Kívánunk Mindenkinek Békés, Boldog Karácsonyt!
MERRY CHRISTMAS , BUON NATALE , FROHE WEIHNACHTEN , BOLDOG KARÁCSONYT , FELIZ NAVIDAD , JOYEUX NOÍL , VROLIJKE KERSTMIS , FELIZ NATAL , GOD JUL , РІЗДВОМ , CRACIUN FERICIT , 圣诞快乐 , HYVÄÄ JOULUA , РОЖДЕСТВОМ
szombat, december 25, 2010
kedd, december 21, 2010
Sün Új-Zélandon
Tegnap délután/este-felé éppen a szobánkban voltunk, amikor furcsa hangokra lettünk figyelmesek. Kinéztem az ablakon és egy mejnó madarat pillantottam meg. A mejnóról bővebben itt lehet tájékozódni.
Először úgy láttam mintha egyedül lenne és nem értettem miért csipog ilyen szokatlanul hangosan. Félig egy bokor mögött volt, ezért jobban kihajoltam, hogy láthassam mire ez a nagy rikoltozás. Akkor vettem észre, hogy egy sünivel hadakozik... ...gyorsan ki is szaladtunk 1-2 képet készíteni.
A mejnó sem őshonos itt, akárcsak a süni, bár gondolom nem bevándorlással kapcsolatos vitájuk volt... ...sokkal inkább a bogarakon veszhettek össze, ami mindkettejük táplálékául szolgál. Akárcsak Észak-Amerikában vagy Ausztráliában a sündisznó Új-Zélandon is betelepített fajnak számít, azonban itt - hasonlóan a vadnyulakhoz - kártevőként kezelik. Az ember nem is gondolná, de sajnos ez az aranyos kis állat óriási károkat okoz az őshonos fajokban, köztük a rovarokban, csigákban, gyíkokban és különösen a talajon vagy a part mentén fészkelő madarakban.
Bár a mi sünink még pici, azért előszeretettel ropogtatta a kövek alól előtúrt bogarakat és nem zavartatta magát miattunk. A süniről készült 1 perces videó itt tekinthető meg.
Elvetemült süni rajongóknak ajánlom a "SÜN RAKÉTA" nevű játékot, amelyben a cél a sünink Föld körüli pályára állítása. Játék használatának leírása alul.
Először az egér segítségével tudjuk a csúzliból kilőni szegényt, majd a jobbra-balra nyilakkal tudjuk irányítani. Megfelelő összegek megszerzése esetén két kilövés közt bevásárolhatunk, hogy sünink még messzebb szálljon. Vehetünk ejtőernyőt és radart is, valamint növelhetjük a süni nyúlékonyságát is. ;-) Jó szórakozást!
Elvetemült süni rajongóknak ajánlom a "SÜN RAKÉTA" nevű játékot, amelyben a cél a sünink Föld körüli pályára állítása. Játék használatának leírása alul.
Először az egér segítségével tudjuk a csúzliból kilőni szegényt, majd a jobbra-balra nyilakkal tudjuk irányítani. Megfelelő összegek megszerzése esetén két kilövés közt bevásárolhatunk, hogy sünink még messzebb szálljon. Vehetünk ejtőernyőt és radart is, valamint növelhetjük a süni nyúlékonyságát is. ;-) Jó szórakozást!
kedd, december 14, 2010
Vízum ügyintézés
Amit mindenek előtt tudni kell: Aucklandben adtuk fel a kérelmeinket. Itt lassú az ügyintézés és mindezt a karácsony előtti lelassult munkakedv is nehezíthette. Ezért ezt senki ne tekintse általános érvényűnek.
Nem részletes ismertetőt vagy tippet, ötletet szeretnék adni, hanem a saját élményeinket szeretném megosztani. Szeretném hangsúlyozni, hogy minden bevándorlással kapcsolatos dologban a legjobb, ha az Immigrationt kérdezi az ember, végtére is ők fogják elbírálni a kérelmeket...
