Megérkezésünk után nem sokkal már szeltük is keresztül a várost úgy hosszában fel, északnak. Az első majdnem két hetet Torbayben töltöttük. Hálásak vagyunk a családnak, akiknél lakhattunk. Óriási segítséget jelentettek a tanácsok, amelyekkel a kezdetekben elláttak bennünket. Helyismeret, helyi mobilszám beszerzése, bankszámlanyitás, közlekedés, vásárlás.... ...és hogy hol találom a hosszú "í" betűt a billentyűzeten ;-) Sok hasznosat tudtunk már előre a blogokról,fórum oldalakról is, de persze itt élni, élőben egészen más. Újabb és újabb problémák vetődnek fel. Nagyon jó, hogy itt ilyen közösséget talál az ember!
Az első nagyjából 4 napban nem voltunk - hogy is mondjam - a helyzet magaslatán. Az első napot nehéz volt ébren kibírni, aztán másnap reggel arra ébredsz, hogy már teljesen kialudtad magad és kiderül, hogy még csak hajnali 4 van. Persze ennek megfelelően már délután 5-kor azt várod, hogy mikor lehet lefeküdni aludni. Aztán a negyedik-ötödik napban már minden oké. Aznap már teljes kapacitással működik a szervezeted. (Első nap a beszélgetések 80%-ára már aznap este sem emlékeztem.)
Többnyire a North Shore-on jártunk-keltünk és annak is az északi részében: Torbay, Browns Bay, Albany, Glenfield. Ezek alapján még véletlen sem hoznám párhuzamba kis hazánk fővárosával. Auckland nem olyan mint Budapest. Egyetlen hasonlóság mindössze a lakosainak száma lehetne. Nagyon nagy részben kertvárosi részekből áll (amit mi eddig láttunk belőle). Számtalan parkkal és tiszta, rendezett játszóterekkel találkoztunk. Itt a North Shore-on (amit eddig láttunk belőle) minden partszakaszon van öltöző, zuhanyzó, padok, játszóterek... hogy ha lemegy az ember a partra fürdeni (ami persze ingyenes), akkor ne üljön ki a só a lába szárán, mire hazaér.
Az első benyomásaink alapvetően jók, tetszik, ilyennek képzeltük.
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése