Rögbi Világbajnokság - Nyitónap

Elkezdődött végre, amire Új-Zéland évek óta várt és készült. Már napok óta érezni lehetett a levegőben egyfajta vibrálást. Látni lehetett a lobogást. Zászlók lobogását az autókon. Néhány nappal ezelőtt már elfogyott az országban az utolsó 5$-os All Blacks-es autós zászló is. Rengeteg helyen árultak hivatalos szurkolói relikviákat, mint táskák, felsők, sálak, sapkák, zászlók... és - én személy szerint - nem is találkoztam hamisítványokkal. A helyi busztársaságok már hónapok óta felvételt hirdettek, hiszen rengeteg buszsofőrre volt szükségük és tegnap kiderült, hogy nem hiába. (Tudom a kép nem teljesen profi, de azért látszik rajta mekkora tömeg volt.)

Mi is busszal indultunk a városba és az állomáson gyakorlatilag nem sorban, hanem körben álltak az emberek. Egyszerűen nem tudtuk eldönteni, hogy hol van a vége. 15:30 körül tudtunk csak a buszra jutni és a városba menet mind az 5 állomáson hasonló volt a helyzet. Albanyban megtelt a busz és utána már csak 5-10 embert vettünk fel állomásonként.
A hivatalos bejelentés szerint a belvárosban nagyjából 107.000 ember volt. A Queens Wharf-ot a hivatalos megnyitás után 20 perccel már teljesen elözönlötték az emberek és 30 perccel később be is zárták a kapukat. Ennyi idő kellett 12.000 embernek, hogy "elfoglalja" a megnyitó estéjére koncertek helyszínéül szolgáló új létesítményt. A következő 3 órában csak időszakosan nyitották meg a kapukat, úgyhogy nekünk esélyünk sem volt bejutni. Legjobb eredményünk, hogy 200m-re sikerült megközelítenünk a kaput. A bárok és éttermek teljesen tele voltak. Az egyik helyen csak előre foglalással lehetett bemenni, másutt sorok kígyóztak a hőn áhított alkoholért.

A kompoknál sem volt jobb a helyzet. Délután háromnegyed négykor már 300m hosszú sor állt Devonportnál, Birkenheadnél pedig mintegy 150 méteres sorban álltak az emberek mind feketében.
A kompokat le is állították, mert a waterfrontra nem lehetett már több embert bezsúfolni.
A vonatközlekedés is eléggé zavarodottan működött, mert a stadion felé menet rendszeresen nyomkodták a vészjelző gombokat és emiatt egy idő után már vonattal nem lehetett eljutni az Eden Park Stadionba. Közel 2.000 ember nem tudott eljutni a kezdő meccsre, de a hivatalos adatok szerint így is több mint 60.000-en nézték meg a helyszínen ahogy John Key biztatta a fiúkat.
17:00-kor indult 600 maori harcos felvonulása a Quay Street-en a Queens Wharf felé. A harcosok hárman, esetleg négyen fértek el egymás mellett, mert ennél nagyobb helyet már nem tudtak a szervezők kipréselni a tömegből.

Miután ezt is megnéztük még 1 órán át próbáltunk helyezkedni, aztán feladtuk. Teljesen értelmetlennek tűnt ekkora tömegben eljutni bárhová is. A 20:00-kor kezdődő élőzenés tűzijátékot már otthonról néztük a TV-n. 3 tonna villogó akármit lőttek fel, miközben "érdekes" zenei aláfestést és képeket kaptunk. A zenészek a város különböző pontjain voltak. Maori harcos fújt egy hatalmas kagylót az öböl bejáratánál lévő világítótoronyban, az Auckland múzeumnál hatalmas dobokon doboltak és fáklyás zsonglőrködtek, a waterfronton egy irodaház tetején Dél-afrikai énekesek voltak, a kikötőben konténerszállító gépek mentek össze vissza (ez utóbbit máig nem tudom hova tenni), szóval érdekes volt.
A stadionban a megnyitó egyszerűen fantasztikus volt. Videó itt található róla.
A megnyitó mérkőzésen az All Blacks játszott Tonga ellen. Első ránézésre (és abszolút hozzá nem értő szemmel) nem tűnt eldőltnek a mérkőzés. Mindkét csapatban hatalmas izmos emberek voltak. Döntően 95-110kg-osak a játékosok. A meccs végül 41-10-re az All Blacks javára dőlt el. Végignéztem. Nem akarok senkit megsérteni, de több ízben majdnem elaludtam rajta. Voltak valóban izgalmas részek, de volt olyan 20 perc, hogy gyakorlatilag semmi sem történt.
Ha jó rögbi szurkoló szeretnék lenni, akkor még mindenképpen gyakorolnom kell és hát mi is lehetne erre egy jobb lehetőség, mint az itt megrendezett világbajnokság!

IELTS- vizsgáztunk

Ideges is volt előtte napokban kicsit (nem kicsit, nagyon!),
Engem sem hagyott már napok óta nyugton,
Letesztelte a türelmem legvégső határait, mialatt én
Türelmesen vártam rá odakint, de végül is
Siker koronázta munkája gyümölcsét.


