Már csak egyet kell aludni...

... nah, nem az indulásig, hanem a 2010-es labdarúgó világbajnokságig. 1982 után ez a második világtorna, amelyen Új-Zéland is képviselteti a nemzeti 11-es (All Whites) csapatát.
Mivel Új-Zélandon a nemzeti sportok közti rangsorban csak a negyedik-ötödik helyre sorolható a labdarúgás ezért nem túl népszerű sport.

A jelenlegi állást tekintve a csoportkörből való továbbjutás is maga lenne a csoda, hiszen Olaszországgal, Paraguay-el és Szlovákiával került az "F" csoportba. Olaszország az abszolút továbbjutó, a második helyért folyó harcba pedig nem sok beleszólása lesz a kiwiknek.
Sokan csak mellékállásként, de leginkább hobby szinten fociznak a kiutazott csapatban, mint pl. a válogatott 3. számú kapusa James Bannatyne. Néhány évvel ezelőtt majdnem abbahagyta a focizást, ehhez képest most a vb-n lehet (nagy valószínűséggel kispadon).
Ő egyébként a világbajnokság legkevesebbet kereső játékosa. Amíg Cristiano Ronaldo évi 30.000.000 eurót keres, addig James Bannatyne évi 2.500 eurót. Ez ma (kis jóindulattal) átszámítva havi 58.000Ft-nak felel meg.
Go All Whites! Mutassátok meg, hogy a kiwik is tudnak szárnyalni! ;-)
Jó szurkolást mindenkinek!

IELTS- vizsgáztunk

Ideges is volt előtte napokban kicsit (nem kicsit, nagyon!),
Engem sem hagyott már napok óta nyugton,
Letesztelte a türelmem legvégső határait, mialatt én
Türelmesen vártam rá odakint, de végül is
Siker koronázta munkája gyümölcsét.


Ennyivel el is lehetne intézni, de azért az élet szerencsére egyáltalán nem ilyen egyszerű és unalmas. Az igazság az, hogy én mindössze lélekben vizsgáztam. Most nekem nem is fontos a nyelvvizsga mint okmány és egyáltalán nem erre kell még koncentrálnom. Kata vizsgázott, de természetesen elkísértem, hogy támogassam, mint GPS és mint társ.

Vonattal indultunk neki ezen a szép tavaszi reggelen, amikor körös-körül borús volt az ég alja és nem hallottuk a madarakat sem csiripelni. :( Meglehetősen hosszúnak tűnt az a nagyjából egy óra, amíg kis hazánk fővárosába beértünk. Beszélgettünk közben. Én próbáltam kicsit elterelni a figyelmét, ő pedig egyre jobban izgult. Persze ez a természetes, hiszen tétje volt a vizsgának és nem is kicsit! 5.5-ös overall szintre volt szükség a kiwi sulihoz és persze ez volt a minimum, amit szerettünk volna, hogy meglegyen. Ha netán 6.5 is összejönne, akkor az aztán nagyon jó lenne, mert akkor a most tavasszal elvégzett főiskolai diplomát is megkaphatja, de esetünkben ez "ráért" volna még akár a következő évben is.
Középfokú nyelvvizsga már korábban is volt a zsebben, de IELTS nyelvvizsgán még nem volt élesben és nem nagyon tudtuk mire számíthatunk majd. Sok hasznos infót elolvastunk, korábbi beszámolókat és fórum oldalakat, amelyeken hol rosszat, hol jókat írtak erről a vizsgáról.

Miután leszálltunk a vonatról egy kb. 15 perces séta következett (vagy 2 megálló metróval), viszont mi nem siettünk, mert még legalább másfél óránk volt a kezdésig. Én alattomos módon előre megfontolt szándékbó már otthon megnéztem a térképen, hogy hová kell menni, de "B-tervként" vittem magammal térképet is. Nah, mondanom sem kell, hogy amikor az egyébként is aggódó vizsgázó ezt megtudta (,hogy van nálam térkép), minden 25 lépés után meg akarta nézni, hogy jó felé megyünk-e. Persze nem volt túl bonyolult egy pestinek, de aki egy alföldi kisvárosban nőtt fel, annak Kecskemét is bonyolult elsőre.... Én azért nem szerettem volna elővenni, mert térképpel a kezemben egy kiszolgáltatott turistának érzem magam és ezt nem előnyös itt az Észak-Balkánon az utca emberének tudtára adni.

