Ez a poszt a buszozásról és a közlekedésről fog szólni és a vele kapcsolatos érdekes jelenségekről.
Mi egy külvárosi részben lakunk, aminek előnyei mellett hátrányai is mutatkoznak. Egyik ilyen hátránya a városközponttól való távolság. A távolsági buszpályaudvar tőlünk (a hozzánk legközelebb eső buszmegállótól) 6,1km-re van déli irányban. Erre a távolságra természetesen 10km-es jegyet kell venni, ha busszal teszi meg az embörfia. Jó időben akár a kiépített biciklis utat is használhatjuk, ha éppen nem tudunk/akarunk kocsival menni. Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert VAN biciklis út.
Ha viszont a munkahelyemre igyekszem, akkor éppen északi irányba kell mennem. Ebben az irányban a busz 8,9km-t tesz meg, tehát ilyenkor szintén 10km-re kell jegyet váltanom. Biciklivel ebben az irányban csak azok közlekednek, akik már megunták az életüket.
A helyi újságban áprilisban "szokott megjelenni", hogy "Nagyszőrös város lett az a szerencsés, amelyik elnyerte a bicikli út megépítésére kiírt tendert és a munkálatok még idén el is kezdik...." Azért írtam, hogy "szokott megjelenni", mert ezt már legalább 2 éve minden áprilisban olvashattuk, de még 20cm bicikliutat sem sikerült csinálni.
Kis helyismereti kitérő:
Aki nem járt még a városban, annak igazából fogalma sincs, miért is fontos ez a bicikliutas kérdés. Ismereteim szerint 50-70km-es körzetben sehol sincs ekkora biciklis forgalom, mint itt. A '90-es évek legelején a dolgozói létszám még közel 3000fő volt. (Európa 3. legnagyobb konzervgyára volt!) Műszakváltás előtt ezek egyharmada ment oda (biciklivel), műszakváltás után ugyanennyi ember pedig az ellenkező irányba (szintén biciklivel). Igaz jelenleg éppen az üres épületeket akarják bontani, de azért még ma is rengetegen közlekednek a városban és környékén biciklivel. De térjünk vissza a buszokhoz.
A két város közötti távolság busszal történő leküzdéséért 2007-ben 76Ft-ot kellett fizetnünk. (Ja, és ez diákkedvezménnyel!) Azóta több trükkös húzás is történt ez ügyben. Először is eltekintenék a januári és júliusi áremelésektől, mert ehhez már igazán mindenki hozzászokhatott. Egyik trükkös lépés az volt, amikor a 67.5%-os kedvezményt megvonták 50%-ra. Ezek után az állam 100Ft utazásból nem 67,5Ft-ot, hanem csak 50Ft-ot térít meg nekünk. Sebaj, az is jó, hogy egyáltalán megtérít valamennyit. A második trükkös lépés az volt, amikor az áfát 20-ról 25%-ra emelve vettek ki a zsebünkből (és teszik ezt ma is) több pénzt. De tudom, válság van, rendben van. Segítsük ezzel is kis hazánkat. Mivel három a magyar igazság, történt még egy földrajzilag is igen érdekes tény. Nagyszőrös ugyanis eltávolodott Kecskeméttől, méghozzá nem is kicsit. Pontosan 300m-rel! Ugyan a környező településeken nem volt érzékelhető földmozgás (és bevallom őszintén mi sem éreztünk ilyet), de mégis ez történt.
6,1km + 8,9km =15km. Szerintem legalábbis, de várom az észrevételeket, hátha nem vettem figyelembe egy négyzetre emelést vagy gyökvonást.
A közlekedési vállalat szerint ennek az összefüggésnek az eredménye: 15,3km => tehát 20km-es jegyöt köll vönni!(Ezt egyébként azzal magyarázzák, hogy most már áttértek a korszerű GPS-es távolságmeghatározó rendszerre és kiderült, hogy eddig 300m-t ingyen utaztunk ezen a távon. Azt hiszem még örülhetünk, hogy nem fizettetik ki a város lakosságával az elmúlt 30 év jegyárait erre a 300m-re vonatkoztatva!)
Ezek a furmányos események alakították kistérségünk utazási költségeit, melynek öszege ma 2010-ben 265Ft ugyanerre a távolságra. Illetve nem, mert 300m-rel ugye többet utazunk annak ellenére, hogy az autóbusz állomások maradtak (a városokon belül) ugyanazon a helyen. Ma viszont már gyakran előfordulnak ezen a vonalon M.A.N buszok is, amelyek a 20-25 éves Ikarus 280-asokat hivatottak felváltani.
péntek, február 05, 2010
hétfő, február 01, 2010
Csillag-megfigyeltünk
Mondhatom jó dolog, amikor valakit bárhol és bármikor el lehet érni. Hihetetlenül felgyorsult az információ-áramlás. Erre példa az is, hogy pár másodperccel a kattintásom után, már a túloldalról (Déli-félteke) is olvashatóvá válik minden apróság.
A következő dolog történt a múlt héten kedden. Egy huszonéves lány Nyíregyháza mellett meglátott valamit az égen. Felhívta az édesanyját, aki felhívta a munkatársát, aki felhívta a kisfiát (engem). Közben térben utaztunk több száz km-eket, de időben mindössze perceket. Felnéztem az égre és részem lehetett nekem is megcsodálni az úgynevezett halo-jelenséget.
A következő dolog történt a múlt héten kedden. Egy huszonéves lány Nyíregyháza mellett meglátott valamit az égen. Felhívta az édesanyját, aki felhívta a munkatársát, aki felhívta a kisfiát (engem). Közben térben utaztunk több száz km-eket, de időben mindössze perceket. Felnéztem az égre és részem lehetett nekem is megcsodálni az úgynevezett halo-jelenséget.
A jelenségnek több típusa is van. Ez talán a képileg legkevesebbet mondó. A Hold körül egy hatalmas "udvar" volt látható, amely tökéletesen kör alakú és a Hold átmérőjétől (laikus szemmel megállapítva) 10-12-szer nagyobb átérőjű. A kialakulásáért a 8-12km magasságban lévő fátyol- és pehelyfelhők a felelősek. A bennük található jégkristályokon ugyanis a beeső fénysugarak részben visszaverődnek, szóródnak vagy meg is törhetnek. Esetünkben 1-2 órán keresztül meglehetősen jól látható volt az éjszakai égbolton a ritka égi tünemény.
Ezen felbuzdulva 30-án szombaton már vártuk a 2010-es év "legnagyobb Holdját". Ezen az estén volt ugyanis a Földhöz legközelebb a Hold és így a legnagyobbnak is látható. Az alig 356.593km-re lévő Hold mindössze egy karnyújtásnyira volt! :) Tőle balra egy arasznyival volt látható ekkor a Mars. Érdekes volt belegondolni, hogy ezen a nagy fényes korongon már jártunk (állítólag), arra a pici fényes pontra meg most készülünk...
Előbbin az Amerikai Egybesült Államok landolt először, utóbbin talán a Kínai Pékköztársaság helyez el lobogó lobogót.
péntek, január 29, 2010
Vizsgákról hosszan fejtegetve
Le lettünk vizsgáztatva a vizsgáztatóinkra felruházott hatalomnál fogva. Kata államilag én csak hőkezelés-hegesztésileg.
Érdekesen teltek az elmúlt hetek, leginkább pszichológiai tekintetben. Vizsgára való készülődéskor mindenkiben van egy természetes vizsgadrukk. "Vajon sikerül-e vagy nem? Biztos szemetek lesznek a vizsgáztatók... Csak a 18-ast ne húzzam, mert azt nem tanultam meg!" Gondolom ez az érzés sokaknak ismerős. Ha az ember államvizsgára készül az a tudat mindenképpen fokozza a felhasználói élményt (a társának is). Így volt ez nálunk is, fel kellett tolnom a tolerancia küszöböm értékét a nagyon alacsonyról a meglehetősen magasra. Gyakorlatnak fogom fel, mert komolyan fel kell készülni ha majdan megérkezik a családba a legkisebb Ici. (Noha jelenleg erre még nincs kilátás!) Ha valaki ismeri a magyarul önkényesen "Miből lesz a cserebogár" címűre elkeresztelt Spektrum sorozatot, akkor az tudhatja milyen az, amikor cselekedeteinket adott szituációkban elemezzük pszichológiailag. Valahogy így tettem én is... Szerintem fontos tudni, hogy hányadán állunk magunkkal és milyennek látnak bennünket a környezetünkben élők. Végül is a nagy aggódásnak egy határozott és jeles érdemjegy lett a jutalma, már csak az IELTS nyelvvizsgát kell bezsebelni!
