Hol volt, hol nem volt, valahol a szép magyar alföld közepén volt egyszer egy mezőváros. Úgy hívták, hogy Nagyszőrös. Ennek a mezővárosnak volt valamikor egy világhírű konzervgyára, amiből már semmi sincs, de ez a mese most nem erről szól.
Nagyszőrösnek igen derék polgárai voltak. Becsületesen dolgoztak, hogy megteremtsék mindennapi betevőjüket és aki kitartóan dolgozott az bizony fel tudott építeni magának egy új életet. Idővel megvehetett mindent magának, amit csak szeretett volna. Lett szép portája, háza, munkája és biciklije és biciklije és biciklije... Mert bicikliből és biciklisből sosem volt elég a városban.
Meghallva ezt a hírt, bizony igen sokan költöztek a városba és a város peremére. Aztán ahogy nőtt-nőtt a város egyre több és több utcája lett és egyre több polgára is.
A korábban meglevő tekervényes kis utcákat és közöket átalakították jól átlátható és szervezett utca-rendszerré. Ezen átalakítások során került sor főhősünk birtokának megkurtítására is. Az átalakítások folyamatosak voltak, az új építési engedélyek kiadásakor folyamatosan alakították ki az utcákat. Nagyszőrös, Kamu utca 2474 hrsz. számú telekre kiadták az építési engedélyt, majd 1974-ben a lakhatási engedélyt is. Közölték vele, hogy a címe megváltozott, innentől fogva Kamu utca 24. szám lesz, csak egy hivatalos levelet kell még megvárnia. Azóta főhősünk minden levelét Nagyszőrös, Kamu utca 24. szám alá kapta, bár neki nem volt róla hivatalos tájékoztatója.
Telt-múlt az idő és bizony Nagyszőrös városát is elérte a privatizáció. A korábban városi strandot le kellett rombolni és magánkézbe adni, mert így mindenkinek jobb lesz... Fel is építették szépen az új strandot és a vele egybekötött üzlet helységeket és lakásokat. Egészen véletlenül a földhivatalunknak pont ekkor és pont ide kellett költöznie. Bizonyára a költözés hevében akadtak rá főhősünkre és a korábban megcsonkolt és átszámozott birtokára, ugyanis 2009-ben levelet kapott az emberünk.
A földhivatal tájékoztatja, hogy a Kamu utca 2474 hrsz. helyett az új címe mostantól Kamu utca24. szám. Bizony lett is nagy boldogság főhősünk arcán, hiszen nem hiába lakott ott már 35 éve, ő mindig is tudta, hogy ha türelmesen vár, egyszer csak megérkezik a levél, benne a hivatalos új címével.
Nos a mai mese tanulsága, hogy sosem szabad feladni azt a célt, amit kitűzött az ember! Mindig nagyon kitartónak kell lenni, hiszen "magyarnak lenni végeérhetetlen szórakozás és külföldön élve a felhasználói élmény fokozható"! (pappito) Jó éjszakát gyerekek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése