The Door

Ma egy különös eseménybe futottunk bele.
Orvoshoz menni nem egy örömteli dolog, pláne ha az ember közérzete is rossz. Már vagy 2 hete kisebb-nagyobb bajom volt, úgyhogy eljött az ideje, hogy pontot tegyünk a végére. Az orvosi rendelőbe a szokásos hitetlen énemet vettem elő - mivel meggyőződésem, hogy az itteni orvosok semennyire nem értenek a dolgukhoz. Szerencsére azonban nem a kedvenc filippínó doktornénimhez hívtak be, hanem egy még nehezebben érthető indiai-pakisztáni-sri-lankai (vagy valami hasonló) kedves mosolygós nénihez. Vizsgálat megvolt és szinte el is hittem amit mondott, mert említett egy európai gyógyszernevet is (valószínűleg ezzel vett le a lábamról vagy az is lehet, hogy az ingyenes 4 szem Strepfen-nel). Egyébként tényleg rendes volt, mert akciósan vizsgált engem mindössze $50-ért.
 Mentünk is kiváltani a gyógyszert a gyógyszertárba. A gyógyszerész bácsi egy aranyos ősz hajú szemüveges (amilyennek egy gyógyszerésznek lennie kell) ember volt. Az, hogy a nemzetiségünket a nevünkből tudta-e - vagy csak elolvasta a számítógépén az adatoknál - egész ott tartózkodásunk alatt nem derült ki. Megkérdezte, (természetesen angolul) hogy magyarok vagyunk-e, mire mondtuk, hogy persze. Erre ő ezt mondta (fonetikusan írva) "madgyar".
-Meglepődtetek, mi? - mondta tovább angolul.
Közben bejött az üzletbe egy másik ember is, akinek már előre el volt készítve a kiváltandó orvosság. A gyógyszerész bácsi pedig folytatta:
 - Tudjátok ezt honnan tudom? Onnan, hogy amikor ilyen kisfiú voltam - s mutatta a kezével is. (kb. 10-14cm mutatott...) - akkoriban bélyeget gyűjtöttem. "Madgyar poszta" ez volt ráírva. Te is gyűjtötted, ugye?! - szólt a pénztárnál éppen fizető pasasnak.
- Igen, persze... Hungary. Nekem is volt olyan.
- Akkoriban mekkora szám volt, ha valakinek olyan bélyege volt, ami a vasfüggöny mögül jött! - folytatta a nosztalgiát az öreg.
Mesélte, hogy most látott a moziban egy filmet, amit egy magyar írónő könyvéből filmesítettek meg. Olvasta is a könyvet és áradozott, hogy mennyire jó. Nézzük meg, vagy olvassuk el. Tartott egy kis előzetest is a gyógyszertárban, hogy miről szól és behívott a pult mögé megmutatni a számítógépen a könyvet és az írónőt.
Ez egy olyan momentum volt, amit elképzelni nem tudtam volna. Én teljesen meglepődtem.
A könyvet Szabó Magda írta, a címe Az ajtó. Itt bővebb infó is van, ha érdekel valakit: http://www.imdb.com/title/tt1194577/releaseinfo

Érdekesség, hogy a filmet a világon 6 országban játsszák és ebben ki tudja miért Új-Zéland is benne van.

márciusi bejelentkezés

Bő egy hónapos bejegyzés mentes időszakot szakítok ma meg. Nem mintha nem lett volna miről írni, mert események történtek szép számmal, de munka mellett bizony kevésbé jut idő a blogolásra. Most megkísérlem szépen apránként bepótolni az elmaradást.

Korábban a fórumon írtam róla, hogy mióta itt vagyunk Aucklandben nem tudom elérni a tar.hu-s weboldalam ftp szerveren keresztül. Na, ez a probléma megoldódott: a tar.hu megszüntette működését. Egyébként innen nem tudtam elérni hiába tudtam a jelszót meg mindent, egyszerűen nem engedett belépni. Szóval ha valakinek hasonló elven működő oldallal van kapcsolata, akkor érdemes utánajárni, mert nem biztos, hogy innen is el tudja érni.

Úgyhogy ebben az ügyben is mindenképpen lépnem kellett, mert a kutyusaim nem maradhatnak weboldal nélkül. Nemes egyszerűséggel csináltam egy blogspot.com oldalt nekik is: mathiaszore.blogspot.com . Ezzel vacakoltam március elején. Az oldalt lehet kritizálni, de nem különösebben érdekel: nekem tetszik, mert gyorsan kész lett és egyszerű.

Istiékkel voltunk a Karate Kölyök legújabb részét nézni az Movies in Parks keretén belül. Erről írtam az előző alkalommal is. A hely maga már eleve különlegesnek ígérkezett: Northcote, Little Shoal Bay Reserve . Amikor elfoglaltuk a helyünket szembe (kicsit balra) a vetítővászon volt. Tőle jobbra a háttérben a kivilágított Harbour Bridge és a CBD fényei a folyamatosan villogó Skytowerrel. Mindezt megfejeltük még azzal, hogy Istiék nyertek rá VIP jegyet. Először azt hittem ez valami vicc: VIP jegy az ingyenes mozifilmre?! Aztán igen kellemes csalódásban volt részünk: középen egy a pórnéptől elkerített részen volt a VIP páholyunk. Már csak ránk vártak a filmkezdéssel. Végig mentünk a piros szőnyegen, majd elfoglaltuk a helyünk a nagy kényelmes babzsák fotelekben. Kaptunk ice tea-t, karamellás pattogatott kukoricát és egy kis adag vanília jégkrémet is. Miután sikerült hozzászoknunk a luxus már-már felfoghatatlan mértékéhez megnéztük a filmet is. Meglepően jónak ítéltük és most már merem ajánlani mindenkinek; bár én elsőre nem voltam elájulva az ötlettől, hogy pont a Karate Kid-et nézzük, de őszintén tetszett.