Végül csak odaértünk, időben, talán 3-an vagy 4-en voltak már akkor előttünk. Azon szerencsés várakozók lehettünk ennél fogva, akiknek jutott ülőhely (rögtön a bejárati ajtó mellett). Telt-múlt az idő és lassan (ha nem is osztódással, de) szaporodtak a vizsgázók is. Volt 1-2 aggódó szülő is a teremben, és (számomra) meglepően sok ázsiai is. Nagyjából a vizsgázók harmada lehetett valamely ázsiai ország sarja. Az egyik alkalommal ketten érkeztek és látszott rajtuk a bizonytalanság, hogy vajon jó helyen járnak-e. Gondolták meg is kérdezik a teremben leghülyébb angolost (később kiderült a portás még annyira sem tud...) és hozzám fordultak, hogy megkérdezzék jó helyen járnak-e. Kicsit hirtelen megijedtem, a hirtelen jött helyzettől, de nem volt nehéz kitalálni mit kerestek. Mondtam nekik, nagy lazán, hogy "yeah, here!" . ;-)

Amikor elérkezett az ominózus 9:00 elkezdődött a végtelen várakozás odakint a hallban. A ruhat-árus néni volt a legcselesebb, mert ő előre felkészült egy 700 oldalas lexikonnal. A portás tökmagot evett és valami filmet nézett a számítógépén én meg elheveredtem a díványokon és aludtam is meg nem is, tanultam is meg nem is... 12:00-kor aztán vége lett és kaptunk két és fél órát szabadidő gyanánt. 3-kor ugyanis egy utcával odébb ment a szóbeli. Sétáltunk a Duna-partra és vissza a Király utcába és menet közben felfedeztünk egy gyönyörűen felújított városrészt. Engem teljesen megdöbbentett: szép volt, rendezett, tiszta épületekkel és sétáló utcákkal, igaz minden bolt iszonyat drága volt és minden 20 méteren Budapest Sightseeing-es ruhában akarták rávenni a gyanútlan járókelőket, hogy menjenek egy kört a jobbnál-jobb nyitott tetős Ikaruszokkal.

Aztán szóbeli megvolt és irány haza. Siettem, mert így is éppen csak hazaértem az állatorvos előtt. Jól körbeszurkáltuk a kiskutyákat és jött a várakozás ideje... napjai... órái.... 13 napot ígértek, hogy addigra meg lehet majd nézni az interneten az eredményeket. Kata már a 11 és a 12 napon is nézegette napjában többször is. Tegnap este (12. nap) gondolta még megnézi még egyszer.... Kicsit mérges voltam, hogy mi a fenének nézi majdnem 19:00-kor, amikor szerintem nem lesz rajta változás a 17:00 óraihoz képest. Tévedtem: volt változás. A megcélzott 5.5 vagy 6.5 helyett 7.5-re sikerült (ráadásul Academic!).
Úgyhogy ügyes vagy Életem, nagyon szeretlek! ;-)

Kerékpárral a munkába 2.

Immár folyamatos az aszfaltcsík a két korábban szóban forgó település között, azonban a munkálatoknak még nincs vége! Dolgoznak még ugyanis az útpálya mindkét oldalán. Árkok kialakítása és egyéb tereprendezési munkálatokat végeznek, amelyek során szakaszonként ugyan, de folyamatosan elállják az utat.
Persze ők az erősebbek, mert vagy Liaz van náluk vagy markoló és nem félnek használni! Amikor elhalad mellettük az ember, szinte érezni lehet a levegőben a feszültséget... Egyrészt azért, mert csúnyán tudnak nézni, másrészt azért is, mert az elmúlt 3 napban szinte menetrend szerint a hazautamon dörgött-villámlott és szakadt az eső.

