Képet nem rakok fel az "új" kocsinkról, de itt van egy nagyon tetszetős videó.
Na ez nem a mi autónk, de kiköpött ilyen a miénk is, csak most épp nincs lemosva.
Arról az előző bejegyzésben beszámoltam, hogy milyen egyszerűen sikerült megvenni és hazahozni. Azóta használtam a városban nap-mint nap és semmi gond nem volt vele. 28km-t mentem a munkába reggel és délután ugyanez vissza. Így gyorsan belehajtottam 3000km-t már, amikor elhatároztuk, hogy eltöltünk egy hétvégét a varázslatos Paihián egy - hihetetlen akciósan, olcsó kuponos oldalról vásárolt - szálláson. Most elmesélem miért volt olyan feledhetetlen.
Kb. 211km az út oda, ami majdnem 3 óra alatt teljesíthető. Ideális esetben. Mi úgy gondoltuk időben elindulunk - péntek reggel 7-kor - s még aznap lesz egy egész délutánunk körbenézni a környéken. Reggel 8 után nem sokkal alig hogy átmásztunk a Brynderwyn Hills-en Ruakaka környékén egy körforgalomban leállt a kocsi. Legjobb hely, de azért még volt annyi lendületünk, hogy kigurultunk belőle s leálltunk az út szélére. A hiba oka számomra ismeretlen volt. A motortérben gőzölgött valami és rozsdás foltok voltak bizonyos helyeken. (Még sosem forrt fel a víz kocsiban, amit én vezettem.) Hívtuk az AA-t hogy igénybe vegyük az évi 6 ingyenes vontatás/helyszíni segítség első alkalmát.
Úgy egy óra alatt ki is értek a tőlünk 4km-re lévő szervízből. Ez alatt az idő alatt volt egy pasas, aki megállt segíteni és lokalizálta a problémát, de nála sem volt semmi, amivel tudott volna segíteni, a szervizesek meg már útban voltak. Rendesek voltak, bevontattak bennünket a szervízükbe és úgy gondolták kicserélik a vízpumpát, mert az lehet a baj. Ekkor már reggel 9 óra volt. A víz olyan szinten elforrt a kocsiból, hogy már nem volt benne, ezért állt le a motor. Azért jó, hogy a kocsi nem engedi a hozzá nem értő sofőrnek teljesen tönkrevágni a motort. :)
A vízpumpa kicserélése egészen egyszerűen ment. Rendeltek egyet Whangarei-ből, ami délután 2 körül ott is volt. Szerelés kb. 1 óra, s úgy gondolták, hogy a mai napjukat majd mi álljuk, úgyhogy fizettünk rendesen, de lelkiismeretesen ki is próbálták a kocsit. Jó lesz, nyogodtan mehettek tovább. Mentünk is, és éppen beértünk Whangarei-be amikor már észrevettem, hogy a mutató az egekbe szökik és mindjárt megint felforr a víz. Leálltunk a kocsival, s felhívtam a szerelőt, akinél korábban voltunk, hogy akkor most mi a **** van? Mondta, hogy nagyon sajnálja, de már kívül vagyunk az ő területükön. Én meg rájöttem, hogy most ha a fejem tetejére állok sem jönnek ki, úgyhogy nekem kell a tettek mezejére lépnem. Elindultam a közeli házakhoz vizet kérni.
Ekkor jött a második segítségünk. Aznap. :) Egy szintén tök idegen pasas bebikázta a kocsinkat, miután elvontatott a párszáz méterre lévő benzinkúthoz. Helyismeret hiányában én napokig kereshettem volna azt a kutat... ...majd az idegen csávó eltöltött velünk egy kellemes órácskát, amialatt bejártuk a már éppen bezárt autószerelőket és megkérdezte ki tudná megnézni a kocsinkat, mert bizony úgy fest a hűtőnk rakoncátlankodik. A szállásunk viszont már le volt foglalva, sőt mi több ki is volt fizetve, úgyhogy mindenképpen el akartunk jutni Paihiáig. Összeszedtünk pár vizes palackot, megtöltötünk mindent vízzel és nekivágtunk.
Whangarei és Paihia között nagyjából fél úton ismét lerohadtunk, de akkor már olyan szinten, hogy kifogytunk a vízből is. 30km-nél nem nagyon tudtunk tovább menni vele. Ekkor hívtuk - aznap már másodszor az AA-t. Kijött egy bácsi és felraktuk a kocsit az autómentőre. Mint megtudtuk az AA-nél évi 6 alkalommal ingyenes a segítség, de a vontatás csak az első garázsig! Az első garázs ebben az esetben éppen az övé volt, de ő már bezárta a bizniszt, úgyhogy oda hiába is vontatott volna bennünket, mert nincs ott senki és semmi, ami javított volna a helyzetünkön, ja és ekkor már este fél nyolc volt. Zsebbenyúltunk és kifizettük a vontatást Paihiáig.
