Kreatív blogger díj

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM HELGA, ÉS ADOM IS TOVÁBB A STAFÉTA BOTOT!! ;-)
Köszönöm továbbá anyukámnak és a Ráma margarinnak....


Amit tenned kell:

1: tedd ki a blogodba a kreatív blogger emblémát

2: válassz öt embert, aki véleményed szerint érdemes rá

3: írd ki a nevüket, és lapjuk linkjét

4: szólj nekik, hogy nézzék meg blogodat, ahol szerepelnek és ennyi :)

és akiknek Én adom a díjat...............


1. MartinIsti: http://martinisti.wordpress.com/

2. Helga: http://forditottvilag.blogspot.com/

3. Jocó: http://kiwi-joco.blogspot.com/

4. Rita: http://nzperx.blogspot.com/

5. Tamás: http://pukekokaka.blogspot.com/


Mostantól Rajtatok a világ szeme, Adjátok tovább 5 olyan blogolónak akik lekötik a figyelmeteket :))))

Jogsi kell a sörözéshez...

Ez természetesen nem szó szerint értendő, de furcsa helyzetbe kerültünk az egyik helyi szupermarketben.
Azt már korábbi vásárlásainkkor is láttuk, hogy alkohol és/vagy dohánytermék vásárlása esetén 25 év alatt kötelező bemutatni a személyi igazolványt vagy valamilyen személyi azonosító okmányt. Ezért erre már fel voltam készülve.
Bementünk a boltba, na majd most! veszünk pár üveg sört és este az ismerősökkel majd jól elfogyasztjuk. Nem vagyok egy nagy italfogyasztó, de a söröket szeretem. Magyarországon közel 100 különböző sört volt szerencsém megkóstolni. Ha alkalmanként vettem, (akkor is mindig csak 1 üveggel vagy dobozzal) figyeltem rá, hogy a korábban fogyasztottaktól eltérőt válasszak.
Szóval nekem eleve furcsa volt, hogy itt nincs olyan sok fajta, mint otthon. 6-os kiszerelést kerestem és kb. 10 perc keresgélés után, amit egy hűtött helyiségben töltöttünk végre találtam egyet, gondoltam ennek az ára is és íze is jó lesz.
Fizetésre került a sor és készítettem az Eftpost, meg a személyimet. Mivel az útleveleink az Immigration-nél vannak, azzal nem fogom tudni igazolni magam. A pénztáros hölgyön is láttam, hogy a sör láttán izgalomba jött és már akarta kérni a személyit, amikor odaadtam neki. Ekkor rámutatott egy táblára (amit eddig persze nem vettünk észre). 3 fajta személyi okmányt fogadnak el: útlevél, itteni  személyi és itteni jogosítvány. Nekem ugye egyik sincs. A pénztáros kedves volt, mert vagy 3-szor bocsánatot kért, de hát mit volt mit tenni, azt a sört ott kellett hagyni. Erről nem ő tehet, ha ez a szabály, akkor én most nem vehetek sört.
Az útlevelem egyenlőre nem lehet tudni meddig lapul még az Immigration valamelyik fiókjában, így azzal most nem vehetek sört. A legegyszerűbb mód most az lenne, ha levizsgáznék autóvezetésből és itteni jogsit szereznék. Így alakult ki az a helyzet, hogy jogsi kell a sör vásárláshoz.
A vicc az egészben az, hogy hiába töltöm be egy hét múlva a 25-öt, na de mivel tudom ezt itt igazolni?!
Külön emiatt nem fogok levizsgázni, egyenlőre úgysem vezetek még, úgyhogy marad a józan élet! ;-)


ui.: ...és mi lenne, ha még dohányoznék is!? Ha máskor nem, de most biztos leszoknék!

Belváros, buszozás...

Az első benyomásaink alapvetően jók, tetszik, ilyennek képzeltük.



folyt. köv.


DE! A kerítések gyalulatlan fából vannak és nem füstölt hús-hentesipari termékekből. A házak bizony gyakran hűvösek (pedig már tavasz van) és volt szerencsénk 1-2 "fantasztikus" lakást is látni. Kb. olyanokat, hogy ha otthon a pincét berendeznénk, akkor az is különb lenne. Egy sráctól olyan email-t is kaptunk, hogy ugyan most laknak a kiadó szobájában, de szívesen kiadná a garázsát átmenetileg...  :-)
Azt hiszem a kiwik képesek rá, hogy mindig okozzanak meghökkentő meglepetéseket. 
Rendszámok: nem akartam külön lefényképezni, mert azért az mégis csak egy egyedi azonosítója a járműveknek, de itt rengeteg egyedi rendszámtábla van. Arányaiban sokkal több, mint amivel otthon találkoztunk. "OH GIRL" "BUG" "VEN2L8" "4MYMOM" vagy csak egyszerűen "I". Cégek is reklámoznak ilyen formán és fiatal suttyók terepjáróján is gyakran van ilyen. 
Sarok ablakok: Minden külön szívfájdalom nélkül összeragasztanak két egymással 90°-ot bezáró üveglapot, ha az éppen úgy jön ki, hogy oda oszlopot nem akarnak tenni.

Végül is minek elrontani vele a páratlan kilátást!?
Voltunk a belvárosban is, körbejártuk kicsit kihasználva az akkor még érvényes heti buszbérletünket. Hát, furcsa... na! Furcsa élmény 40 emeletes felhőkarcolók közt sétálni. Nekem legalábbis az. A tanyán egykor a diófa is hatalmas volt nekem és csak az almafára mertem felmászni, de ezek lélegzetelállítóak. A belváros - bár gyalogosan is gyorsan körbejárható - rendezett, és modern város benyomását kelti. Itt már viszonylag sok turistával találkozhatunk és nekem is volt szerencsém útbaigazítani egy idős házaspárt a Hadászati Múzeum irányába (később láttuk őket, hogy odaértek, úgyhogy dagadt a mellem rendesen...). Azért itt is vannak olyan nyócker jellegű helyek. Volt szerencsénk ebből is ízelítőt kapni, amikor egy meglehetősen rossz külsejű csávó hangosan szitkozódott az autósokkal és járókelőkkel, a kukákat rugdosta... ...aztán megnyugodott, mert a következő 15 percben még legalább 3-szor futottunk vele össze. 

A buszozással is vegyes érzelmeink vannak. Elmentem az egyik állomáson a wc-re és kicsit olyan volt, mintha a star wars-ba (de legalábbis az űrkorszakba) csöppentem volna. A bódé maga rozsdamentes fém külsejű volt két személy egyszeri használatára. Lekerekített végekkel, gombnyomásra nyitódó ajtókkal. Ki kellett választani, hogy férfi, nő vagy mozgássérült vagyok-e. Gondoltam én a férfi kategóriába esem hát kis hezitálás után megnyomtam a megfelelő gombot. Az ajtó elhúzódott oldalra a falba. Beléptem és egy kedves férfi hang mondta nekem, hogy nyomjam meg a gombot, amelyik villog és akkor becsukódik az ajtó. Jobbnak láttam szót fogadni. Ezután elmondta, hogy 10 percet ad nekem a dolgom elvégzésére és feltett egy (minden bizonnyal) nem jogdíj köteles zenét, hátha így könnyebb lesz nekem. Könnyebb lett. Gombnyomásra lehúzhattam a wc-t és megmoshattam a kezem (na, azért nem benne, hanem) a mosdókagylóban. Gondoltam van még egy kis időm a 10 percből, amit kaptam és szétnézek idebent. Volt felhajtható pelenkázó és kapaszkodók a mozgássérültek részére. Sikeresen megtaláltam az ajtónyitó gombot is és dolgom végeztével elhagytam az űrgammák forgatási helyszínét. (Sose gondoltam volna hogy ennyit írok egy pisilésről...)
 A buszok és sofőrjeik szépek, tiszták, kedvesek, rendesek, de a járatok száma kevés, a közlekedés rendszertelen. Nyilván mindez amiatt van, mert mindenkinek autóval kell járnia. Autós társadalom épült ki, ami szerintem rossz.

 Rossz egészen addig, amíg nem lesz hibrid vagy teljesen megújuló energiából élő ez a szegmens. De gondolom ez most a legkevésbé érdekli a nap- mint nap munkába járókat.  Azért nem reménytelen a tömegközlekedés sem és ismerünk olyat, aki élő példa rá, hogy simán meg lehet oldani az ilyen jellegű munkába járást. Akarni kell. 

Torbay, Long Bay Beach - a kezdetek

Megérkezésünk után nem sokkal már szeltük is keresztül a várost úgy hosszában fel, északnak. Az első majdnem két hetet Torbayben töltöttük. Hálásak vagyunk a családnak, akiknél lakhattunk. Óriási segítséget jelentettek a tanácsok, amelyekkel a kezdetekben elláttak bennünket. Helyismeret, helyi mobilszám beszerzése,  bankszámlanyitás, közlekedés, vásárlás....   ...és hogy hol találom a hosszú "í" betűt a billentyűzeten ;-) Sok hasznosat tudtunk már előre a blogokról,fórum oldalakról is, de persze itt élni, élőben egészen más. Újabb és újabb problémák vetődnek fel. Nagyon jó, hogy itt ilyen közösséget talál az ember!
Az első nagyjából 4 napban nem voltunk - hogy is mondjam - a helyzet magaslatán. Az első napot nehéz volt ébren kibírni, aztán másnap reggel arra ébredsz, hogy már teljesen kialudtad magad és kiderül, hogy még csak hajnali 4 van. Persze ennek megfelelően már délután 5-kor azt várod, hogy mikor lehet lefeküdni aludni. Aztán a negyedik-ötödik napban már minden oké. Aznap már teljes kapacitással működik a szervezeted. (Első nap a beszélgetések 80%-ára már aznap este sem emlékeztem.)
Többnyire a North Shore-on jártunk-keltünk és annak is az északi részében: Torbay, Browns Bay, Albany, Glenfield. Ezek alapján még véletlen sem hoznám párhuzamba kis hazánk fővárosával. Auckland nem olyan mint Budapest. Egyetlen hasonlóság mindössze a lakosainak száma lehetne. Nagyon nagy részben kertvárosi részekből áll (amit mi eddig láttunk belőle). Számtalan parkkal és tiszta, rendezett játszóterekkel találkoztunk. Itt a North Shore-on (amit eddig láttunk belőle) minden partszakaszon van öltöző, zuhanyzó, padok, játszóterek... hogy ha lemegy az ember a partra fürdeni (ami persze ingyenes), akkor ne üljön ki a só a lába szárán, mire hazaér.
Az első benyomásaink alapvetően jók, tetszik, ilyennek képzeltük.

folyt.köv.