítanom. Szlogen: "a postán várakozás közben tanuljon Ön is CNC-forgácsolónak!"
Szóval a rendszeren kicsit nehézkes átvergődni magad, de azért vannak segítőkész emberek az asztal másik oldalán is.

Mese a földhivatalról

2009-10-30T00:27:00.002+13:00

Hol volt, hol nem volt, valahol a szép magyar alföld közepén volt egyszer egy mezőváros. Úgy hívták, hogy Nagyszőrös. Ennek a mezővárosnak volt valamikor egy világhírű konzervgyára, amiből már semmi sincs, de ez a mese most nem erről szól.
Nagyszőrösnek igen derék polgárai voltak. Becsületesen dolgoztak, hogy megteremtsék mindennapi betevőjüket és aki kitartóan dolgozott az bizony fel tudott építeni magának egy új életet. Idővel megvehetett mindent magának, amit csak szeretett volna. Lett szép portája, háza, munkája és biciklije és biciklije és biciklije... Mert bicikliből és biciklisből sosem volt elég a városban.
Meghallva ezt a hírt, bizony igen sokan költöztek a városba és a város peremére. Aztán ahogy nőtt-nőtt a város egyre több és több utcája lett és egyre több polgára is.
A korábban meglevő tekervényes kis utcákat és közöket átalakították jól átlátható és szervezett utca-rendszerré. Ezen átalakítások során került sor főhősünk birtokának megkurtítására is. Az átalakítások folyamatosak voltak, az új építési engedélyek kiadásakor folyamatosan alakították ki az utcákat. Nagyszőrös, Kamu utca 2474 hrsz. számú telekre kiadták az építési engedélyt, majd 1974-ben a lakhatási engedélyt is. Közölték vele, hogy a címe megváltozott, innentől fogva Kamu utca 24. szám lesz, csak egy hivatalos levelet kell még megvárnia. Azóta főhősünk minden levelét Nagyszőrös, Kamu utca 24. szám alá kapta, bár neki nem volt róla hivatalos tájékoztatója.
Telt-múlt az idő és bizony Nagyszőrös városát is elérte a privatizáció. A korábban városi strandot le kellett rombolni és magánkézbe adni, mert így mindenkinek jobb lesz... Fel is építették szépen az új strandot és a vele egybekötött üzlet helységeket és lakásokat. Egészen véletlenül a földhivatalunknak pont ekkor és pont ide kellett költöznie. Bizonyára a költözés hevében akadtak rá főhősünkre és a korábban megcsonkolt és átszámozott birtokára, ugyanis 2009-ben levelet kapott az emberünk.
A földhivatal tájékoztatja, hogy a Kamu utca 2474 hrsz. helyett az új címe mostantól Kamu utca24. szám. Bizony lett is nagy boldogság főhősünk arcán, hiszen nem hiába lakott ott már 35 éve, ő mindig is tudta, hogy ha türelmesen vár, egyszer csak megérkezik a levél, benne a hivatalos új címével.
Nos a mai mese tanulsága, hogy sosem szabad feladni azt a célt, amit kitűzött az ember! Mindig nagyon kitartónak kell lenni, hiszen "magyarnak lenni végeérhetetlen szórakozás és külföldön élve a felhasználói élmény fokozható"! (pappito) Jó éjszakát gyerekek!

Új-Zéland - Haderő

2009-10-27T05:03:00.000+13:00

Végül a befejező rész: (már én is unom) :)

Katonai ágak: Új-Zéland Védelmi Erők (NZDF):

Új-Zélandi Hadsereg,
Új-Zélandi Királyi Haditengerészet,
Új-Zélandi Királyi Légierő (2009).

Katonai szolgálat: 17 éves korban önkéntes katonai szolgálat, bevonulni viszont csak a 18. életévüket betöltötteket engedik. Kötelező sorkatonaság nincs. (2008)
Katonai munkaerőre rendelkezésre állók:

16-49 éves férfiak: 1.009.298 fő,
16-49 éves nők: 997.134 fő (2008).

Katonai szolgálatra alkalmasak:

16-49 éves férfiak: 837.553 fő,
16-49 éves nők: 825.981 fő (2009).

Új-Zéland - Utazás, szállítás

2009-10-22T17:51:00.000+13:00

Repülőterek: 121 db (2007).
Repülőterek (kibetonozott kifutópályák hossza szerint):

összesen: 41 db,
több mint 3.047 m : 2 db,
3.047 m - 2.438 m : 1 db,
2.438 m - 1.524 m : 11 db,
1.524 m - 914 m : 26 db,
914 m-nél rövidebb: 1 db (2007).

Repülőterek (földes kifutópályák hossza szerint):

összesen: 80 db,
2.438 m - 1.524 m : 3 db,
1.524 m - 914 m : 31 db,
914 m-nél rövidebb: 46 db (2007).

Csővezetékek:

kondenzátum (gőz): 331 km,
gáz: 1.838 km,
bután gáz: 172 km,
olaj: 288 km,
finomított termékek: 198 km (2008).

Vasutak:

összesen: 4.128 km,
keskeny nyomtávú: 1.067 km,
villamosított: 506 km (2006).

Utak:

összesen: 93.576 km,
aszfaltozott: 61.564 km (172 km ebből gyorsforgalmi út),
földes: 32.012 km (2006).

Kereskedelmi (hajó) flotta:

összesen: 13 db,
ömlesztett áru: 3 db,
teher: 2 db,
vegyi anyagszállító tartályhajó: 1db,
utas- és teherszállító: 4 db,
kőolaj-szállító tartályhajó: 1 db,
roll on / roll off: 2db,
külföldi: 3 db (Ausztrália 1 db, Németország 1 db, Dél-Afrikai Köztársaság 1 db),
nyilvántartásba vett más országokban: 5 db (Antigua és Barbuda 2 db, Cook-szigetek 1 db, Franciaország 1 db, Egyesült Királyság 1 db) (2008).

Kikötők és terminálok:

Auckland,
Lyttelton,
Marsden Point,
Tauranga,
Wellington,
Whangarei.

Új-Zéland - Kommunikáció, média

2009-10-21T18:15:00.000+13:00

Használatban lévő telefonok (vezetékes): 1,706 millió (2007).
Használatban lévő telefonok (mobil): 4,245 millió (2007).
Telefon rendszer: Általánosan elmondható, hogy kitűnő a hazai és a nemzetközi rendszer.
Nemzetközi országkód: +64. A Southern Cross tenger alatti kábelrendszernek köszönhetően van kapcsolatban Ausztráliával, Fidzsivel és az USA-val; műholdas földi állomások: 8 (1 Inmarsat, Csendes-Óceán és 7 egyéb).

Rádióműsor állomások:

AM - 124 db,
FM - 290 db,
rövidhullámú 4 db (1998).

Televíziós műsorszolgáltató állomások: 41 db (plussz 700 db átjátszó) (1997).
Az ország internet kódja: .nz .
Internet host-ok száma: 1,72 millió (2008).
Internet használók száma: 3,36 millió (2007).

Egyébként rengeteg online rádiót lehet hallgatni Hédiék régi blogján keresztül.

Új-Zéland - Gazdasága

2009-10-19T19:15:00.000+13:00

Az elmúlt 20 évben alakította át Új-Zéland kormánya a korábbi agrár gazdaságot egy a brit piacon kedvező helyzetben álló szabad piacgazdasággá, amely nagyobb iparosodást hozott. Így vált fontos szereplővé a globális versenyben. Ez a dinamikus növekedés lendítette fel a reálbéreket, - de néhány még így is a létra alsó fokán maradt - és szélesítette, mélyítette a technológiai lehetőségeket az ipari szektorban. Az egy főre jutó jövedelem emelkedett, 9! egymást követő évben és elérte a 28.500 $-t, 2008-ban a vásárlóerő-paritás szempontjából.

A gazdaság recesszióba zuhant 2008-ban, összhangban a globális társakkal, a központi bank agresszívan csökkentette a kamatlábat. Az új kormány azt tervezi, hogy a termelékenység növelésével és az infrastruktúra fejlesztésével válaszol a gazdasági helyzetre.
GDP (vásárlóerő-paritás): $116,6 milliárd (2008), $116,3 milliárd (2007), $112,8 milliárd (2006).
GDP (hivatalos árfolyamon): $135,7 milliárd (2008).
GDP reál növekedési üteme: 0,2% (2008).
GDP per fő (PPP): $27,900 (2008).
GDP ágazati összetétele:

mezőgazdaság: 4,4%,
ipar: 26%,
szolgáltatás: 69,6% (2008).

Munkaerő: 2,26 millió (2008).
Munkaerő ágazati összetétele:

mezőgazdaság: 7%,
ipar: 19%,
szolgáltatás: 74% (2006).

Munkanélküliségi ráta: 4% (2008).
Gini-index (családok jövedelmének eloszlása): 36,2 (1997).
Infláció (fogyasztói árak): 4,3% (2008).
Beruházás (bruttó): 23,6% (2008).
Költségvetés:

Bevételek: $55,1 milliárd,
Kiadások: $54,66 milliárd (2008).

Államadósság: 22,9% (2008).
Mezőgazdasági termékek: tejtermékek, bárány- és birkahús, búza, árpa, burgonya, hüvelyesek, gyümölcsök, zöldségek, gyapjú, marha, hal.
Iparágak: élelmiszer-feldolgozás, fa- és papíripari termékek, textil, gépészet, berendezések szállítása, banki- és biztosítási szféra, turizmus, bányászat.
Az ipari termelés növekedési üteme: -1,2% (2008).
Villamos energia:

termelés: 42,41 milliárd kWh (2007),
fogyasztás: 38,93 milliárd kWh (2006).

Olaj:

termelés: 47.850 hordó / nap (2007),
fogyasztás: 158.400 hordó / nap (2007),
export: 14.570 hordó / nap (2005),
import: 137.300 hordó / nap (2005),
tartalékok: 55 millió hordó (2008).

Földgáz:

termelés: 4.573 milliárd köbméter (2007),
fogyasztás: 4.572 milliárd köbméter (2007),
tartalékok: 29.67 milliárd köbméter (2008).

Folyó fizetési mérleg egyenlege: $ -9.047 milliárd (2008).
Export: $ 29.53 milliárd (2008).
Export termékek: tejtermékek, hús-, fa- és faipari termékek, hal, gépek.
Export országok: Ausztrália 22%, USA 11,5%, Japán 9,2%, Kína 5,3%, Egyesült Királyság 4,6% (2007).
Import: $ 31.11 milliárd (2008).
Import termékek: gépek és berendezések, földi- és légi járművek, kőolaj, elektronika, textil, műanyag.
Import országok: Ausztrália 20,7%, Kína 13,4%, USA 9,7%, Japán 9,5%, Szingapúr 4,9%, Németország 4,7% (2007).
Tartalékok - deviza és arany: $ 15.25 milliárd (2008).
Adósság - külső: $ 59.08 milliárd (2008).
Közvetlen külföldi befektetések -otthon: $ 72.41 milliárd (2008).
Nyilvánosan forgalmazott részvények piaci értéke: $ 47.45 milliárd (2007).
Pénznem (kód): Új-zélandi dollár (NZD).
Exchange ráta: Új-zélandi dollár (NZD) / amerikai dollár (USD) - 1,4151 (2008), 1,3811 (2007), 1,5408 (2006), 1,4203 (2005), 1,5087 (2004).

Új-Zéland - Kormánya

2009-10-18T20:39:00.000+13:00

Ország neve:

A hagyományos formája: Új-Zéland,
A rövidített formája: NZ.

Kormány típusa: parlamentáris demokrácia.
Főváros:

neve: Wellington,
földrajzi koordinátái: 41,28° Dél, 174,51° Kelet,
időeltolódás: UTC +12 óra,
nyári időszámítás: +1 óra, (amely szeptember utolsó vasárnapján kezdődik és tart egészen április első vasárnapjáig),
Megjegyzés: Új-Zéland két időzónára van osztva. Új-Zélandi standard idő (UTC+12 óra) és Chatham-szigeteki idő (UTC+11:15 óra, tehát 45 perccel a standard idő előtt jár).

Közigazgatási területek: 16 régió és 1 tartomány*.

Auckland, Bay of Plenty, Canterbury, Gisborne, Hawke's Bay, Manawatu-Wanganui, Marlborough, Nelson, Northland, Otago, Southland, Taranaki, Tasman, Waikato, Wellington, West Coast és Chatham-szigetek*.

Függő területek: Cook-szigetek, Niue, Tokelau-szigetek.
Függetlenség: 1907. szeptember 26. (az Egyesült Királyságtól)
Nemzeti Ünnepek:

Waitangi Day, február 6. (A Waitangi szerződés tette szuverén állammá Új-Zélandot. 1840),
ANZAC Day, április 25. (Ezen a napon emlékeznek meg az első világháborús ausztrál és új-zélandi hadtest partra szállásáról Gallipoli, Törökország. 1915).

Alkotmány: jogi dokumentumok sorozatából áll, köztük egyes törvényeket az Egyesült Királyság, másokat az Új-Zélandi Parlament hozott.
Jogrendszer: az angol jogrendszer alapján, külön jogszabályokkal a Maorikra vonatkozóan.
Választójog: 18 éves életkor, egyetemes választási rendszer.
Az ország vezetői:

Állami vezető: II. Elizabeth királynő (1952. február 6.),
Képviselő főkormányzó: Anand Satyanand (2006. augusztus 23.),
Kormányfő: John Key (2008. november 19.),
Miniszterelnök-helyettes: Bill English (2008. november 19.).

Törvényhozás: egykamarás törvényhozás - közismert nevén a Parlament (ált. 120 férőhely; 69 megválasztott tag az egyéni választókerületből - köztük 7 Maori választókerületből - és 51 a pártlistáról; 3 éves ciklusban).
Választások: Az utolsó 2008. november 8-án volt. Következőre legkésőbb 2011. november 27-én kerül sor.
Legutóbbi választási eredmények:

százalékosan: NP 44,9% , NZLP 34% , Zöld Párt 6,7% , NZ Első 4% , ACT Új-Zéland 3,7% , Maori 2,4% , Progresszív 0,9% , UF 0,9% , egyéb 6,6% .
ülőhelyek szerint: NP 58 , NZLP 43 , Zöld Párt 9 , ACT Új-Zéland 5 , Maori 5 , Progresszív 1 , UF 1 .
Megjegyzés: 2008-ban az összes ülőhelyek száma 122-re emelkedett.

Igazságszolgáltatás: Legfelsőbb Bíróság, Fellebbviteli Bíróság.
A politikai pártok és vezetőik:

NP - Nemzeti Párt (John Key) ,
NZLP - Új-Zéland Munkás Párt (Phil Goff) ,
Zöld Párt (Jeanette Fitzsimons) ,
NZ Első (Winston Peters) ,
ACT Új-Zéland (Rodney Hide) ,
Maori Párt (Tariana Turia és Pita Sharples) ,
Progresszív Párt (James (Jim) Anderton) ,
UF - Egyesült Jövő (Peter Dunne).

Politikai nyomásgyakorló csoportok: Női Választási Lobbi (WEL) , egyéb: polgári jogi csoportok, mezőgazdasági termelők csoportjai, maori csoportok, nukleáris fegyverek elleni csoportok, nőjogi csoportok.
Részvételek nemzetközi szervezetekben: ADB, ANZUS, APEC, ARF, ASEAN, Ausztrália Csoport, BIS, C, CP, EAS, EBRD, FAO, IAEA, IBRD, ICAO, ICC, ICCt, ICRM, IDA, IEA, IFAD, IFC, IFRCS, IHO, ILO, IMF, IMO, IMSO, Interpol, IOC, IOM, IPU, ISO, ITSO, ITU, ITUC, NAM (vendég), NSG, OECD, OPCW, PCA, PIF, Sparteca, SPC, UN, UNCTAD, UNESCO, UNHCR, UNIDO, UNMIS, UNMIT, UNTSO, UPU, WCO, WFTU, WHO, WIPO, WMO, WTO.

Új-Zéland - Emberek

2009-10-16T17:32:00.000+13:00

Népesség: 4.213.418 fő (2009. július)
Koruk szerint:

0-14 év: 20,7% (447.174 férfi / 424.522 nő),
15-64 év: 66,5% (1.404.143 férfi / 1.399.530 nő),
65 év felett: 12,8% (244.986 férfi / 293.063 nő) (2009).

Átlagéletkoruk:

összesen: 36,6 év,
férfiak: 35,8 év,
nők: 37,4 év (2008).

A népesség növekedési üteme: 0,935% (2009).
Születési arány: 14,09 születés / 1.000 fő (2008).
Halálozási arány: 7 halálozás / 1.000 fő (2008).
Nettó migrációs mutató: 2,46 bevándorló / 1.000 fő (2009).
Nemek aránya:

születéskor: 1,05 férfi / nő,
15 év alatt: 1,05 férfi / nő,
15-64 év: 1,00 férfi / nő,
64 év felett: 0,84 férfi / nő,
teljes népességre: 0,99 férfi / nő (2009).

Csecsemő arány:

Összesen: 4,92 halálozás / 1.000 élve születés,
férfi: 5,53 halálozás / 1.000 élve születés,
nő: 4,27 halálozás / 1.000 élve születés (2009).

Születéskor várható élettartam:

teljes népesség: 80,36 év,
férfiak: 78,43 év,
nők: 82,39 év (2009).

Teljes termékenységi arány: 2,1 született gyermek / nő (2009).
HIV / AIDS -

felnőtt fertőzöttek aránya: 0,1% (2007),
fertőzéssel élők száma: 1.400 fő (2007),
fertőzéstől elhunytak száma: kevesebb, mint 200 fő (2003).

Népcsoportok:

európai: 69,8%,
maori: 7,9%,
ázsiai-, csendes-óceáni szigetlakó: 4,4%,
egyéb: 0,5%,
vegyes: 7,8%,
meghatározhatatlan: 3,8% (2001).

Vallások:

Anglikán: 14,9%,
Római katolikus: 12,4%,
Presbiteriánus: 10,9%,
Metodista: 2,9%,
Pünkösdista: 1,7%,
Baptista: 1,3%,
egyéb keresztény: 9,4%,
egyéb: 3,3%,
nem meghatározott: 17,2%,
nem vallásos: 26%.

Nyelvek:

angol (hivatalos),
maori (hivatalos),
jelnyelv (hivatalos).