Lali, ha olvasod, akkor azt kell mondjam igazad volt, amikor azt mondtad, hogy mázlista vagyok. Az elmúlt években azt vettem észre, hogy majdnem minden vizsgaalkalommal előfordultak velem érdekes helyzetek. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt még-sincs diploma a farzsebemben. Történt ugyanis, hogy írásbeli és szóbeli vizsga alkalmával éppen nem volt ott a tanárnő, akinél szóbelizni kellett volna, így ez elmaradt. Meglett a vizsga csak az írásbelivel. Szigorlaton pl: nem kellett szóbeliznem, mert marha meleg volt és a 4.emeleti irodában nem lehetett megmaradni. (Igaz akkor nem is értem el a minimálisan szükséges pontok számát.) Legutóbb pedig a vizsgán prezentálni és szóbelizni kellett. Fel is készültem tisztességgel a szóbeli anyagára. (Mindent azért nem tudtam, de magamhoz képest egész sokat!) A prezentációra is megírtam becsülettel a szövegem a vizsga előtti nap délután. :) Eljön a másnap 9:00, s a tisztelt tanár úr közli, hogy a laptopja, amin a prezentációk vannak tegnap este még működött, de most nem kapcsol be, ezért nem kell bemutatnunk a prezentálni valóinkat. Na, erre varrjál gombot!
Félreértés ne essék semmiképpen sem hencegni szerettem volna, mert az élet azért mindenkivel igazságos. Ennyi volt mára "Tibi-hőstetteiből" ezzel zárul Móka Miki mókatára...
Érdekesen teltek az elmúlt hetek, leginkább pszichológiai tekintetben. Vizsgára való készülődéskor mindenkiben van egy természetes vizsgadrukk. "Vajon sikerül-e vagy nem? Biztos szemetek lesznek a vizsgáztatók... Csak a 18-ast ne húzzam, mert azt nem tanultam meg!" Gondolom ez az érzés sokaknak ismerős. Ha az ember államvizsgára készül az a tudat mindenképpen fokozza a felhasználói élményt (a társának is). Így volt ez nálunk is, fel kellett tolnom a tolerancia küszöböm értékét a nagyon alacsonyról a meglehetősen magasra. Gyakorlatnak fogom fel, mert komolyan fel kell készülni ha majdan megérkezik a családba a legkisebb Ici. (Noha jelenleg erre még nincs kilátás!) Ha valaki ismeri a magyarul önkényesen "Miből lesz a cserebogár" címűre elkeresztelt Spektrum sorozatot, akkor az tudhatja milyen az, amikor cselekedeteinket adott szituációkban elemezzük pszichológiailag. Valahogy így tettem én is... Szerintem fontos tudni, hogy hányadán állunk magunkkal és milyennek látnak bennünket a környezetünkben élők. Végül is a nagy aggódásnak egy határozott és jeles érdemjegy lett a jutalma, már csak az IELTS nyelvvizsgát kell bezsebelni!
Lali, ha olvasod, akkor azt kell mondjam igazad volt, amikor azt mondtad, hogy mázlista vagyok. Az elmúlt években azt vettem észre, hogy majdnem minden vizsgaalkalommal előfordultak velem érdekes helyzetek. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt még-sincs diploma a farzsebemben. Történt ugyanis, hogy írásbeli és szóbeli vizsga alkalmával éppen nem volt ott a tanárnő, akinél szóbelizni kellett volna, így ez elmaradt. Meglett a vizsga csak az írásbelivel. Szigorlaton pl: nem kellett szóbeliznem, mert marha meleg volt és a 4.emeleti irodában nem lehetett megmaradni. (Igaz akkor nem is értem el a minimálisan szükséges pontok számát.) Legutóbb pedig a vizsgán prezentálni és szóbelizni kellett. Fel is készültem tisztességgel a szóbeli anyagára. (Mindent azért nem tudtam, de magamhoz képest egész sokat!) A prezentációra is megírtam becsülettel a szövegem a vizsga előtti nap délután. :) Eljön a másnap 9:00, s a tisztelt tanár úr közli, hogy a laptopja, amin a prezentációk vannak tegnap este még működött, de most nem kapcsol be, ezért nem kell bemutatnunk a prezentálni valóinkat. Na, erre varrjál gombot!
Félreértés ne essék semmiképpen sem hencegni szerettem volna, mert az élet azért mindenkivel igazságos. Ennyi volt mára "Tibi-hőstetteiből" ezzel zárul Móka Miki mókatára...
szombat, január 16, 2010
Elvegyelek, ne vegyelek?
Már korábban beszámoltam róla, hogy nem olyan egyszerű összeházasodni egy alföldi városban az év elején (itt március is annak számít). Előzetesül annyit, hogy novemberben ezt az ígéretet kaptuk:
"Időpont: 2009 december közepén kapnak 2010-es könyvet (mármint az önkormányzat) és csak akkor tudnak bennünket felírni 2010 márciusára (a számítógépek világában....) ."
Jól van, akkor bemegyünk másodszorra is, úgyis unatkozok délutánonként és nem is tudom mit csinálnék inkább.... Decemberben is bementünk, ha jól tévedek 21-én. Ez ugyanis már minden bizonnyal a hónap közepe után esik => kell hogy legyen anyakönyvük.
15:00-tól van rendelés, éppen emiatt mi 15:20-kor érkeztünk. Üres, csendes folyosó fogadott bennünket. Én a hivatalos ügyek intézésében türelmes típusú ember vagyok, ezért kb. 2 perc után bekopogtam az ajtón. Senki nem kopogott vissza, de nem is válaszolt. Pedig titkon azért reméltem egy halk "igen, tessék"-et, de úgy látszik hiába. Köszönhetően a jól szigetelt és korszerű nyílászáróknak (itt az 5-10mm-es résre utalok az ajtó és kerete között) tisztán látszott, hogy bent bizony világítanak, csak az nem volt tisztázott, hogy kinek, ha éppen senki sincs bent!? Bekopogtam még egyszer, mert gondoltam a hiba biztos bennem van: talán túl halkan kopogtattam. Egy határozott, második kopogtatás után sem jött semmi válasz és az ajtó is be volt zárva. Ellenőriztem, mert egyébként simán bementem volna.
Ekkor gondoltuk visszamegyünk a portára és megkérdezzük, hogy egyáltalán van-e itt ma valaki, vagy csak a bútoroknak világítanak. Már majdnem odaértünk, amikor Kata észrevette, hogy velünk szembe jönnek éppen a delikvensek, akiket keresünk. Én nem akartam ekkor már megfordulni és visszakoslatni utánuk, gondoltam azért ha tudom lejáratom őket a portásnál is (mert nekem nincs ínyemre, ha valaki máshol kódorog a munkaideje alatt), meg azért csak biztosra akartam menni. (Nekem egyáltalán nem voltak ismerősek s nem tudtam, hogy a párom honnan tudja hogy ők azok.)
Ők voltak. Portásnak ez egy természetes dolog volt. Ekkor újra vissza az irodába, kipp-kopp és már nyitottam is be. Igaz nem vártam meg, hogy levegyék a kabátjukat, de ekkor már lassan fél órája elkezdődött a munkaidejük, ami még másfél óráig tartott azon a napon.
Végül gyorsan végeztünk, mert kiderült, hogy (állítása szerint) ő csak azt mondta, hogy december közepén meg tudja mondani, hogy mikor kaphatunk időpontot, s nem azt, hogy ekkor már időpontunk is lesz. Magyarul menjünk el decemberben, hogy megtudjuk, mikor menjünk még egyszer, hogy időpontunk is legyen összekötni életünket.
Ezt megtettük január 4-én. A vicc az egészben, hogy kitöltöttünk egy pár papírt, kérdőívet és semmiről nem kaptunk még csak másolatot sem.
