2010 számokban

Tartunk egy kis SZÁMadást a tavalyi évi statisztikákról. Ebben a bejegyzésben nem lesz semmi Új-Zélandos, csupán érdekes adatok a 2010-es évi látogatókról.

Amikor megszületett a blogírás gondolata, első sorban szerettem volna felkészülni arra az időszakra, amikor nem leszünk Magyarországon és ezt egyfajta tudósításnak szántam az otthoni ismerősöknek. A blog viszont mára kicsit átalakult és első sorban egyfajta ugródeszkának nevezném azon emberek számára, akik érdeklődnek Új-Zéland iránt. Legalábbis ennek szeretném látni... Nem akarom lelőni a poént, de ehhez képest a leglátogatottabb bejegyzés a szegedi Csillag börtönről írt beszámolóm.... ;-)

Bejegyzések


A három legnépszerűbb bejegyzés:
1. Szeged, "Csillag" börtön (mintegy 620 oldalmegjelenítéssel toronymagasan)
2. Monori kisállatbörze (357 oldalmegjelenítés)
3. Új-Zéland - Emberek (a sors iróniája, hogy ennek a posztnak mindössze 100 oldalmegjelenítése volt)

A tavalyi év legnagyobb visszhangot kiváltó bejegyzésének a Jogsi kell a sörözéshez... bizonyult a maga 6! hozzászólásával. Biztos vagyok benne, hogy ezt a rekordot nem lesz nehéz megdöntenünk 2011-ben. ;-)

Keresési kulcsszavak

1. monori kisállatbörze (48)
2. herrbakos (25)
3. csillag börtön (16)

Itt elárulom a 4. helyezettet is: monor kisállatbörze (11). Ebből is látszik, hogy Új-Zélanddal kapcsolatban csak véletlen bukkannak a blogra a kedves olvasók.

Hivatkozó webhelyek

Ebben a részben először is szeretném megköszönni kivétel nélkül mindenkinek, aki felvette a linktárába vagy valamilyen formában az oldalára a herrbakos.blogspot.com -ot. Bár ebből a képből ez nem látszik, de biztosan sokan találtak ide a hasonló témájú bloggerektől.

1. google.hu (1229 látogató)
2. jatek.hatekonyan.hu (bevallom nagyon meglepődtem, amikor ezt megláttam, de gondolom a sünis játék miatt jöhetett innen 224 látogató)
3. martinisti.wordpress.com (107 látogató)

A végére hagytam a kedvencem: a térképest...

Oldalmegjelenítések száma országonként

Rendszeres olvasónk van többek között Szlovákiából, Romániából, de ami számomra is meglepetést okozott, hogy az Egyesült Királyságból is és Kanadából is.

1. Magyarország (3373)
2. Új-Zéland (2026)
3. Ausztrália (682)

Informatikailag elhivatottak számára ajánlom a következő és most már valóban utolsó két statisztikai adatsort:

Operációs rendszerek

1. Windows (5454 oldalmegjelenítés; 83%)
2. egyéb Unix (729 oldalmegjelenítés; 11%)
3. Macintosh (333 oldalmegjelenítés; 5%)

Böngészők


1. Firefox (2508 oldalmegjelenítés; 38%)
2. Chrome (2142 oldalmegjelenítés; 32%)
3. Internet Explorer (1375 oldalmegjelenítés; 21%)

Két dolog még a végére:

Kívánunk mindenkinek boldog és sikerekben gazdag 2011-es esztendőt!

S, ha új év, akkor újévi fogadalomként megfogadom, hogy idén több és jobb bejegyzések látnak itt napvilágot!

Kreatív blogger díj

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM HELGA, ÉS ADOM IS TOVÁBB A STAFÉTA BOTOT!! ;-)
Köszönöm továbbá anyukámnak és a Ráma margarinnak....


Amit tenned kell:

1: tedd ki a blogodba a kreatív blogger emblémát

2: válassz öt embert, aki véleményed szerint érdemes rá

3: írd ki a nevüket, és lapjuk linkjét

4: szólj nekik, hogy nézzék meg blogodat, ahol szerepelnek és ennyi :)

és akiknek Én adom a díjat...............