Írástudók aránya:

férfiak: 99%,
nők: 99%,
teljes népesség: 99% (2003).

Új-Zéland - Földrajza

2009-10-14T17:33:00.000+13:00

A lakosság mintegy 80%-a városokban él. Az ország fővárosa Wellington a legdélibb fekvésű főváros a világon.
Fekvése: Óceánia, szigetek a Csendes-Óceán déli részében, Ausztráliától délkeletre.
Földrajzi koordinátái: 41,00° Dél, 174,00° Kelet.
Területe:

összesen 268.680 négyzetkilométer

szárazföld 268.021 négyzetkilométer

(Beleértve: Antipodes-, Auckland-, Bounty-, Chatham-, Kermadec-szigetek, valamint a Campbell-sziget.)
Mérete összehasonlításképpen majdnem akkora, mint Románia.

Szárazföldön egyetlen országgal sem határos.
Tengerpartjának hossza: 15.134 km.
Éghajlata: mérsékelt, éles regionális kontrasztokkal.
Terepviszonyok: elsősorban hegyvidéki, a part mentén helyenként előforduló nagy síkságokkal.
Magassági szélsőségek:

legalacsonyabb pont: Csendes-Óceán 0 (azaz nulla) m,
legmagasabb pont: Aoraki-Mount Cook 3.754 m.

Természeti erőforrások: földgáz, vasérc, homok, szén, fa, víz, arany, mészkő.
Földhasználat:

szántóterületek: 5,54%,
állandó növénykultúrák céljára: 6,92%,
egyéb: 87,54% (2005).

Öntözött területek: 2.850 négyzetkilométer (2003).
Természeti veszélyek: gyakoriak a földrengések, de általában nem súlyosak. Jelentős a vulkáni tevékenység is.
Aktuális környezetvédelmi kérdések: az erdőirtás, a talajerózió, a behozott fajok keményen sújtották az őshonos növény-és állatvilágot.

Nemzetközi környezetvédelmi megállapodások: Antarctic-Environmental Protocol, Antarctic-Marine Living Resources, Antarctic Treaty, Biodiversity, Climate Change, Climate Change-Kyoto Protocol, Desertification, Endangered Species, Environmental Modification, Hazardous Wastes, Law of the Sea, Marine Dumping, Ozone Layer Protection, Ship Pollution, Tropical Timber 83, Tropical Timber 94, Wetlands, Whaling.

Új-Zéland - Története (szőr mentén)

2009-10-12T19:19:00.000+13:00

A polinéz Maorik nagyjából Krisztus után 800-ban érték el Új-Zélandot. Az első európai, aki ellátogatott a szigetekre, a holland Abel Janszoon Tasman volt 1642-ben. Ezután hosszú ideig nem érkezett ide európai felfedező egészen 1769-ig, amikor a brit James Cook érkezett ide felfedezőútján (amely 1768 és 1771 között zajlott). Cook az év folyamán teljesen feltérképezte a szigetek partvonalát.

Az európai kereskedők cserekereskedelmet folytattak a maorikkal: fegyvert, fémeszközöket cseréltek fára, ételre. A maori hadviselést teljesen átalakította a lőfegyverek megjelenése.1840-ben a vezetők megállapodtak a britekkel - Waitangi szerződés - amelyben Viktória királynő átengedte a szuverenitást, miközben a területi jogokat megtartotta. Ugyanebben az évben kezdte meg működését az első szervezett gyarmati település. A sorozatos háborúk a szárazföldért 1843 és 1872 között végül a bennszülött népek vereségével ért véget. A brit gyarmat Új-Zéland 1907-ben vált függetlené és támogatta a brit hadsereget mindkét világháborúban.

Új-Zéland teljes körű részvétele bizonyos védelmi szövetségekben megszűnt az 1980-as években. Az utóbbi években a kormány arra törekedett, hogy a régóta húzódó Maorikat ért sérelmekkel foglalkozzon.

Új-Zéland sorozat

2009-10-12T19:10:00.002+13:00

A következő néhány napban egy sorozatot eresztek útjára. Ma fel is tenném az első részt, melyben Új-Zéland történetéről lesz szó.

Ebben a sorozatban rövid áttekintést nyerhetünk Új-Zéland történetéről, földrajzi elhelyezkedéséről, valamint a lakosságáról. Továbbá bemutatja az ország irányítását, gazdaságát és honvédő szerveit. Külön poszt szól majd a kommunikációs rendszerekről és a közlekedésről.
Szeretném, ha ezen a blogon megtalálható lenne minden szükséges információ azok számára, akiknek valamilyen formában közel áll a szívükhöz a szigetország. Ezért ezzel kapcsolatban minden építő jellegű kritikát szívesen fogadok.

Itt szeretném megjelölni, hogy a sorozat mind a 8 részének a forrása a CIA - The World Factbook.

Kanada a magyar menekültáradat leállítását kéri

2009-10-08T18:50:00.000+13:00

Intézkedésre kéri a magyar kormányt Kanada annak érdekében, hogy véget érjen a menedékkérők kivándorlása az észak-amerikai országba. Az illetékes kanadai miniszter már Budapestre tart, miután a helyi hírügynökség szerint magyar menedékkérők hulláma öntötte le a repülőtereket. Nem zárták ki a lehetőséget, hogy vízumkényszert vezetnek be.

Felszólította a kanadai kormány Budapestet, hogy tegyen lépéseket a menedékkérők beáramlásának megállítására. A Canwest News Service kanadai hírügynökség jelentése szerint Magyarország felől menedékkérők váratlan hulláma öntötte el a kanadai repülőtereket, a kanadai szövetségi kormány emiatt kérte a magyar kormány intézkedését.