A bicikli műszaki állapotával egyenlőre nem is volt probléma (leszámítva ugye a 15km után leesett pedált), de az elázás és az eső ellen tenni kellett valamit. Az hamar világossá vált, hogy a mezei széldzseki nem olyan sokat ér, mert mostanság komoly záporok söpörnek errefelé. Egy kisebb esőt még kibírna benne az ember, de ezt azért nem erre tervezték (a kínaiak). Az első eső alkalmával hazaérve ledobtam magamról a vizes ruhákat...

Nem sok minden maradt szárazon. Következő alkalommal elővettem egy korábban már jól bevált esőkabátot is. Induláskor még nem, de menet közben fel kellett szerelkeznem vele. Eredmény: már csak a nadrágom szára és a cipőm ázott sz@##á.

Az eső azonban nem csak engem áztatott, hanem a bicajt is alattam. Napi kb. 22km-t megyek. Kicsit többet, de ezzel nyugodtan számolhatok. 14 éve van meg a biciklim, de szerintem mióta megvan nem mentem vele összesen annyit, mint az elmúlt héten! Nagyjából 80km megtétele után (ebből 2 alkalommal esett az eső) furcsa hangokra lettem figyelmes, melyek a hátsó kerék felől jönnek. Így első körben kapott egy alapos olajozást és a következő 20-30 km-en nem is volt vele semmi gond. Most azonban alaposabban utána kell majd járni a dolgoknak, mert ismét előjöttek a hangok és nekem ezek nem tetszenek. 

132km a biztosan megtett út vele az első "bemelegítő- és próbahéten". Még nincs izomláz, de egész biztosan azért, mert a terhelés folyamatos volt és minden egyes nap újra rádolgoztam. Egyedül a leszállás után kell pár perc, amíg újra tanulok járni, de amúgy minden oké! ;-)

Kerékpárral a munkába

Busszal az élet kényelmes, de már egyre kevésbé kiszámítható. Mint arról már korábban is beszámoltam már nagyon vártunk egy új, egészen modern közlekedési alternatíva kiépítésére. Ez pedig esetünkben egy a főúttól elkülönített biciklis út! Kedves olvasó, örömmel jelentem, hogy már majdnem elkészült! Hurrá és hip-hipp!!

Kipróbálása ugyan már megtörtént általam is, de szerintem nem lehetne még használni. Ezt onnan gondolom, hogy az ott dolgozók nem mosolyogtak rá az elemekkel küzdő elcsigázott biciklistára, amikor az előttem álló munkagépeket kerülgettem ki, na de sebaj! A Kecskemét Nagykőrös távolságot biciklivel leküzdeni kívánók tömegeit nem lehet ilyen egyszerűen feltartóztatni!

 Első alkalommal ugyan nem mertem nagyon nagy elánnal nekivágni, mert ha elmegyek biciklivel, valahogy ugye haza is jó lenne jönni!? ;-) De meglepően jól viseltem a mintegy 11km-es távot. Haza úton azért már nem ment minden ilyen simán. Még bent voltam a városban, amikor az egyik pedál úgy gondolta, hogy ő inkább a táskámban szeretné teljesíteni a távot, mint a talpam alatt. A helyzet nehezítése képpen egész úton szembe fújt a szél. Azonban ilyen körülmények között is sikerült a távot 45 perc alatt teljesíteni. Ha busszal mennék 10perc séta + 15perc buszozás + 20 perc séta + ugye hamarabb szokás menni a buszmegállóba, mint a busz odaér és ekkor még nem számoltam bele az esetleges késést, amit mostanában egyre gyakrabban produkálnak a volán társaságok. Úgyhogy inkább marad a biciklizés, mert az jó a pénztárcámnak is (kb. havi 5000Ft megmarad; pedig ebben még csaltam is kicsit) és jó a szívemnek is (mint belső szerv és úgy egyáltalán).

Meglehetősen gyorsan felépült a kb. 8km hosszú és 2m széles biciklis út. Annak ellenére, hogy van 3-4 homokdűne, szerencsére nem kell mindet "megmászni" a legalacsonyabb és legmagasabb pontja közötti szintkülönbség kb. 5-8m lehet. Viszont az ellen mindenképpen tiltakoznék, hogy miért kellett kivágni azt a nagyjából 80-90db 30 évnél is idősebb nyárfát, amelyek árnyékot adtak a főúton autózókra!?