szombat, január 16, 2010

Elvegyelek, ne vegyelek?

Már korábban beszámoltam róla, hogy nem olyan egyszerű összeházasodni egy alföldi városban az év elején (itt március is annak számít). Előzetesül annyit, hogy novemberben ezt az ígéretet kaptuk:

"Időpont: 2009 december közepén kapnak 2010-es könyvet (mármint az önkormányzat) és csak akkor tudnak bennünket felírni 2010 márciusára (a számítógépek világában....) ."

Jól van, akkor bemegyünk másodszorra is, úgyis unatkozok délutánonként és nem is tudom mit csinálnék inkább.... Decemberben is bementünk, ha jól tévedek 21-én. Ez ugyanis már minden bizonnyal a hónap közepe után esik => kell hogy legyen anyakönyvük.
15:00-tól van rendelés, éppen emiatt mi 15:20-kor érkeztünk. Üres, csendes folyosó fogadott bennünket. Én a hivatalos ügyek intézésében türelmes típusú ember vagyok, ezért kb. 2 perc után bekopogtam az ajtón. Senki nem kopogott vissza, de nem is válaszolt. Pedig titkon azért reméltem egy halk "igen, tessék"-et, de úgy látszik hiába. Köszönhetően a jól szigetelt és korszerű nyílászáróknak (itt az 5-10mm-es résre utalok az ajtó és kerete között) tisztán látszott, hogy bent bizony világítanak, csak az nem volt tisztázott, hogy kinek, ha éppen senki sincs bent!? Bekopogtam még egyszer, mert gondoltam a hiba biztos bennem van: talán túl halkan kopogtattam. Egy határozott, második kopogtatás után sem jött semmi válasz és az ajtó is be volt zárva. Ellenőriztem, mert egyébként simán bementem volna.
Ekkor gondoltuk visszamegyünk a portára és megkérdezzük, hogy egyáltalán van-e itt ma valaki, vagy csak a bútoroknak világítanak. Már majdnem odaértünk, amikor Kata észrevette, hogy velünk szembe jönnek éppen a delikvensek, akiket keresünk. Én nem akartam ekkor már megfordulni és visszakoslatni utánuk, gondoltam azért ha tudom lejáratom őket a portásnál is (mert nekem nincs ínyemre, ha valaki máshol kódorog a munkaideje alatt), meg azért csak biztosra akartam menni. (Nekem egyáltalán nem voltak ismerősek s nem tudtam, hogy a párom honnan tudja hogy ők azok.)
Ők voltak. Portásnak ez egy természetes dolog volt. Ekkor újra vissza az irodába, kipp-kopp és már nyitottam is be. Igaz nem vártam meg, hogy levegyék a kabátjukat, de ekkor már lassan fél órája elkezdődött a munkaidejük, ami még másfél óráig tartott azon a napon.
Végül gyorsan végeztünk, mert kiderült, hogy (állítása szerint) ő csak azt mondta, hogy december közepén meg tudja mondani, hogy mikor kaphatunk időpontot, s nem azt, hogy ekkor már időpontunk is lesz. Magyarul menjünk el decemberben, hogy megtudjuk, mikor menjünk még egyszer, hogy időpontunk is legyen összekötni életünket.
Ezt megtettük január 4-én. A vicc az egészben, hogy kitöltöttünk egy pár papírt, kérdőívet és semmiről nem kaptunk még csak másolatot sem.
Bónusz: ha azt kérdeznéd, hogy mindez mibe kerül nekünk, vagy milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe akkor a válaszom az lenne, hogy emiatt még február elején vissza kell menjünk! Állításuk szerint nincsen 2010-es árlistájuk. Minek is lenne!? Nyilván azt hitték nem is lesz ilyen év, hogy valami katasztrófa folytán 2010 sosem jön el.

Na, mindegy. Összegezve: megvan végre, hogy mikor kelünk egybe és hogy hol, de, hogy mindez mibe kerül és az anyakönyvvezetőnek szól-e valaki, majd meglátjuk! :)

3 megjegyzés:

  1. Huh...!
    (Neha) Elcsodalkozom, hogy hogyan kepes egy orszag igy mukodni... Es mi lehetne, ha "rendesen" mukodne...?!
    Tehet, hogy ezt az egesz procedurat hazassagelokeszito elszantsagi tesztnek szanjak...?! *-)

    Szerencse, hogy benneteket nem konnyu elteriteni az utatokrol! :))
    Csak igy tovabb! :)

    VálaszTörlés
  2. Szándékosan nem merek általánosítani, de a hivatali ügyintézés során sajnos sokszor belefutok, hogy:
    HÉTFŐ - még nem ébredtem fel, nincs kedvem dolgozni...
    KEDD - oké, dolgozhatunk, jah hogy nincs ma ügyfélfogadás?
    SZERDA - intézheted 8-16-ig (én is akkor dolgozok)
    CSÜTÖRTÖK - mindjárt hétvége, nem intézünk semmit
    PÉNTEK - már hétvége, nem intézünk semmit

    Kitartás :) (ezt kívánjuk Neked is!)

    VálaszTörlés
  3. Itt annyira mas a mukodes.
    Amikor bankszamlat nyitottam kaptam idopontot masnapra. :)
    Masnap KV-val kinaltak a bankban /milyet es hany cukorral szeretnem?/ es leulettek egy fotelba, amikor varnom kellett 5 percet. (korabban erkeztem.)
    A repjegy megnyitasa 3 perc volt.
    Es akkor arrol meg nem is beszeltem, hogy telefonon szinte mindent el tudnek intezni.
    Es kedvesek! UGYFELNEK erzed magad!
    Es sorolhatnam...

    VálaszTörlés