Ott aztán a szállásunkon ingyenesen lehetett használni bicikliket, s ezzel a helyi-környékbéli közlekedésünk megoldódott. 2 éve nem ültünk biciklin. Bevallom kicsit kemény volt feltekerni a dombokra. (Na, jó az elsőre még megpróbáltam, de negyedéig sem jutottam, aztán felfele toltuk, lefelé gurultunk... de így is gyorsabb volt, mint gyalog.)
2 szervíz volt, de mindkettő csak hétfőn nyitott. Megbeszéltük az egyikkel, hogy hétfőn reggel nála kezdünk, majd mindketten elkértük magunkat a főnökeinktől még egy napra. Rendesek voltak, abszolút segítőkészek.
Hétfőn aztán megcsinálták a kocsit és úgy tűnt rendben van. Elindultunk próba képpen Kerikeri-be, ami nagyjából 30km, csak a kocsit tesztelni, mert gondoltuk, ha nem jó akkor majd visszamegyünk a szervízbe és nem útközben a semmi közepén állunk meg. Jó volt. Megtettünk 60km-t és nem volt semmi gond. A szervizes nagyon rendes volt még sms-t is küldött, hogy minden rendben van-e. Amint válaszoltunk neki 1 perccel később vészesen kezdett emelkedni a víz hőmérséklete. Megálltam, vártunk 10-15 percet, amíg lehűlt, majd megtettünk 40km-t, s imét meg kellett állni. Így mentünk haza mintegy 200km-en keresztül. Eltartott egy darabig, de a végére már ráéreztem és nem is kellett utántölteni a hűtőt.
Másnap miután elmentem munkába, onnan elvittük a kocsit egy szerelőhöz. Szétszedték a hűtőt (ezt eddig sehol sem tették meg) és kitakarították teljesen. 80%-ban el volt dugulva, mindössze 20%-a működött. Ez ugye 30km alatt nem jelentkezett, de amint kitettük a lábunkat a városból ....
"Nothing like a Toyota...."
Na ez nem a mi autónk, de kiköpött ilyen a miénk is, csak most épp nincs lemosva.
Arról az előző bejegyzésben beszámoltam, hogy milyen egyszerűen sikerült megvenni és hazahozni. Azóta használtam a városban nap-mint nap és semmi gond nem volt vele. 28km-t mentem a munkába reggel és délután ugyanez vissza. Így gyorsan belehajtottam 3000km-t már, amikor elhatároztuk, hogy eltöltünk egy hétvégét a varázslatos Paihián egy - hihetetlen akciósan, olcsó kuponos oldalról vásárolt - szálláson. Most elmesélem miért volt olyan feledhetetlen.
Kb. 211km az út oda, ami majdnem 3 óra alatt teljesíthető. Ideális esetben. Mi úgy gondoltuk időben elindulunk - péntek reggel 7-kor - s még aznap lesz egy egész délutánunk körbenézni a környéken. Reggel 8 után nem sokkal alig hogy átmásztunk a Brynderwyn Hills-en Ruakaka környékén egy körforgalomban leállt a kocsi. Legjobb hely, de azért még volt annyi lendületünk, hogy kigurultunk belőle s leálltunk az út szélére. A hiba oka számomra ismeretlen volt. A motortérben gőzölgött valami és rozsdás foltok voltak bizonyos helyeken. (Még sosem forrt fel a víz kocsiban, amit én vezettem.) Hívtuk az AA-t hogy igénybe vegyük az évi 6 ingyenes vontatás/helyszíni segítség első alkalmát.