1. MartinIsti: http://martinisti.wordpress.com/

2. Helga: http://forditottvilag.blogspot.com/

3. Jocó: http://kiwi-joco.blogspot.com/

4. Rita: http://nzperx.blogspot.com/

5. Tamás: http://pukekokaka.blogspot.com/


Mostantól Rajtatok a világ szeme, Adjátok tovább 5 olyan blogolónak akik lekötik a figyelmeteket :))))

Nesze, neked egy nagy NEM!

Már többször elhatároztam, hogy kiűzöm a blogról a gyűlölködést és az egymás sárba tiprásáról szóló bejegyzéseket. Alapvetően a legnagyobb bajom még mindig az, hogy könnyen fel tudnak idegesíteni. Ezen mindenképpen változtatnom kell, hogy egy jobb emberré válhassak.
Idegesít az, ahogyan itt az emberek egymással viselkednek. Tegyük fel ír egy "könyvet" valaki, amit nem kimondottan neveznék elolvasandónak. (Nyilván tapasztalatból beszélek és nem a levegőbe.) Biztosan nagy élmény volt megírni, de annak, aki adott témában jártasabb az egész csupán egy papírkupacnak minősül. Ezt a témában jártas emberek megbeszélik és megosztják egymással, mert (milyen érdekes dolog) ők segítik egymást és azokat akik szeretnének megismerkedni ezzel a témával. A kommentek egy témához tartozó beszélgetés részeiként igen gyakran tartalmaznak túlzásokat, vicces megnyilvánulásokat, gyűlölködést vagy éppen hízelgést. Szabad véleménynyilvánítás esetén az ember kimondja (ez esetben leírja), amit azzal kapcsolatban gondol és érez.

A minősítést bizony mindenkinek el kellene fogadnia, akár tetszik, akár nem. Ahány ember, annyi vélemény. Más szempontok szerint élünk és értékelünk. Az én véleményem szerint egy olyan embernek, akinek fontos, hogy egy közéleti személy legyen (gondolok itt írókra, politikusokra, média-hősökre) a legfontosabb tulajdonságának az alázatnak kellene lennie. Alázattal kellene viselkednie azok iránt az emberek iránt, akiket kiszolgál. Egy jó erős flegmatikus embernek volna szabad ilyen szerepet vállalnia és nem oda engedni a kolerikusokat! Nem azzal kérkedni, hogy 5 havi fizetésemből 2 hétre elmentem nyaralni a Krím-félszigetre (erre én azt mondanám, hogy sikerült gyorsan elcseszni a pénzt); vagy hogy az ilyen-meg-ilyen folyóiratban 66 sorban írtak rólam. Ugyan már kit érdekel!? Én is voltam már vagy 15 nyomtatott cikkben itthon is külföldön is; szerepeltem nem egyszer a médiában, de mit számít!? Attól én még nem váltom meg a világot. Most őszintén: érdekel valakit, hogy én mikor hol voltam nyaralni? Szerintem a szűk családi körömet és ismerőseimet kivéve ezt mindenki nagy ívben... Ez jó arra, hogy felvágjak mások előtt. ("Látod, én itt meg itt voltam... ...meg annyi idősen, mint te én már ezt csináltam!" Biztosan jó érzés, amikor a másik emberen látszik, hogy egy senkinek tartja magát nulla önbecsüléssel. Van fogalma bárkinek is mennyit kell melózni azért, hogy egy ilyen emberbe visszahozzuk az önbizalmát? Évek kellenek hozzá, én már megjártam ezt az utat sajnos.)

Úgyhogy üzenem a kocsisnak, hajtson tovább, mert én még nem érkeztem meg. Ilyen helyen nem akarok kiszállni a kocsiból. Társadalmat építünk (mert ez a nehezebb) és nem rombolunk (bár ezt könnyebb volna)! Gyiii, tee Fakó....

Izland mióta Új-Zéland?