Ennyivel el is lehetne intézni, de azért az élet szerencsére egyáltalán nem ilyen egyszerű és unalmas. Az igazság az, hogy én mindössze lélekben vizsgáztam. Most nekem nem is fontos a nyelvvizsga mint okmány és egyáltalán nem erre kell még koncentrálnom. Kata vizsgázott, de természetesen elkísértem, hogy támogassam, mint GPS és mint társ.

Vonattal indultunk neki ezen a szép tavaszi reggelen, amikor körös-körül borús volt az ég alja és nem hallottuk a madarakat sem csiripelni. :( Meglehetősen hosszúnak tűnt az a nagyjából egy óra, amíg kis hazánk fővárosába beértünk. Beszélgettünk közben. Én próbáltam kicsit elterelni a figyelmét, ő pedig egyre jobban izgult. Persze ez a természetes, hiszen tétje volt a vizsgának és nem is kicsit! 5.5-ös overall szintre volt szükség a kiwi sulihoz és persze ez volt a minimum, amit szerettünk volna, hogy meglegyen. Ha netán 6.5 is összejönne, akkor az aztán nagyon jó lenne, mert akkor a most tavasszal elvégzett főiskolai diplomát is megkaphatja, de esetünkben ez "ráért" volna még akár a következő évben is.
Középfokú nyelvvizsga már korábban is volt a zsebben, de IELTS nyelvvizsgán még nem volt élesben és nem nagyon tudtuk mire számíthatunk majd. Sok hasznos infót elolvastunk, korábbi beszámolókat és fórum oldalakat, amelyeken hol rosszat, hol jókat írtak erről a vizsgáról.

Miután leszálltunk a vonatról egy kb. 15 perces séta következett (vagy 2 megálló metróval), viszont mi nem siettünk, mert még legalább másfél óránk volt a kezdésig. Én alattomos módon előre megfontolt szándékbó már otthon megnéztem a térképen, hogy hová kell menni, de "B-tervként" vittem magammal térképet is. Nah, mondanom sem kell, hogy amikor az egyébként is aggódó vizsgázó ezt megtudta (,hogy van nálam térkép), minden 25 lépés után meg akarta nézni, hogy jó felé megyünk-e. Persze nem volt túl bonyolult egy pestinek, de aki egy alföldi kisvárosban nőtt fel, annak Kecskemét is bonyolult elsőre.... Én azért nem szerettem volna elővenni, mert térképpel a kezemben egy kiszolgáltatott turistának érzem magam és ezt nem előnyös itt az Észak-Balkánon az utca emberének tudtára adni.

Végül csak odaértünk, időben, talán 3-an vagy 4-en voltak már akkor előttünk. Azon szerencsés várakozók lehettünk ennél fogva, akiknek jutott ülőhely (rögtön a bejárati ajtó mellett). Telt-múlt az idő és lassan (ha nem is osztódással, de) szaporodtak a vizsgázók is. Volt 1-2 aggódó szülő is a teremben, és (számomra) meglepően sok ázsiai is. Nagyjából a vizsgázók harmada lehetett valamely ázsiai ország sarja. Az egyik alkalommal ketten érkeztek és látszott rajtuk a bizonytalanság, hogy vajon jó helyen járnak-e. Gondolták meg is kérdezik a teremben leghülyébb angolost (később kiderült a portás még annyira sem tud...) és hozzám fordultak, hogy megkérdezzék jó helyen járnak-e. Kicsit hirtelen megijedtem, a hirtelen jött helyzettől, de nem volt nehéz kitalálni mit kerestek. Mondtam nekik, nagy lazán, hogy "yeah, here!" . ;-)

Amikor elérkezett az ominózus 9:00 elkezdődött a végtelen várakozás odakint a hallban. A ruhat-árus néni volt a legcselesebb, mert ő előre felkészült egy 700 oldalas lexikonnal. A portás tökmagot evett és valami filmet nézett a számítógépén én meg elheveredtem a díványokon és aludtam is meg nem is, tanultam is meg nem is... 12:00-kor aztán vége lett és kaptunk két és fél órát szabadidő gyanánt. 3-kor ugyanis egy utcával odébb ment a szóbeli. Sétáltunk a Duna-partra és vissza a Király utcába és menet közben felfedeztünk egy gyönyörűen felújított városrészt. Engem teljesen megdöbbentett: szép volt, rendezett, tiszta épületekkel és sétáló utcákkal, igaz minden bolt iszonyat drága volt és minden 20 méteren Budapest Sightseeing-es ruhában akarták rávenni a gyanútlan járókelőket, hogy menjenek egy kört a jobbnál-jobb nyitott tetős Ikaruszokkal.

Aztán szóbeli megvolt és irány haza. Siettem, mert így is éppen csak hazaértem az állatorvos előtt. Jól körbeszurkáltuk a kiskutyákat és jött a várakozás ideje... napjai... órái.... 13 napot ígértek, hogy addigra meg lehet majd nézni az interneten az eredményeket. Kata már a 11 és a 12 napon is nézegette napjában többször is. Tegnap este (12. nap) gondolta még megnézi még egyszer.... Kicsit mérges voltam, hogy mi a fenének nézi majdnem 19:00-kor, amikor szerintem nem lesz rajta változás a 17:00 óraihoz képest. Tévedtem: volt változás. A megcélzott 5.5 vagy 6.5 helyett 7.5-re sikerült (ráadásul Academic!).
Úgyhogy ügyes vagy Életem, nagyon szeretlek! ;-)