A filmet egyébként március 11-én néztük és a végén a hangosbemondó hölgy közölte, hogy Japánban bizony komoly probléma volt. Szerencsétlen emberek...
Cunami itt már csak ~40cm-es volt a Northland-en (mint egy átlagos hullám), s bár az autópályán ki volt írva, hogy kéretik a beach-ektől távol maradni, azért délutánra amikor már hivatalosan is visszavonták a figyelmeztetést már tele volt az öböl hajókkal.

Ez történt az új munkahelyen való munkakezdés előtt. A munkáról és az azzal kapcsolatos ügyintézésről majd később beszámolok ám jelenleg ezek még folyamatban vannak.

Movies in Parks

Auckland bemutatja... a Harbour Bridge mindkét oldalán... idén nyáron ismét visszatérnek a filmek a parkokba!

Nagyjából ilyen beharangozót olvashatunk a szórólapon, amit a kezünkbe nyomtak tegnap este a kezdődő film előtt.
Tavaly januárban még a pappito.com-on olvastunk erről az eseményről és idén már mi is részesei lehettünk.
24 vetítés 11 helyszínen köztük olyan produkciókkal, mint a Sherlock Holmes, Iron Man 2, 500 Days of Summer, Avatar, The Twilight Saga: Eclipse, Shrek Forever After, The Karate Kid, Toy Story 3, vagy az általunk megtekintett The Lovely Bones. Sok kiwi filmet is vetítenek A Taste of Kiwi név alatt, egyben ez az idei programsorozat egyik alcíme is.

Korábban nem voltunk még szabadtéri filmvetítésen, úgyhogy ide igencsak korán érkeztünk. Este 6-kor mi már le is parkoltunk a Lynn Reserve (a továbbiakban csak: park) egyik sarkához. Szó szerint V.I.P parkolónk volt, mert később már az egész utcában nem volt hová parkolni annyian jöttek. Nem bántuk, hogy várnunk kellett, mert legalább volt időnk egy kicsit barangolni a parknak abban a részében is, ahol eredeti (nek tűnő) növénytakaró volt. Akárki akármit mond szerintem minden ehhez hasonló kis (picsányi) park lélegzetelállító. Az ember bemegy a házak közt egy kis sikátorba és mintha egy őserdőben lenne. Sokszor az utcazajt sem hallani és az az érzésem, mintha visszautaznék az időben 200 évvel.

Miután kiélveztük a környezet adta szépségeket visszasétáltunk a civilizációba. Az előzetes beharangozóban azt olvastuk, hogy elég, ha az ember visz magával egy pokrócot. Mi szót fogadtunk. Bár legközelebb azért viszünk inkább kettőt, egyre ülünk és egyel takarózunk, mert így este 9-10 körül már bizony hűvös volt (~17°C) pólóban, rövid nadrágban. Tegnap jobb híján Katát egy fél takaró, engem meg a hazaszeretet fűtött. Na, meg az ott kapott promóciós (ingyen) lime-chilis keksz. (Lehetetlenebbnél lehetetlenebb ízekben volt...)
A gyakorlottabbak eleve vacsorával felszerelkezve érkeztek, de rengetegen boroztak, pezsgőztek is, csak úgy szépen, módjával. Voltak sokan, akik kemping székekkel és babzsák fotelekkel jöttek, de egy fiatal srácokból álló társaság kanapéval és egy hűtőtáskányi kajával/sörrel jött. Mire a nap lement (20:30 körül), addigra egészen benépesült a park.

Nagyon jó volt együtt nézni egy kiwi rendező (Peter Jackson) által rendezett filmet együtt nézni kb. 5 moziteremnyi emberrel Új-Zélandon megnézni. Együtt szomorkodni, együtt nevetni a film eseményein. Aki nem látta a filmet annak nem szeretnék semmit sem elrontani, de nagyon meglepődtem, amikor a filmbéli gyilkos halálakor tapsoltak és ujjongtak az emberek.
Korai érkezésünknek köszönhetően tanúi lehettünk a vetítővászon felfújásának (hasonlóan ment, mint az ugrálóváraknál), de gondoltam felteszek róla két képet, nekem érdekes volt.

Aki siet még elérheti a ma esti Under the Mountain vetítését, ami ugyanitt lesz Glenfieldben. A többi filmek más és más helyszínen lesznek általában péntek-szombat este (,de például az Avatar szerdán lesz) a www.moviesinparks.co.nz alatt mindent meg lehet tekinteni vagy a www.eventfinder.co.nz oldalon is lehet válogatni rengeteg érdekes programból.