Úgy egy óra alatt ki is értek a tőlünk 4km-re lévő szervízből. Ez alatt az idő alatt volt egy pasas, aki megállt segíteni és lokalizálta a problémát, de nála sem volt semmi, amivel tudott volna segíteni, a szervizesek meg már útban voltak. Rendesek voltak, bevontattak bennünket a szervízükbe és úgy gondolták kicserélik a vízpumpát, mert az lehet a baj. Ekkor már reggel 9 óra volt. A víz olyan szinten elforrt a kocsiból, hogy már nem volt benne, ezért állt le a motor. Azért jó, hogy a kocsi nem engedi a hozzá nem értő sofőrnek teljesen tönkrevágni a motort. :)
A vízpumpa kicserélése egészen egyszerűen ment. Rendeltek egyet Whangarei-ből, ami délután 2 körül ott is volt. Szerelés kb. 1 óra, s úgy gondolták, hogy a mai napjukat majd mi álljuk, úgyhogy fizettünk rendesen, de lelkiismeretesen ki is próbálták a kocsit. Jó lesz, nyogodtan mehettek tovább. Mentünk is, és éppen beértünk Whangarei-be amikor már észrevettem, hogy a mutató az egekbe szökik és mindjárt megint felforr a víz. Leálltunk a kocsival, s felhívtam a szerelőt, akinél korábban voltunk, hogy akkor most mi a **** van? Mondta, hogy nagyon sajnálja, de már kívül vagyunk az ő területükön. Én meg rájöttem, hogy most ha a fejem tetejére állok sem jönnek ki, úgyhogy nekem kell a tettek mezejére lépnem. Elindultam a közeli házakhoz vizet kérni.
Ekkor jött a második segítségünk. Aznap. :) Egy szintén tök idegen pasas bebikázta a kocsinkat, miután elvontatott a párszáz méterre lévő benzinkúthoz. Helyismeret hiányában én napokig kereshettem volna azt a kutat... ...majd az idegen csávó eltöltött velünk egy kellemes órácskát, amialatt bejártuk a már éppen bezárt autószerelőket és megkérdezte ki tudná megnézni a kocsinkat, mert bizony úgy fest a hűtőnk rakoncátlankodik. A szállásunk viszont már le volt foglalva, sőt mi több ki is volt fizetve, úgyhogy mindenképpen el akartunk jutni Paihiáig. Összeszedtünk pár vizes palackot, megtöltötünk mindent vízzel és nekivágtunk.
Whangarei és Paihia között nagyjából fél úton ismét lerohadtunk, de akkor már olyan szinten, hogy kifogytunk a vízből is. 30km-nél nem nagyon tudtunk tovább menni vele. Ekkor hívtuk - aznap már másodszor az AA-t. Kijött egy bácsi és felraktuk a kocsit az autómentőre. Mint megtudtuk az AA-nél évi 6 alkalommal ingyenes a segítség, de a vontatás csak az első garázsig! Az első garázs ebben az esetben éppen az övé volt, de ő már bezárta a bizniszt, úgyhogy oda hiába is vontatott volna bennünket, mert nincs ott senki és semmi, ami javított volna a helyzetünkön, ja és ekkor már este fél nyolc volt. Zsebbenyúltunk és kifizettük a vontatást Paihiáig.
Ott aztán a szállásunkon ingyenesen lehetett használni bicikliket, s ezzel a helyi-környékbéli közlekedésünk megoldódott. 2 éve nem ültünk biciklin. Bevallom kicsit kemény volt feltekerni a dombokra. (Na, jó az elsőre még megpróbáltam, de negyedéig sem jutottam, aztán felfele toltuk, lefelé gurultunk... de így is gyorsabb volt, mint gyalog.)
2 szervíz volt, de mindkettő csak hétfőn nyitott. Megbeszéltük az egyikkel, hogy hétfőn reggel nála kezdünk, majd mindketten elkértük magunkat a főnökeinktől még egy napra. Rendesek voltak, abszolút segítőkészek.
Hétfőn aztán megcsinálták a kocsit és úgy tűnt rendben van. Elindultunk próba képpen Kerikeri-be, ami nagyjából 30km, csak a kocsit tesztelni, mert gondoltuk, ha nem jó akkor majd visszamegyünk a szervízbe és nem útközben a semmi közepén állunk meg. Jó volt. Megtettünk 60km-t és nem volt semmi gond. A szervizes nagyon rendes volt még sms-t is küldött, hogy minden rendben van-e. Amint válaszoltunk neki 1 perccel később vészesen kezdett emelkedni a víz hőmérséklete. Megálltam, vártunk 10-15 percet, amíg lehűlt, majd megtettünk 40km-t, s imét meg kellett állni. Így mentünk haza mintegy 200km-en keresztül. Eltartott egy darabig, de a végére már ráéreztem és nem is kellett utántölteni a hűtőt.
Másnap miután elmentem munkába, onnan elvittük a kocsit egy szerelőhöz. Szétszedték a hűtőt (ezt eddig sehol sem tették meg) és kitakarították teljesen. 80%-ban el volt dugulva, mindössze 20%-a működött. Ez ugye 30km alatt nem jelentkezett, de amint kitettük a lábunkat a városból ....
"Nothing like a Toyota...."