Ottawa még nem tett lépéseket, hogy vízumkényszert vezessen be Magyarországgal szemben, miként azt Mexikó és Csehország esetében tette a nyáron, de nem zárják ki ennek lehetőségét. Az év első felében 750 magyar állampolgár kért menedéket Kanadában, közülük 578 az április 1-jétől június 30-ig tartó időszakban.
Kanada "jelenleg nem tervezi, hogy vízumkötelezettséget léptet életbe Magyarországgal szemben" - közölte az állampolgársági és bevándorlási ügyek minisztere, Jason Kenney szóvivője. Hozzátette, hogy a vízummentességet élvező országok "tisztában vannak azzal, hogy amennyiben nem tesznek eleget a kanadai vízummentesség előírásainak, újra be lehet vezetni a vízumkötelezettséget".
A minisztériumi szóvivő szerint Kenney már el is repült Budapestre, hogy jelezze a kanadai aggodalmakat a menedékkérők számának emelkedése miatt, s hogy megvitassa azokat a stratégiákat, amelyekkel szavatolni lehet, hogy ne lehessen visszaélni a vízummentességgel.
Kenney korábban megkérdőjelezte, hogy a cseh menedékkérők - akiknek többsége cigány származású - valóban üldözöttek lennének, s a kanadai kormány részéről felháborodást váltott ki, hogy Prága és az Európai Unió válaszlépéseket helyezett kilátásba a cseh állampolgárok vízummentességének megszüntetése miatt.

Forrás: Origo / MTI

Graduate Barometer

2009-10-06T18:19:00.000+13:00

Egy érdekes felmérés, amely 22 európai országból gyűjti össze a diákok jövőre vonatkozó elképzeléseit a leendő munkaadójukkal kapcsolatosan. A tesztet anonim alapon 775 egyetemen és főiskolán van lehetőségük a diákoknak kitölteni.

A tesztben ki kell tölteni, hogy melyik európai országban, melyik intézményben és milyen szakon, mennyi idősen tanul az illető nő/férfi. További kérdések vonatkoznak még a leendő munkáltatóra is. Bennünket azonban más kérdések foglalkoztatnak. Olyanok, amelyeket össze tudunk hasonlítani más nemzetek eredményeivel.
A könnyebb átláthatóság kedvéért Magyarországot türkizkékkel emeltem ki. Összehasonlításképpen kiemeltem zölddel a "sógorokat". Lássuk, nekik milyen elképzeléseik vannak!?

Elsőként lássuk hol milyen éves fizetésre vágynak a fiatalok! Amíg nálunk a fiatalok megelégednének havi átlag 300.000 Ft-os fizetéssel, "addig" a sógorok bizony szeretnének havi 870.000 Ft-nak megfelelő összegért dolgozni. (Havonta, átlagosan, bruttó bérek.) Ha megnézzük a német fiatalok elképzeléseit, akkor egyáltalán nem kell meglepődnünk, hogy a Mercedes miért Kecskeméten és miért nem Németországban építi fel új gyárát. Ezek egyszerű tények: ennyire olcsó a magyar munkaerő.

A következő diagramban a fiatalok arra adtak választ, hogy hány órát dolgoznának hetente az első munkahelyükön. Érdekes, hogy a dán fiatalok nagyon sokat szeretnének keresni alig több, mint napi 8 óra munkával, addig a svájciak a sok pénzért sok munkát is lennének hajlandóak befektetni. Mi éppen hozzuk az európai átlagot és ezzel alatta maradunk a láthatóan szorgalmasabb osztrákoknak.

A harmadik diagram a hűségről és az elkötelezettségről szól. Mennyi időt töltenél el az első munkahelyeden? Hány évet? Úgy látszik vannak hűséges dánok és vannak svájciak, akik nem szeretnek leragadni egy-egy vállalatnál. Itt vannak az osztrákok, akik azért csak elviselik a főnökük képét vagy 6 évig, de azt végképp nem értem, hogy mi miért gondoljuk, hogy alig több, mint 4 év elég egy cégből. Talán a politikai ciklusokra utalhat a "bűvös négyes" , de mindenesetre ezen a diagramon el kell gondolkozzanak a hazai cégvezetők. Az én szüleim 25 éve dolgoznak ugyanott, ehhez képest igen megdöbbentő a 4,2 év. Vajon mit gondolhatnak a fiatalok? Mi lesz velük az ötödik évben? Másik munkahelyre mennek, vagy talán némi gyakorlat megszerzése után másik országba?

A végére hagytam a számomra legérdekesebbet. A kérdés úgy szólt: "Ha kapnál egy jó munkaajánlatot külföldön, elhagynád érte az országod?" A táblázatban a kérdésre igennel válaszolók arányát láthatjuk az adott országokban. Eszerint a már korábban is említett svájciak a jó fizetésért cserébe sok munkaórát feláldoznak és még külföldre is elmennek bátran. Ami valljuk be nem túl nagy meglepetés, ismerve Svájc lakosságát. (A lakosság 4 nagy csoportra osztható: az északi részén németek, a nyugati részén főképp franciák, délen olaszok és a keleti részén kis számban rétorománok lakják.)

Magyarország nagyjából hozza itt is az európai átlagot: majdnem minden harmadik diák elhagyná az országot egy jó munkáért. A legelégedettebbek ebből a szempontból a norvégok, ami nem csoda, hiszen ők nem véletlenül maradtak ki az EU-ból is. Gazdaságilag igen előkelő helyen állnak a világban és ők is tisztában vannak vele, hogy nagyon is jó nekik így.

H O M E

2009-10-04T22:38:00.002+13:00

Szeretném felhívni a figyelmed magadra!

Szeretném, ha tudnád milyen a világ, amelyben élned kell!

Szánj a családodra, gyermekeidre és szeretteidre 1:33 percet és nézd meg ezt a videót!

Szeretném, ha tennél annyit legalább, mint én!

Home - Otthonunk (2009)

De.... ,hát miért?

2009-10-03T00:48:00.000+13:00

Ez volt a kérdés természetesen, ami azonnal megfogalmazódik az emberben. Hosszas javítások után végül úgy döntöttem, hogy ebben a postban fogom kifejteni, hogy miért döntöttünk így.
INTRO
Mint kiderült nem minden kezdet éppen olyan nehéz, mint amilyenné mi magunk tesszük. Agyalunk rajta rengeteget, hogy majd teljesen ki fognak akadni, meg ez lesz, meg az lesz....

Persze, azt mondom fel kell készülni minden eshetőségre, amire csak fel tud az ember, de! és azt hiszem ez a fontos: mindenre csak ésszerű keretek között. Nem szabad túlságosan elszállni.

Végül is a szülők is látják mi a helyzet.

Sajnos nem biztonságos a Kárpát-medence. Ha ellenségek nincsenek, 2 magyar akkor is képes egymás ellen fordulni. Ilyenek vagyunk, ezt be kell lássuk.
"Ha az én tehenem megdöglött, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is, vagy akár a szomszéd is!"
A 2006-07-08-as állandó forrongások elgondolkodtattak, hogy én nem azt a Magyarországot, akarom, mint akik az utcákon voltak.
Fizetések: Igen, meg lehet élni a mai Magyarországon. Jó szakmával, jó munkahellyel képes rá az ember, és a többiek? Nem mindenkinek van hiányszakmája! A lakosság nagy része hónapról hónapra él. Az én szüleim 25 éve dolgoznak ugyanannál a vállalatnál, mégis az a helyzet, hogy nem igazán marad februárról márciusra. Pedig az még rövidebb is! Mindig mindenhol az árat nézzük meg és legfeljebb annyit mondunk "...majd ha megnyerem a lottót!" .
Adóterhek: 2009. júliusától és 2010. januárjától két lépcsőben emelkednek az ÁFA, az üzemanyag, a dohányáru és a szeszes italok. Ettől kezdve egy nyugdíjas kevesebb pénzből megél Új-Zélandon, mint Magyarországon. Szerintem ehhez nem kell mást hozzáfűznöm, utána néztem és igaz.
Bürokrácia: például a bíróságnak pártatlannak kellene lennie. Ha valaki belelát könnyedén észre fogja venni, hogy nem az. Íme egy rövid történet még a közelünkből: "X" nem kapott engedélyt adott épület felhúzására, pedig (tegyük fel) 10 milliót fizetett volna. "Y" úgy gondolta, mivel cimborák az engedélyezővel neki 1 millióért is megengedik. Igaza lett. Ennek köszönhetően az önkormányzat 9 milliótól esett el.
Közúti közlekedés: amikor meghallottam ezt az esetet, azt hittem csak ugratnak. Néhány évvel ezelőtt egy autós pesten a dugóban nem haladt úgy, ahogyan szeretett volna. Előtte szerencsétlenkedett ugyanis egy trabantos. Az ideges sofőr kiszállt, elöre ment a trabantos kollégához és egyszerűen lelőtte. Lezárt utak, melyek soha nem készülnek el határidőre. Kátyúk mindenfelé, ezt sem részletezném....
Az embereknek olyan nagy lett az ingerküszöbük, hogy keresztülnéznek másokon. Nem segítenek egymásnak, inkább felteszik internetes oldalakra mások szerencsétlenkedéseit.
Mondjuk hogyan is várhatnám el, hogy segítsenek, amikor már egész iparággá nőtte ki magát a tömegek "lehúzása" . A bevásárlóközpontok parkolóinál fel van osztva, hogy mikor és melyik hajléktalan viheti el a bevásárlókocsidat benne a 100-assal. Ha utazol valamerre a nagy állomások is foglaltak már. Itt a legkülönfélébb dolgokra gyűjtenek: cigi, pia, kaja, ruha a gyereknek, hazaút....
Eléééég mááár ! (üvölti bennem a belső hang) Hagyjatok!
(aztán, amikor megnyugszom akkor meglátom, hogy)
Vannak lehetőségek itthon is a fiatalok számára, ehhez kétség sem fér. Mégis egyre több és több fiatal hagyja el az országot. Egyes becslések szerint a 2004 óta kivándorlók száma már meghaladta az '56-os emigrálók számát! Szerintem, ha belegondolsz te is találsz olyan embert a közeledben, aki külföldön él.

Kecskeméten most épül a Mercedes autógyár. Hatalmas lehetőség ez a szakmabelieknek, több ezer technikust, mérnököt fog a cég 2012-től foglalkoztatni. A külső cégekkel együtt ez nagyjából 13.000 új munkahelyet jelent a kistérségben.
OUTRO

De mi már sajnos túl sokat tudunk. Mielőtt azonban elindulnánk, megállunk egy kicsit az út szélénél. Megállunk picit, - hiszen nem hajt a tatár - ne olyan gyorsan! Elnézünk először jobbra.... ...nem jön semmi, akkor most elnézünk balra is.... ....semmi. Most pedig előre, de! csak előre tekintünk. Nehogy aztán fejjel menjünk a falnak! Jól van. Megnyugodhatunk. Nincs előttünk semmilyen fal. Elindulhatunk hát a kerítés felé. Hmmm... Nem tudom pontosan mi ez az érzés, ami elfogott, de nagyon csábít. Igen, a kerítés az! Nagyon csábító. Érzem, hogy át kell nézzek rajta. Nem bírom ki, muszáj. Óvatosan odahajolok és némán átnézek. Huhh, remélem senki sem látta, hogy leskelődöm!? Láttam mi van a kerítés túloldalán és eljutottam arra a pontra, hogy bármi lesz .... (mondom bármi!) .... akkor is megyünk.

Osztálytalálkozó (idődimenziók)

2009-09-28T23:53:00.000+13:00

Mindig is szerettem "szervezkedni". Ezt már 17 éves koromban is megkaptam az akkori történelem tanáromtól, aki civilben várostörténész volt. Nagyon szerettem és tiszteltem őt. Most az osztálytalálkozó megszervezése kapcsán hallottam róla, hogy bizony felette is elszállt az idő. Nem volt már fiatal, de senki nem kívánta neki, hogy agyvérzést kapjon.

Már jó előre elkezdtem szervezni a találkozót, majdnem fél évvel előre. Így már márciusban fixnek tekinthettem a szeptember 26-át. Az osztálytalálkozó szervezőjének más rálátása van az ott történő eseményekre, mint a többieknek. Ha mindenkiről nem is, de a többségről már tudtam, hogy mi történt vele az utolsó találkozás óta eltelt időszakban. A szervezőnek így nincs az a "varázs", ami a többieknek kijár, hogy akkor néhány óra alatt tudja meg kivel mi történt, ki mire vitte.
Sajnos nem számíthattam mindenkire, ez már a kezdetekben körvonalazódni látszott és ahogy közeledett az időpont egyre többen kérdezték tőlem, hogy kik és hányan lesznek ott. Balgák! Én csak azt tudom, megmondani, hogy ki mit ígért. Azt senki sem tudja mit hoz a jövő! Emberek vagyunk és hajlamosak vagyunk kifogásokat keresni, még ha nincs is valódi indokunk a bujkálásra, akkor is. Hullámokon lovagolunk: egyszer fent és másszor lent. Egyedül a hullámok hosszát (amplitúdóját) kellene befolyásolnunk és máris jobb életünk lehetne. Ja, hogy akkor ki kellene lépned a komfortzónádból!? Pedig hidd el, érdemes lenne. Más élet, más ütem, más vizek hullámai lehet, hogy másképp hullámoznak.

Kicsit mindenki szeret dicsekedni, de nem mindenkinek számít pozitív dolognak az, amit egyesek büszkén élnek meg. Nem mindenkinek volt őszinte az öröme, amikor kiderült, hogy valakinek már 2 gyereke is van és ugyancsak nem mindenki volt boldog attól, hogy a másik házasságra adja a fejét.
Nem vagyunk egyformák, ez természetes. Van, akinek a gyermekvállalás tervezett dolog, van akinek még meg sem fordult a fejében és van, aki nem szerette volna, de mégis sikerült.
Egyesek szerint az élet kiszámíthatatlan véletlenek sorozata és nem vagyunk képesek azt irányítani, legfeljebb csak befolyásolni. Szerintem képesek vagyunk irányítani, csak egyetlen tényező felett nincs hatalmunk: ez pedig az idő.
Ha valamit nagyon akarsz, meg tudod valósítani, de az a nagy kérdés, hogy még időben sikerül-e!? Belefér-e az előre kitűzött határidőbe vagy akár az életedbe!?

Tax Freedom Day

2009-09-05T21:00:00.000+12:00

Kezembe került egy újság (Nők Lapja). Mielőtt még azt hinnéd: nem, nem én olvasom. Na, jól van akkor kezdem elölről!

Szóval Anya kezébe került egy újság, (így máris jobb, ugye?!) amit nekem is megmutatott.

A lényeg, hogy végeztek felméréseket, meg összehasonlításokat sokat látott statisztikusok, melynek egyik eredményeképpen megtudhatjuk, hogy hány napig kell dolgoznunk az államnak és az év melyik napjától kezdve is dolgozunk tulajdonképpen magunknak. Érdekes eredmény született. A wikipédián megnézhetik a kedves olvasók, a http://en.wikipedia.org/wiki/Tax_Freedom_Day oldalon.
Ami számunkra érdekes, hogy Magyarországon 140 napot kell az államnak dolgozni, Új-Zélandon 141-et!

Bizonyára ez lehet a magyarázat arra, hogy a magyar állam deficites (évek óta veszteséges) szemben a szufficites (évek óta nyereséges) Új-Zélanddal. Javasolni fogom a kormánynak, hogy vezessenek be még egy olyan adóformát, amivel 1 nappal tovább kell dolgoznunk, így nyereséges lehet piciny országunk! Tuti receptnek tűnik! :)

(Ki)találtam néhány jó példát, amit megosztok a nagyérdeművel:

Munkaügyi területek

Kis jövedelmi büntető adó: Aki keveset keres az keveset adózik és keveset fogyaszt, így ezért büntető adót kell rá kivetni, hogy ez ösztönözze magasabb kereseti lehetőségek megszerzésére.
Szabadság adó: ezt többféleképpen lehet megvalósítani de a lényeg, hogy aki nem dolgozik az így vagy úgy nem vesz részt az adó alap termelésben.

Egészségügyi területek

Szívverési adó: Még mérni sem feltétlenül kell, mert átlagosan 72/perc normál esetben ami jó kiindulási alapot képez. Értelemszerűen a komoly fizikai munkát végzők, a sportolók, a stresszes körülményeknek kitett emberek ennél magasabb átlaggal rendelkeznek, tehát náluk magasabb az átalány.
Levegővételi adó: Mindenki, aki a magyar állam légteréből veszi a levegőt, az jogtalanul használja ezt a természeti kincset, ezért adót kell fizessen. Aránya közvetlen kapcsolatba hozható a Szívverési adóval.
Súlyadó: A járművek mintájára, mivel minél súlyosabb valaki annál többet fordít a táplálkozására, azaz van mit elvonni, illetve a túlsúlyosokkal sokkal több egészségügyi probléma lép fel azaz ez fedezné az orvosi többlet költségeket is.
Szex adó: Ez lenne a legjövedelmezőbb adónem, csak az a kérdés, hogy mi alapján vetnék ki. (sikeres aktus, vagy elsülések száma, vagy mondjuk büntető adó a fejfájós, ál-beteges nőkre)

Informatika

Billentyű lenyomási adó: Ez egzaktul mérhető, elektronikusan lejelenthető és behajtható. Természetesen az adózási körbe tartoznak a virtuális billentyűzetek is, de ezekre kedvezmény alkalmazható mert jelentősen alacsonyabb a környezeti terhelésük. Ha már billentyűzet akkor viszont luxus adót lehetne kivetni a 84 gomb feletti luxus kivitelekre.

Szabadidő

Fűvágási adó: akinek már fűre telik azt lehet "megvágni" vele.
Vissza lehetne vezetni a kémény/füst adót. Csak a gazdagoknak telik
saját kazánra, a szegény ember távfűtésből él és persze ettől még szegényebb lesz.

Egyéb

Ellenzéki adó: aki nem az aktuális kormányra szavazott arra büntető adót vetnek ki.
Nem szavazó adó: aki nem jár el a szavazásra arra kemény büntető adót kell kivetni.
Jókedv adó: ehhez be kell vezetni egy új mértékegységet és mérési technológiát is, ezzel meg már a Mérésügyi hivatal reszortja.
Hülyeség adó: persze arra is ki kellene vetni adót, aki ilyen hülyeségek irogatásával tölti a drága idejét.

Nem humán eredetű adóalanyok

Amúgy ki lehetne terjeszteni az adózást a nem humán formációkra is mivel ezzel új távlatok nyílhatnak meg az adózási kör bővíthetőségében. Igaz itt nem lehet közvetlen fizetőeszköz bevételt leszivattyúzni, de biztosan meg lehet találni azokat a formákat, melyek hosszútávon eredményeket képeznek.
Például: Szúnyogoknak le kellene adóznia a vért valamelyik vérbankban amit összeszívogattak.

Kicsit magunkról....

2009-08-30T07:54:00.000+12:00

A köz kívánatára és mindenki nagy örömére kicsit magunkról is írok a nagy mérgelődés és morgás helyett.

Szívünknek legkedvesebb kincsei - gyerekek hiányában - a kiskutyáink. Ők jelenleg 4-en vannak. Közülük 1-et Kata szeret mindennél jobban, egy másikat pedig én.
Kutyákat tartani, vagy tenyészteni, akár kicsiben is nem ugyanaz. Számos dologgal meg kell küzdeni a szorgos gazdinak, amíg a kölykök felnőnek. Az egyik sarkalatos pontja a kutyatenyésztésnek a leendő gazdik megkeresése méghozzá minél rövidebb idő alatt - különben a kölykök gyorsan megnőnek - hogy még kis puha "plüssfigura-korukban" gazdira leljenek.
Akinek egy kicsit is van szive a mellkasában, az általában nem tud ellenállni nekik, ami egyáltalán nem is csoda! Nagyon aranyosak és ezzel természetesen ők is tisztában vannak! Ki is használják, ha elgyengül az ember szive és ilyenkor dédelgetni, szeretgetni kell őket! (Kiharcolják a kis férgek.)

A kutyusok életéből talán a legszebb időszak jut nekünk. Onnantól, hogy megszületnek egészen odáig, hogy elkezdik a maguk igényei szerint szétrombolni az egész udvart. Teljesen mindegy, hogy az az ártatlan fűcsomó kintebb állt vagy sem, mint a többi, azt akkor is ki kell tépni és a helyén még nekiállnak kaparni is - ugye biztos, ami biztos alapon. Ha egyszer egy reinkarnációmban százszorszépnek születnék újjá, akkor egészen biztosan attól rettegnék, hogy egy Moszkvai Őrkutya leharapja a fejem. Ezt ugyanis előszeretettel meg is teszik. Ballag nagy boldogan a kertben és egyszer csak se szó, se beszéd leharapja egy százszorszép fejét és azután, mintha semmi sem történt volna folytatja útját a következő csínytevés helyszinéig.

A legroszabb, amikor meg kell válnunk tőlük. Mindegyik kutya más egyéniség és minden alomban vannak kedvencek, akiket valamilyen külső vagy belső tulajdonságuknak köszönhetően leginkább soha oda nem adnék senkinek. De az ember nem tarthat minden évben 3-4 kutyával többet és többet....
Ma is útnak engedtünk kettőt, és talán holnap is el kell majd búcsúzzunk valamelyikőjüktől. Aztán majd fél év múlva és egy év múlva talán fényképen viszont láthatjuk őket, hogy kiket is indítottunk el egy számukra fontos kis úton.

Boldogok vagyunk, amikor velük vagyunk, amikor nekik dolgozunk, és amikor róluk beszélhetünk és szerintem, ha az ember olyannal tölti az idejét, ami örömmel tölti el, azzal gazdagodik. De nem csak ő, hanem a körülötte élők is, akik nyitottak rá és beengedik az elméjükbe a boldogságot!
(További gyönyörködés a kutyákban: http://www.tar.hu/mathiasz-ore )

Minden kezdet nehéz?!

2009-07-26T08:32:00.000+12:00

Ez egy meglehetősen fogós kérdés. Pláne kevesebb mint 24 órával azelőtt, hogy közöljük szüleinkkel: elhagyjuk az országot és megpróbálunk 21.000 km-rel dél-keletre munkát szerezni, - valahol ott a jobb alsó sarokban - letelepedni és ezzel megvalósítani álmainkat.

Na, nem kell azért megijedni! Még nem indulunk. Majd csak 2010 novemberére tervezzük, hiszen addíg még rengeteg dolgunk van. (Azt meg sem említem inkább, hogy 9 elhanyagolt év után most kezdtem újra feleleveníteni az egyébként sem jelentős angol nyelvtudásom.)

Történetünk kezdete nagyjából egybeesik a világgazdasági válság hírének felrebbenésével, noha attól függetlennek indult...

Szekszárdon voltunk egy buszos kiránduláson, amikor is hazafelé arról beszélgettünk melyikőnk hol élne szívesebben.

- Na, és mindenképpen angol nyelvű országra gondoltál?

- Persze! De nem Anglia, mert ott nem túl kedvesek az emberek. Legalábbis én azt hallottam, hogy nem szeretik a külföldi munkaerőt, pláne ha az kelet-európai!

- És akkor, Améérika? :)

- Ááh! Azt soha! Inkább Ausztrália, vagy inkább Új-Zéland!

- Nahát, nekem is pont ez a kedvenc helyem!

Eddíg azt hittem, csak én lehetek ilyen zakkant, hogy a lehető legtávolabbi hely tetszik meg nekem a legjobban, de kiderült, hogy a menyasszonyom is pont így gondolkodik. (Hozzáteszem akkor még csak barátnőm volt.)

Aztán gyorsan szaladtak a hónapok és mi mindenre készek voltunk. Felfedeztük a bloggereket, akik az oda érkezőket és az ottaniakat segítik. E-mail-eztünk ott élő magyarokkal, akiket korábban sose láttunk és akiket nem zavart túlságosan a két idióta olyan kérdései, mint pl: mennyibe kerül az éjszakai áram kW-onként? Meg hogy melyik utcában lakik, mert megnéznénk a házukat a googlemaps-en, stb...

Találtunk türelmes és türelmetlen, kedves és kevésbé kedves embereket és olyat is, aki a végtelenségig segítőkész volt és az még most is velünk.

Holnap este beszélünk vele skype-on és emiatt nem lehetett tovább húzni a dolgokat. Ma van az utolsó nap, amikor titokban tarthatjuk tervünket. Nem tudjuk, hogy mit fognak hozzá szólni, de mindenre fel kell készülnünk. (Egyébként nem számítunk túl jóra, de bárhogy elsülhet.)

Szegény szüleinknek így is kicsit sokk volt, amikor elmentünk Sopronba nyaralni és úgy jöttünk haza, hogy megkértem a kezét az addig csak barátnőmnek. Nem számítottak rá, én láttam az arcukon.

Szóval, holnap kiderül: hogyan indul hátralevő életünk első napja!