kedd, augusztus 10, 2010

Osztálytalálkozó v0.1.2

Ismét eltelt egy év, és szinte hihetetlen, de újra osztálytalálkozóra készülök. Tavaly tartottuk a középiskolait és idén pedig a 10 éves általános iskolai van soron.
Bár nem voltunk sokan, azért az osztály felét csak sikerül összehalászni. Érdekes egyébként, hogy bár a 110.000-es lakosú Kecskeméten jártunk iskolába, sokan mégsem ott élnek, hanem a 25.000-es Nagykőrösön. Köztük én is. Nem mintha több vagy jobb lehetőségek lennének, de egyszerűen így alakult. A lakások lényegesen olcsóbbak, viszont a bolti árak drágábbak (mert ugye minden kisboltos Kecskeméten veszi meg az árukészletének legalább 60%-át). Amíg az egykori általános iskolámtól 700m-re egy 800nm-es üres telek villany és víz közművel 6.200.000Ft, addig Nagykőrösön 5.000.000Ft-nál kezdődnek a lakótelepi lakások árai. A fizetések is természetesen jóval elmaradnak a kecskemétiekhez képest...

..és vannak, akik próbálkoznak: Párizsban. Nem könnyű, de 1 éve már csak ott élnek valahogy! Az egykori középiskolai osztálytársaim közül is egyikük Rotterdamban van már vagy 2-3 éve, másikuk Münchenben-Hamburgban. Bár igazán nem mondhatom, hogy nagy ismeretségi kört tartanék fent, de sok külföldi városban élnek ismerőseim pl.: Moose Jaw, Stockholm, London.
Érdekes ez az elvándorlási hullám. Nem pontosan azonos az '56-ossal, de biztosan sok párhuzamot lehetne találni. A minap olvastam egy érdekes cikket. Egy olyan akadémiai kutatásról volt szó, amelyben a mai középiskolás korosztályt kérdezték: hogyan képzelik el Magyarországot 2025-ben. 79% szeretne családot, 18% bizonytalan volt a kérdést illetően és 3% teljesen elutasította ennek gondolatát is. Más felmérések szerint egyébként erre az időre 8 millió körüli lakosságszám várható. Ugyanennek a felmérésnek volt egy másik kérdése is, ami a kivándorlással kapcsolatos. A középiskolások alig 39%-a szeretne csupán Magyarországon élni, 31% még nem döntött, de 30%-uk inkább külföldön telepedne le. Utóbbiak 66%-a az EU-n belül képzeli el a jövőjét, míg 16% az unión kívül élne. Az egyetemisták körében végzett hasonló felmérés szerint a hallgatók 61%-a  szeretne Magyarországon élni, 19% még nem döntött, 20% gondolja úgy, hogy külföldön akar letelepedni.

Kicsit úgy érzem, mintha ez az osztálytalálkozó egyfajta "pofavizit" lenne: nah, megnézzük kiből mi lett. Van olyan, aki egész biztosan azért nem jön el, mert szégyenli, hogy ő még nem milliomos 25 évesen. Pedig ennek arról kellene szólnia, hogy az ember őszintén kíváncsi a másikra és képes örülni mások örömének, vagy vigaszt adni bánatának. Szerintem.

2 megjegyzés:

  1. Persze hogy pofavizit, a gond az, hogy inkabb negativ ertelemben, amolyan kivagyisagbol. Mondjuk en sosem alltam igazan kozel a kozepiskolai osztalytarsakhoz, de azert nehany eve jo volt a 10 evesre ellatogatni, meg akkor is, ha kevesen voltunk.
    Plane, hogy ezutan mar nem nagyon fogok osztalytalalkozokon reszt venni :)

    VálaszTörlés
  2. Most amikor otthon voltam Én szerveztem egy általános iskolait, mert hiányoztak, nagyon sok emlékem van....és már nagyon régen is volt találkozó. Nagyon jól sikerült, nem éreztem a pofavizitet, aztán lehet, hogy bizonyos emberek között ez megvolt, csak Én nem éreztem. Aztán az is lehet, azért nem éreztem mert azt, hogy itt élek, már senki nem tudta űberolni :)))
    persze ez vicc, tényleg nagyon jó volt!!!! :)

    VálaszTörlés