A helyszín Debrecen, 2009. októbere. Nyugodt volt a délután és rengeteg időm volt még a vonat indulásáig. A szél erősen fújt és gondoltam mint ahogyan azt a kultúrált emberek szokták bemegyek én is egy könyvesboltba. A főutcára nyílt egy már elsőre is nagy falatnak látszó könyvesbolt ajtaja. Beléptem és hirtelen az az érzésem volt, mint amikor annak idején a '90-es években először léptem egy Domusba: hatalmas tér, mindenfelé eladó áruk és teljes döbbenet, ami minden bizonnyal az arcomra is kiült. Elindultam a sorok között és folyamatosan legeltettem a szemem... sose láttam még ennyi könyvet, amit mind meg lehetne venni! Na, gondoltam itt biztos találok nekem valót! :) Elindultam befelé és csak akkor láttam meg hátul egy lépcsőfeljárót. Kicsit hezitáltam az aljánál, de megvártam, amíg valaki felmegy előttem és utána én is nekiindultam. Na, szerinted mi volt fent!? Könyvek. Könyvek két szinten egy szőnyegboltnyi helyen! Hát ez hattalmas!
Kb. 20 perc keresgélés után kértem a szakképzett eladó segítségét.
-Bocsánat!
- Igen, tessék mondani miben segíthetek!?
-Azt szeretném tudni, hogy van Önöknek olyan könyvük, ami Új-Zélandról szól?
-Itt nézte már ezen a soron?
-Igen, kerestem, de sajnos nem találtam.
-Ahan, értem. Háát esetleg Izlandos van, az nem jó?

Deh, adjon egyet Mozambikról.... Na, azért nem ezt mondtam, de udvariasan megköszöntem a segítségét.


Pár nappal ezelőtt (már december elején járunk ám!) egy barátommal beszéltem telefonon. Kedvesen érdeklődött, hogy mi a helyzet velünk, még mindig Izlandra (???) akarunk költözni?

Well, New Zealand is an island, ennyire már képzett vagyok angolból, de még mindig rossz irányba megy a tapogatolózás....


Volt már, aki megkérdezte, hogy miért akarunk egy olyan országba költözni, ahol majdnem összeomlott a gazdaság tavaly ősszel! (pszt! az is Izland volt ám - mondta suttogva Tibi)

De.... ,hát miért?

Ez volt a kérdés természetesen, ami azonnal megfogalmazódik az emberben. Hosszas javítások után végül úgy döntöttem, hogy ebben a postban fogom kifejteni, hogy miért döntöttünk így.
INTRO
Mint kiderült nem minden kezdet éppen olyan nehéz, mint amilyenné mi magunk tesszük. Agyalunk rajta rengeteget, hogy majd teljesen ki fognak akadni, meg ez lesz, meg az lesz....

Persze, azt mondom fel kell készülni minden eshetőségre, amire csak fel tud az ember, de! és azt hiszem ez a fontos: mindenre csak ésszerű keretek között. Nem szabad túlságosan elszállni.

Végül is a szülők is látják mi a helyzet. 