Már Új-Zélandra indulásunk előtt alaposan körüljártuk ezt a témát. Letöltöttük a nyomtatványokat, amelyek ránk vonatkoznak és próbaképpen ki is töltöttük őket otthon. Minden csatolandó dokumentumot ellenőriztünk, hogy biztosan megvan-e minden. Megvolt, megnyugodtunk. A kérelmek végén van egy check list is, azt is átnéztük, ott is stimmelt minden. Aztán elutaztunk, megérkeztünk, kihevertük a jetlag-et és nekiláttunk élesben.
Újra kitöltöttük (most már véglegesen) a dokumentumokat. Kellett keresnünk egy békebírót is, aki igazolja, hogy valóban házastársak vagyunk. Interneten megnéztük hol van a legközelebbi és telefonos egyeztetés után még aznap délután tudott bennünket fogadni. Előre megbeszéltük, hogy ha kérdezi mióta vagyunk együtt, hogy ismerkedtünk meg és mikor, akkor én is a valós dátumokat mondjam, ne csak Kata. Erre a békebírónál kb. 5 percet töltöttünk. Ebből 3 azzal telt el, hogy bementünk az asztalig ahol helyet foglaltunk majd vissza kimentünk keresztül a szép nagy házon. Semmit nem kérdezett, nagyon kedves volt és segítőkész. Ja, és mindezért nekünk egyetlen centet sem kellett fizetnünk, ez a szolgáltatás ingyen van.
Ezután Kata még 1.201-szer átnézte a papírjainkat és a hozzájuk tartozó csatolmányokat és megállapította, hogy "jó, de nézze át azért az egyik ismerősünk is". Átnézte, talált is benne hibát. ;-) Ennek eredményeképpen az egyik oldalt újra ki kellett nyomtatnunk egy idegen országban (nyomtató persze nem volt senki ismerősnél) vasárnap! Szerencsére gyorsan találtunk olyan helyet, ahol nyomtattak. $2.20 be került, ebből 20 cent volt az oldal nyomtatása és 2 dollár az élő munkaerő igénybevétele, aki a navigálásunk alapján kinyomtatta a kért dokumentum kért oldalát. Ez nekem furcsa volt, mert otthon nem így megy, de egye fene, a lényeg az volt, hogy minél hamarabb be tudjuk adni a papírokat.
Október 18-án érkeztünk és november 1-én (nem kis segítséggel) beadtuk a kérelmeket. Csatoltuk amit csatolni kellett és vártunk. A kérelmek beadásakor lehetett kérni, hogy szeretnénk-e online értesítést kapni a folyamat során. Mi kértünk és kaptunk is. Ám először is egy hiánypótlásra felszólító emailt. Azt kérték, hogy csatoljunk még 2 igazolást a lakhatással és a sulival kapcsolatban 48 órán belül. Ha ezt nem tesszük meg, akkor be nem küldöttnek tekintik (tehát nem elutasítják!) a kérelmet és visszapostázzák. Szerintem ez egy jó hozzáállás. Nekem ez nagyon szimpatikus volt. Elküldtük amit kértek, bár elég idegesen telt az a majdnem 20 óra, ami alatt mindent elintéztünk.
Az immi oldalán kaptunk egy felhasználónevet és regisztrálhattuk magunkat, így nyomon követhettük az eseményeket. Azért cselesek voltak, mert a regisztrációnál tudnunk kellett az útlevélszámunkat is, ami ugye nem volt nálunk, mert korábban elküldünk nekik a vízumkérelmünkkel. Még szerencse, hogy egyszerre csináltattuk és majdnem minden szám megegyezik benne. ;-)
Ismerősök, barátok, suli mindenki azt mondta: 1-2-3 hét és meglesznek a papírok. Biztosan nem tudhatták, hogy meddig tart a procedúra és ezért is írtam, hogy a hivatalt kell megkérdezni. A barátok lehetnek kedvesek és segítőkészek, de nem ők bírálják el a kérelmeinket.
November 19-én érdeklődtünk először a study visa iránt. Felhívtuk őket telefonon és azt mondták sorban van a kérelem, de talán ha írunk egy emailt, akkor azzal meggyorsíthatjuk a folyamatot. Írtunk. 3 napon belül jött a válasz: "reméljük 2 héten belül döntés születik az ügyben". Mi is reméltük, de nem így lett.
1 héttel később megint hívtuk őket ugyanazon a számon. Rejtélyes módon akkor már nem tudtak információt adni ugyanazon a számon, hívjuk fel a call centert! Felhívtuk, 10 perc "Vivaldi, Négy évszak: Tél" hallgatása után odáig jutottunk, hogy visszahívnak. Vissza is hívtak szinte azonnal de sajnos megint csak ott tartottunk, hogy írjunk emailt. Írtunk. 3 napon belül jött a válasz: "reméljük 2 héten belül döntés születik az ügyben". Mi is reméltük, de nem így lett. Annyival viszont előrébb voltunk, hogy hamarosan a case officerhez kerül a kérelem, így bíztunk benne, hogy már nem tart olyan sokáig.
November 29. Az első tanítási nap a suliban. Kata elment nagy boldogan, de közölték vele, hogy addig nem mehet, amíg nincs meg a vízuma. Kb. 30 diákból a felének nem volt meg, úgyhogy nem egyedi eset volt. Ekkor két hét volt még a suliból és utána a nyári szünet. Szünet utáni első tanítási nap valamikor február elején lesz. Na, itt leesett az állunk. Mit fogunk mi addig csinálni?!
Aztán amikor az ember már nem számít rá, akkor történnek a jó dolgok. Amikor úgy voltunk vele,hogy most már tulajdonképpen mindegy ha idén nem is lesz semmi az egészből, akkor megkaptuk.
December 13-án (Kata mondta, hogy ez egy szerencsés nap lesz) fel akartuk hívni a call centert. 10 perc "Vivaldi, Négy évszak: Tél" hallgatása után odáig jutottunk, hogy visszahívnak. Amíg a visszahívásra vártunk gondoltuk megnézzük az immi honlapján, ahol regisztráltunk, hogy mi a helyzet. Nem reméltünk semmi különöset, mert elméletileg minden változásról kaptunk emailt a saját címünkre, de már egy ideje nem jött email. Kata pedig naponta rengetegszer megnézte, hátha az éjszakások küldtek emailt az immigrationtől...
Amikor belépett látta,hogy megvan a study visa! (Emailt Kata azóta sem kapott, sőt a vicc az, hogy én kaptam!) Nagyon megnyugodtunk. Nincs több aggodalom, most már az én open work visám is meglesz, csak ki kell várni. 43 napja vártunk erre a pillanatra és bár még nincs a kezünkben az útlevél, azért sokkal jobb így sétálni az utcán.
Ha újra kezdhetnénk egyvalamit biztosan másképpen csinálnánk. Először beiratkoznánk a könyvtárba (mert ahhoz kell az útlevél is) és csak utána küldenénk el a vízumkérelmeket. Így gyorsabban eltelne az idő, amíg az ember nem nagyon tud mit csinálni, csak vár és megpróbál úgy élni közben, hogy minél kevesebbet költsön, mert nem lehet tudni, hogy meddig kell kitartania a pénzének. Legalábbis nekünk így volt.
Nem részletes ismertetőt vagy tippet, ötletet szeretnék adni, hanem a saját élményeinket szeretném megosztani. Szeretném hangsúlyozni, hogy minden bevándorlással kapcsolatos dologban a legjobb, ha az Immigrationt kérdezi az ember, végtére is ők fogják elbírálni a kérelmeket...
Már Új-Zélandra indulásunk előtt alaposan körüljártuk ezt a témát. Letöltöttük a nyomtatványokat, amelyek ránk vonatkoznak és próbaképpen ki is töltöttük őket otthon. Minden csatolandó dokumentumot ellenőriztünk, hogy biztosan megvan-e minden. Megvolt, megnyugodtunk. A kérelmek végén van egy check list is, azt is átnéztük, ott is stimmelt minden. Aztán elutaztunk, megérkeztünk, kihevertük a jetlag-et és nekiláttunk élesben.