Bónusz: ha azt kérdeznéd, hogy mindez mibe kerül nekünk, vagy milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe akkor a válaszom az lenne, hogy emiatt még február elején vissza kell menjünk! Állításuk szerint nincsen 2010-es árlistájuk. Minek is lenne!? Nyilván azt hitték nem is lesz ilyen év, hogy valami katasztrófa folytán 2010 sosem jön el.
Na, mindegy. Összegezve: megvan végre, hogy mikor kelünk egybe és hogy hol, de, hogy mindez mibe kerül és az anyakönyvvezetőnek szól-e valaki, majd meglátjuk! :)
"Időpont: 2009 december közepén kapnak 2010-es könyvet (mármint az önkormányzat) és csak akkor tudnak bennünket felírni 2010 márciusára (a számítógépek világában....) ."
Jól van, akkor bemegyünk másodszorra is, úgyis unatkozok délutánonként és nem is tudom mit csinálnék inkább.... Decemberben is bementünk, ha jól tévedek 21-én. Ez ugyanis már minden bizonnyal a hónap közepe után esik => kell hogy legyen anyakönyvük.
15:00-tól van rendelés, éppen emiatt mi 15:20-kor érkeztünk. Üres, csendes folyosó fogadott bennünket. Én a hivatalos ügyek intézésében türelmes típusú ember vagyok, ezért kb. 2 perc után bekopogtam az ajtón. Senki nem kopogott vissza, de nem is válaszolt. Pedig titkon azért reméltem egy halk "igen, tessék"-et, de úgy látszik hiába. Köszönhetően a jól szigetelt és korszerű nyílászáróknak (itt az 5-10mm-es résre utalok az ajtó és kerete között) tisztán látszott, hogy bent bizony világítanak, csak az nem volt tisztázott, hogy kinek, ha éppen senki sincs bent!? Bekopogtam még egyszer, mert gondoltam a hiba biztos bennem van: talán túl halkan kopogtattam. Egy határozott, második kopogtatás után sem jött semmi válasz és az ajtó is be volt zárva. Ellenőriztem, mert egyébként simán bementem volna.
Ekkor gondoltuk visszamegyünk a portára és megkérdezzük, hogy egyáltalán van-e itt ma valaki, vagy csak a bútoroknak világítanak. Már majdnem odaértünk, amikor Kata észrevette, hogy velünk szembe jönnek éppen a delikvensek, akiket keresünk. Én nem akartam ekkor már megfordulni és visszakoslatni utánuk, gondoltam azért ha tudom lejáratom őket a portásnál is (mert nekem nincs ínyemre, ha valaki máshol kódorog a munkaideje alatt), meg azért csak biztosra akartam menni. (Nekem egyáltalán nem voltak ismerősek s nem tudtam, hogy a párom honnan tudja hogy ők azok.)
Ők voltak. Portásnak ez egy természetes dolog volt. Ekkor újra vissza az irodába, kipp-kopp és már nyitottam is be. Igaz nem vártam meg, hogy levegyék a kabátjukat, de ekkor már lassan fél órája elkezdődött a munkaidejük, ami még másfél óráig tartott azon a napon.
Végül gyorsan végeztünk, mert kiderült, hogy (állítása szerint) ő csak azt mondta, hogy december közepén meg tudja mondani, hogy mikor kaphatunk időpontot, s nem azt, hogy ekkor már időpontunk is lesz. Magyarul menjünk el decemberben, hogy megtudjuk, mikor menjünk még egyszer, hogy időpontunk is legyen összekötni életünket.
Ezt megtettük január 4-én. A vicc az egészben, hogy kitöltöttünk egy pár papírt, kérdőívet és semmiről nem kaptunk még csak másolatot sem.
Bónusz: ha azt kérdeznéd, hogy mindez mibe kerül nekünk, vagy milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe akkor a válaszom az lenne, hogy emiatt még február elején vissza kell menjünk! Állításuk szerint nincsen 2010-es árlistájuk. Minek is lenne!? Nyilván azt hitték nem is lesz ilyen év, hogy valami katasztrófa folytán 2010 sosem jön el.
Na, mindegy. Összegezve: megvan végre, hogy mikor kelünk egybe és hogy hol, de, hogy mindez mibe kerül és az anyakönyvvezetőnek szól-e valaki, majd meglátjuk! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)