Sajnos nem biztonságos a Kárpát-medence. Ha ellenségek nincsenek, 2 magyar akkor is képes egymás ellen fordulni. Ilyenek vagyunk, ezt be kell lássuk.
"Ha az én tehenem megdöglött, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is, vagy akár a szomszéd is!"
A 2006-07-08-as állandó forrongások elgondolkodtattak, hogy én nem azt a Magyarországot, akarom, mint akik az utcákon voltak.
Fizetések: Igen, meg lehet élni a mai Magyarországon. Jó szakmával, jó munkahellyel képes rá az ember, és a többiek? Nem mindenkinek van hiányszakmája! A lakosság nagy része hónapról hónapra él. Az én szüleim 25 éve dolgoznak ugyanannál a vállalatnál, mégis az a helyzet, hogy nem igazán marad februárról márciusra. Pedig az még rövidebb is!  Mindig mindenhol az árat nézzük meg és legfeljebb annyit mondunk "...majd ha megnyerem a lottót!" .
Adóterhek: 2009. júliusától és 2010. januárjától két lépcsőben emelkednek az ÁFA, az üzemanyag, a dohányáru és a szeszes italok. Ettől kezdve egy nyugdíjas kevesebb pénzből megél Új-Zélandon, mint Magyarországon. Szerintem ehhez nem kell mást hozzáfűznöm, utána néztem és igaz.
Bürokrácia: például a bíróságnak pártatlannak kellene lennie. Ha valaki belelát könnyedén észre fogja venni, hogy nem az. Íme egy rövid történet még a közelünkből: "X" nem kapott engedélyt adott épület felhúzására, pedig (tegyük fel) 10 milliót fizetett volna. "Y" úgy gondolta, mivel cimborák az engedélyezővel neki 1 millióért is megengedik. Igaza lett. Ennek köszönhetően az önkormányzat 9 milliótól esett el.
Közúti közlekedés: amikor meghallottam ezt az esetet, azt hittem csak ugratnak. Néhány évvel ezelőtt egy autós pesten a dugóban nem haladt úgy, ahogyan szeretett volna. Előtte szerencsétlenkedett ugyanis egy trabantos. Az ideges sofőr kiszállt, elöre ment a trabantos kollégához és egyszerűen lelőtte. Lezárt utak, melyek soha nem készülnek el határidőre. Kátyúk mindenfelé, ezt sem részletezném....
Az embereknek olyan nagy lett az ingerküszöbük, hogy keresztülnéznek másokon. Nem segítenek egymásnak, inkább felteszik internetes oldalakra mások szerencsétlenkedéseit.
Mondjuk hogyan is várhatnám el, hogy segítsenek, amikor már egész iparággá nőtte ki magát a tömegek "lehúzása" . A bevásárlóközpontok parkolóinál fel van osztva, hogy mikor és melyik hajléktalan viheti el a bevásárlókocsidat benne a 100-assal. Ha utazol valamerre a nagy állomások is foglaltak már. Itt a legkülönfélébb dolgokra gyűjtenek: cigi, pia, kaja, ruha a gyereknek, hazaút....
Eléééég mááár ! (üvölti bennem a belső hang) Hagyjatok!
(aztán, amikor megnyugszom akkor meglátom, hogy)
Vannak lehetőségek itthon is a fiatalok számára, ehhez kétség sem fér. Mégis egyre több és több fiatal hagyja el az országot. Egyes becslések szerint a 2004 óta kivándorlók száma már meghaladta az '56-os emigrálók számát! Szerintem, ha belegondolsz te is találsz olyan embert a közeledben, aki külföldön él.

Kecskeméten most épül a Mercedes autógyár. Hatalmas lehetőség ez a szakmabelieknek, több ezer technikust, mérnököt fog a cég 2012-től foglalkoztatni. A külső cégekkel együtt ez nagyjából 13.000 új munkahelyet jelent a kistérségben.
OUTRO

De mi már sajnos túl sokat tudunk. Mielőtt azonban elindulnánk, megállunk egy kicsit az út szélénél. Megállunk picit, - hiszen nem hajt a tatár - ne olyan gyorsan! Elnézünk először jobbra....   ...nem jön semmi, akkor most elnézünk balra is....  ....semmi. Most pedig előre, de!  csak előre tekintünk. Nehogy aztán fejjel menjünk a falnak! Jól van. Megnyugodhatunk. Nincs előttünk semmilyen fal. Elindulhatunk hát a kerítés felé. Hmmm... Nem tudom pontosan mi ez az érzés, ami elfogott, de nagyon csábít. Igen, a kerítés az! Nagyon csábító. Érzem, hogy át kell nézzek rajta. Nem bírom ki, muszáj. Óvatosan odahajolok és némán átnézek. Huhh, remélem senki sem látta, hogy leskelődöm!? Láttam mi van a kerítés túloldalán és eljutottam arra a pontra, hogy bármi lesz .... (mondom bármi!)  .... akkor is megyünk.