Újra kitöltöttük (most már véglegesen) a dokumentumokat. Kellett keresnünk egy békebírót is, aki igazolja, hogy valóban házastársak vagyunk. Interneten megnéztük hol van a legközelebbi és telefonos egyeztetés után még aznap délután tudott bennünket fogadni. Előre megbeszéltük, hogy ha kérdezi mióta vagyunk együtt, hogy ismerkedtünk meg és mikor, akkor én is a valós dátumokat mondjam, ne csak Kata. Erre a békebírónál kb. 5 percet töltöttünk. Ebből 3 azzal telt el, hogy bementünk az asztalig ahol helyet foglaltunk majd vissza kimentünk keresztül a szép nagy házon. Semmit nem kérdezett, nagyon kedves volt és segítőkész. Ja, és mindezért nekünk egyetlen centet sem kellett fizetnünk, ez a szolgáltatás ingyen van.
Ezután Kata még 1.201-szer átnézte a papírjainkat és a hozzájuk tartozó csatolmányokat és megállapította, hogy "jó, de nézze át azért az egyik ismerősünk is". Átnézte, talált is benne hibát. ;-) Ennek eredményeképpen az egyik oldalt újra ki kellett nyomtatnunk egy idegen országban (nyomtató persze nem volt senki ismerősnél) vasárnap! Szerencsére gyorsan találtunk olyan helyet, ahol nyomtattak. $2.20 be került, ebből 20 cent volt az oldal nyomtatása és 2 dollár az élő munkaerő igénybevétele, aki a navigálásunk alapján kinyomtatta a kért dokumentum kért oldalát. Ez nekem furcsa volt, mert otthon nem így megy, de egye fene, a lényeg az volt, hogy minél hamarabb be tudjuk adni a papírokat.
Október 18-án érkeztünk és november 1-én (nem kis segítséggel) beadtuk a kérelmeket. Csatoltuk amit csatolni kellett és vártunk. A kérelmek beadásakor lehetett kérni, hogy szeretnénk-e online értesítést kapni a folyamat során. Mi kértünk és kaptunk is. Ám először is egy hiánypótlásra felszólító emailt. Azt kérték, hogy csatoljunk még 2 igazolást a lakhatással és a sulival kapcsolatban 48 órán belül. Ha ezt nem tesszük meg, akkor be nem küldöttnek tekintik (tehát nem elutasítják!) a kérelmet és visszapostázzák. Szerintem ez egy jó hozzáállás. Nekem ez nagyon szimpatikus volt. Elküldtük amit kértek, bár elég idegesen telt az a majdnem 20 óra, ami alatt mindent elintéztünk.
Az immi oldalán kaptunk egy felhasználónevet és regisztrálhattuk magunkat, így nyomon követhettük az eseményeket. Azért cselesek voltak, mert a regisztrációnál tudnunk kellett az útlevélszámunkat is, ami ugye nem volt nálunk, mert korábban elküldünk nekik a vízumkérelmünkkel. Még szerencse, hogy egyszerre csináltattuk és majdnem minden szám megegyezik benne. ;-)
Ismerősök, barátok, suli mindenki azt mondta: 1-2-3 hét és meglesznek a papírok. Biztosan nem tudhatták, hogy meddig tart a procedúra és ezért is írtam, hogy a hivatalt kell megkérdezni. A barátok lehetnek kedvesek és segítőkészek, de nem ők bírálják el a kérelmeinket.
November 19-én érdeklődtünk először a study visa iránt. Felhívtuk őket telefonon és azt mondták sorban van a kérelem, de talán ha írunk egy emailt, akkor azzal meggyorsíthatjuk a folyamatot. Írtunk. 3 napon belül jött a válasz: "reméljük 2 héten belül döntés születik az ügyben". Mi is reméltük, de nem így lett.
1 héttel később megint hívtuk őket ugyanazon a számon. Rejtélyes módon akkor már nem tudtak információt adni ugyanazon a számon, hívjuk fel a call centert! Felhívtuk, 10 perc "Vivaldi, Négy évszak: Tél" hallgatása után odáig jutottunk, hogy visszahívnak. Vissza is hívtak szinte azonnal de sajnos megint csak ott tartottunk, hogy írjunk emailt. Írtunk. 3 napon belül jött a válasz: "reméljük 2 héten belül döntés születik az ügyben". Mi is reméltük, de nem így lett. Annyival viszont előrébb voltunk, hogy hamarosan a case officerhez kerül a kérelem, így bíztunk benne, hogy már nem tart olyan sokáig.
