Bankolunk, bankolunk,
Egy kis bankba becsücsülünk,
Csüccs!
A sok folyószámlából és megtakarításból jó lenne egyet csinálni valahogy. Ez volt a múlt hét nagy dilemmája, ami végül úgy oldódott meg, hogy kettő lett belőle: egy deviza és egy forintos. az érdekesség ott kezdődött, amikor bementem az egyik bankba (a BL főtámogatója) és kerestem a másutt már jól megszokott sorszámadó gépet. Nem találtam, pedig tekintgettem szorgosan minden felé. Képzelem mit gondolhattak az alkalmazottak rólam. Valahogy úgy nézhettem ki, mint akinek le akar esni a feje...
Egy percig sem tartott a "műsorszámom", amikor megszánt az egyik kedves ügyintéző és odahívott magához. Az első percekben én még hebegtem-habogtam - kellett egy kis idő, mire magamhoz tértem. Aztán rátértünk a lényegre:
-Bla-bla, hablabla?!
-Blabablaba, habla habla.
......
Mondom neki, hogy Új-Zélandra szeretnénk menni és jó lenne, ha onnan is el tudnánk érni a pénzünk. Erre megkérdezi, hogy miért szeretnénk oda menni. (Nem nagyon értettem miért is fontos ez, most ebben a helyzetben, de azért megmondtam neki.)
- Szeretnénk ott dolgozni és ha sikerül letelepedni is. - mondtam erre.
-Értem. Csak azért kérdeztem, mert a testvérem is ott él már vagy 5-6 éve.
Gondoltam kapok az alkalmon és megkérdezem ők hogyan csinálták a pénzügyi dolgaikat.
- Tényleg, ők hogyan "vitték ki" a pénzüket? - kérdeztem.
- Azt nem tudom, mert úgy mentek el, hogy nyaralni mennek és egyszer csak nem jöttek vissza.
Mindezt csak azért tartom érdekesnek, mert ilyen apróságokból is látszik, hogy milyen érdekes világban élünk. Miért pont az az alkalmazott hívott oda magához engem? Hogy lehet, hogy mióta a kiutazással foglalkozunk "hirtelen" egy halom emberről tudunk, aki pont abban az országban él és dolgozik, és valamikor régebben tagja volt ennek a kis közösségnek, ahol mi most élünk.
Érdekes, nem?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése