kedd, december 14, 2010

Vízum ügyintézés

Amit mindenek előtt tudni kell: Aucklandben adtuk fel a kérelmeinket. Itt lassú az ügyintézés és mindezt a karácsony előtti lelassult munkakedv is nehezíthette. Ezért ezt senki ne tekintse általános érvényűnek.
Nem részletes ismertetőt vagy tippet, ötletet szeretnék adni, hanem a saját élményeinket szeretném megosztani. Szeretném hangsúlyozni, hogy minden bevándorlással kapcsolatos dologban a legjobb, ha az Immigrationt kérdezi az ember, végtére is ők fogják elbírálni a kérelmeket...

Már Új-Zélandra indulásunk előtt alaposan körüljártuk ezt a témát. Letöltöttük a nyomtatványokat, amelyek ránk vonatkoznak és próbaképpen ki is töltöttük őket otthon. Minden csatolandó dokumentumot ellenőriztünk, hogy biztosan megvan-e minden. Megvolt, megnyugodtunk. A kérelmek végén van egy check list is, azt is átnéztük, ott is stimmelt minden. Aztán elutaztunk, megérkeztünk, kihevertük a jetlag-et és nekiláttunk élesben.

Újra kitöltöttük (most már véglegesen) a dokumentumokat. Kellett keresnünk egy békebírót is, aki igazolja, hogy valóban házastársak vagyunk. Interneten megnéztük hol van a legközelebbi és telefonos egyeztetés után még aznap délután tudott bennünket fogadni. Előre megbeszéltük, hogy ha kérdezi mióta vagyunk együtt, hogy ismerkedtünk meg és mikor, akkor én is a valós dátumokat mondjam, ne csak Kata. Erre a békebírónál kb. 5 percet töltöttünk. Ebből 3 azzal telt el, hogy bementünk az asztalig ahol helyet foglaltunk majd vissza kimentünk keresztül a szép nagy házon. Semmit nem kérdezett, nagyon kedves volt és segítőkész. Ja, és mindezért nekünk egyetlen centet sem kellett fizetnünk, ez a szolgáltatás ingyen van.
Ezután Kata még 1.201-szer átnézte a papírjainkat és a hozzájuk tartozó csatolmányokat és megállapította, hogy  "jó, de nézze át azért az egyik ismerősünk is". Átnézte, talált is benne hibát. ;-) Ennek eredményeképpen az egyik oldalt újra ki kellett nyomtatnunk egy idegen országban (nyomtató persze nem volt senki ismerősnél) vasárnap! Szerencsére gyorsan találtunk olyan helyet, ahol nyomtattak. $2.20 be került, ebből 20 cent volt az oldal nyomtatása és 2 dollár az élő munkaerő igénybevétele, aki a navigálásunk alapján kinyomtatta a kért dokumentum kért oldalát. Ez nekem furcsa volt, mert otthon nem így megy, de egye fene, a lényeg az volt, hogy minél hamarabb be tudjuk adni a papírokat.

Október 18-án érkeztünk és november 1-én (nem kis segítséggel) beadtuk a kérelmeket. Csatoltuk amit csatolni  kellett és vártunk. A kérelmek beadásakor lehetett kérni, hogy szeretnénk-e online értesítést kapni a folyamat során. Mi kértünk és kaptunk is. Ám először is egy hiánypótlásra felszólító emailt. Azt kérték, hogy csatoljunk még 2 igazolást a lakhatással és a sulival kapcsolatban 48 órán belül. Ha ezt nem tesszük meg, akkor be nem küldöttnek tekintik (tehát nem elutasítják!) a kérelmet és visszapostázzák. Szerintem ez egy jó hozzáállás. Nekem ez nagyon szimpatikus volt. Elküldtük amit kértek, bár elég idegesen telt az a majdnem 20 óra, ami alatt mindent elintéztünk.
Az immi oldalán kaptunk egy felhasználónevet és regisztrálhattuk magunkat, így nyomon követhettük az eseményeket. Azért cselesek voltak, mert a regisztrációnál tudnunk kellett az útlevélszámunkat is, ami ugye nem volt nálunk, mert korábban elküldünk nekik a vízumkérelmünkkel. Még szerencse, hogy egyszerre csináltattuk és majdnem minden szám megegyezik benne. ;-)
Ismerősök, barátok, suli mindenki azt mondta: 1-2-3 hét és meglesznek a papírok. Biztosan nem tudhatták, hogy meddig tart a procedúra és ezért is írtam, hogy a hivatalt kell megkérdezni. A barátok lehetnek kedvesek és segítőkészek, de nem ők bírálják el a kérelmeinket.

November 19-én érdeklődtünk először a study visa iránt. Felhívtuk őket telefonon és azt mondták sorban van  a kérelem, de talán ha írunk egy emailt, akkor azzal meggyorsíthatjuk a folyamatot. Írtunk. 3 napon belül jött a válasz: "reméljük 2 héten belül döntés születik az ügyben". Mi is reméltük, de nem így lett.
1 héttel később megint hívtuk őket ugyanazon a számon. Rejtélyes módon akkor már nem tudtak információt adni ugyanazon a számon, hívjuk fel a call centert! Felhívtuk, 10 perc "Vivaldi, Négy évszak: Tél" hallgatása után odáig jutottunk, hogy visszahívnak. Vissza is hívtak szinte azonnal de sajnos megint csak ott tartottunk, hogy írjunk emailt. Írtunk. 3 napon belül jött a válasz: "reméljük 2 héten belül döntés születik az ügyben". Mi is reméltük, de nem így lett. Annyival viszont előrébb voltunk, hogy hamarosan a case officerhez kerül a kérelem, így bíztunk benne, hogy már nem tart olyan sokáig.

November 29. Az első tanítási nap a suliban. Kata elment nagy boldogan, de közölték vele, hogy addig nem mehet, amíg nincs meg a vízuma. Kb. 30 diákból a felének nem volt meg, úgyhogy nem egyedi eset volt. Ekkor két hét volt még a suliból és utána a nyári szünet. Szünet utáni első tanítási nap valamikor február elején lesz. Na, itt leesett az állunk. Mit fogunk mi addig csinálni?!
Aztán amikor az ember már nem számít rá, akkor történnek a jó dolgok. Amikor úgy voltunk vele,hogy most már tulajdonképpen mindegy ha idén nem is lesz semmi az egészből, akkor megkaptuk.

December 13-án (Kata mondta, hogy ez egy szerencsés nap lesz) fel akartuk hívni a call centert. 10 perc "Vivaldi, Négy évszak: Tél" hallgatása után odáig jutottunk, hogy visszahívnak. Amíg a visszahívásra vártunk gondoltuk megnézzük az immi honlapján, ahol regisztráltunk, hogy mi a helyzet. Nem reméltünk semmi különöset, mert elméletileg minden változásról kaptunk emailt a saját címünkre, de már egy ideje nem jött email. Kata pedig naponta rengetegszer megnézte, hátha az éjszakások küldtek emailt az immigrationtől...
Amikor belépett látta,hogy megvan a study visa! (Emailt Kata azóta sem kapott, sőt a vicc az, hogy én kaptam!) Nagyon megnyugodtunk. Nincs több aggodalom, most már az én open work visám is meglesz, csak ki kell várni. 43 napja vártunk erre a pillanatra és bár még nincs a kezünkben az útlevél, azért sokkal jobb így sétálni az utcán.

Ha újra kezdhetnénk egyvalamit  biztosan másképpen csinálnánk. Először beiratkoznánk a könyvtárba (mert ahhoz kell az útlevél is) és csak utána küldenénk el a vízumkérelmeket. Így gyorsabban eltelne az idő, amíg az ember nem nagyon tud mit csinálni, csak vár és megpróbál úgy élni közben, hogy minél kevesebbet költsön, mert nem lehet tudni, hogy meddig kell kitartania a pénzének. Legalábbis nekünk így volt.

3 megjegyzés:

  1. Jaj de jo, gratula. Szep kis karacsonyi ajandek :):)

    VálaszTörlés
  2. Könyvtárba amúgy is járhattatok volna, legfeljebb kölcsönözni nem lehet, de simán múlatni az időt és olvasgatni minden további nélkül, olvasójegy nélkül is.
    Amúgy kölcsönadtam volna az olvasójegyemet, ha kéred, én úgysem igazán használom itt bent (nem azért mert nem olvasok, hanem mert elektronikusan leginkább), amúgy meg a lányoknak is van egy.
    Amúgy igaz, utólag ebben is sokkal okosabb az ember :)

    VálaszTörlés
  3. Menet közben megkaptam én is a work permitet. Mindössze két nappal Kata után! Majd betesszük a fa alá ;-)

    VálaszTörlés