November 29. Az első tanítási nap a suliban. Kata elment nagy boldogan, de közölték vele, hogy addig nem mehet, amíg nincs meg a vízuma. Kb. 30 diákból a felének nem volt meg, úgyhogy nem egyedi eset volt. Ekkor két hét volt még a suliból és utána a nyári szünet. Szünet utáni első tanítási nap valamikor február elején lesz. Na, itt leesett az állunk. Mit fogunk mi addig csinálni?!
Aztán amikor az ember már nem számít rá, akkor történnek a jó dolgok. Amikor úgy voltunk vele,hogy most már tulajdonképpen mindegy ha idén nem is lesz semmi az egészből, akkor megkaptuk.
December 13-án (Kata mondta, hogy ez egy szerencsés nap lesz) fel akartuk hívni a call centert. 10 perc "Vivaldi, Négy évszak: Tél" hallgatása után odáig jutottunk, hogy visszahívnak. Amíg a visszahívásra vártunk gondoltuk megnézzük az immi honlapján, ahol regisztráltunk, hogy mi a helyzet. Nem reméltünk semmi különöset, mert elméletileg minden változásról kaptunk emailt a saját címünkre, de már egy ideje nem jött email. Kata pedig naponta rengetegszer megnézte, hátha az éjszakások küldtek emailt az immigrationtől...
Amikor belépett látta,hogy megvan a study visa! (Emailt Kata azóta sem kapott, sőt a vicc az, hogy én kaptam!) Nagyon megnyugodtunk. Nincs több aggodalom, most már az én open work visám is meglesz, csak ki kell várni. 43 napja vártunk erre a pillanatra és bár még nincs a kezünkben az útlevél, azért sokkal jobb így sétálni az utcán.
Ha újra kezdhetnénk egyvalamit biztosan másképpen csinálnánk. Először beiratkoznánk a könyvtárba (mert ahhoz kell az útlevél is) és csak utána küldenénk el a vízumkérelmeket. Így gyorsabban eltelne az idő, amíg az ember nem nagyon tud mit csinálni, csak vár és megpróbál úgy élni közben, hogy minél kevesebbet költsön, mert nem lehet tudni, hogy meddig kell kitartania a pénzének. Legalábbis nekünk így volt.
hétfő, november 29, 2010
Tengeri makk
Ez a nap sem indult másképpen, mint a többi... alapvetően várakozással telnek, várakozással a vízumainkra. Azonban mégis más lett mint a többi, ezért is ragadtam billentyűzetet. Reggel már korán készülődtünk, előző este ugyanis elhatároztuk, hogy Browns Baybe megyünk. Kicsit láblógatás a vízbe, kicsit vásárolunk és kicsit mást is elintézünk...
Nagyon szép idő volt, amikor odaértünk. Bár nem volt túl meleg a víz, azért mégiscsak jól esett bokáig-féllábszárig bemenni. Otthon tescoba menet nem volt tengerpart, ami útba esett volna, na mondjuk itt meg tesco nincs! ;-)
Ez is egy olyan dolog amit szerintem nem lehet itt megunni, de ezt majd szeretném 8 év múlva is ugyanígy leírni.
Na, vissza a történtekre!
Sétálgattunk, sétálgattunk, egy kis kőre lecsücsültünk.... fényképeket csináltunk és gondoltuk hazaviszünk egy jópofa kis kavicsot kabalának. Fel is vettünk egy kis aranyosat, hogy majd ez lesz a varázskövünk. Miután kellőképpen megszáradtunk, célba vettük a boltot. Alig tettünk pár lépést, amikor észrevettem a hullámok által kimosott hordalékok közt valamit. Ez nem egy kavics volt, de nem is kagyló. Valami korall szerűnek gondoltuk először. Volt rajta egy nagyobb lyuk középen és oldalt mintha 4 kis kéménye lett volna. Az egész körülbelül 4-5cm volt. Ez egy fokkal jobban tetszett, mint a sima szürke kis kavics, ezért Kata egy alig észrevehető laza csuklómozdulattal megszabadult a kavicsunktól és ezt a meszes vázú kis valamit a zsebébe tette.
Boltba mentünk, elintéztük, amit akartunk és hazamentünk. A gondok másnap reggel kezdődtek.
Borús volt a reggel, szinte mindenütt felhők voltak az égen. A kis kabalánk az íróasztalon lakott és amikor reggel az asztal fiókjait húztam ki-be furcsa, nem várt esemény következett be. A meszes vázú valamink elkezdett mozogni. Eddig nem néztem meg tüzetesebben, csak leraktuk oda. A kéményekben mintha kis kagylók laktak volna. Ahogy a fiókot húztam az asztal lapja rezegni kezdett és erre a rezgésre kinyílt és mozgott kicsit a kagyló szerű valami.
Teljesen rosszul voltunk, egyrészt a látványtól, amikor ezek a szegény kis valamik megmozdultak, másrészt attól is, hogy ez most biztos rossz dolgokat fog maga után vonni.
Nem is késlekedtem sokáig, elhatároztam, hogy visszaviszem őket Browns Baybe, amilyen gyorsan csak lehet. Busszal mentem, táskámban a kis állatokkal. Tudva hogy élnek és mozognak nem mertem őket a zsebembe tenni, ahogyan azt előző nap még simán megtettük.
Amikor a partra értem még felhős volt az ég. Kerestem nekik egy sziklába vájt vízzel telt kis medret és oda tettem őket. Ezután minden valószínűség szerint mintegy varázsütésre megszűnt a "rontás", mert szinte azonnal kisütött a nap. Egész nap jó idő volt utána.
(A képen középen vagy talán kicsit jobbra ŐK azok.)
Azért gondoltam mégsem megyek haza üres kézzel és kerestem egy jópofa szürke kis kavicsot. Olyasmit, amit korábban eldobtunk.
Hosszas kutatómunka eredményeként végül kiderült, hogy a "kis állatok" (mi így hívtuk őket egymás közt) tengeri makkok, amelyeket jelenleg a fogorvosok irigyelnek és vizsgálnak leginkább, mert olyan erős ragasztót képesek vizes körülmények közt előállítani, amilyet bizony az emberiségnek még nem sikerült. A világ minden tengerében megtalálhatóak és maximum 3-5cm-re nőnek meg. Apró planktonokkal táplálkoznak és biológiailag a rákok rokonainak mondhatják magukat. Jó hír, hogy a jelenlétük azt jelenti a víz nem szennyezett nehézfémekkel és legkevésbé cinkkel.
Nagyon szép idő volt, amikor odaértünk. Bár nem volt túl meleg a víz, azért mégiscsak jól esett bokáig-féllábszárig bemenni. Otthon tescoba menet nem volt tengerpart, ami útba esett volna, na mondjuk itt meg tesco nincs! ;-)
Na, vissza a történtekre!
Sétálgattunk, sétálgattunk, egy kis kőre lecsücsültünk.... fényképeket csináltunk és gondoltuk hazaviszünk egy jópofa kis kavicsot kabalának. Fel is vettünk egy kis aranyosat, hogy majd ez lesz a varázskövünk. Miután kellőképpen megszáradtunk, célba vettük a boltot. Alig tettünk pár lépést, amikor észrevettem a hullámok által kimosott hordalékok közt valamit. Ez nem egy kavics volt, de nem is kagyló. Valami korall szerűnek gondoltuk először. Volt rajta egy nagyobb lyuk középen és oldalt mintha 4 kis kéménye lett volna. Az egész körülbelül 4-5cm volt. Ez egy fokkal jobban tetszett, mint a sima szürke kis kavics, ezért Kata egy alig észrevehető laza csuklómozdulattal megszabadult a kavicsunktól és ezt a meszes vázú kis valamit a zsebébe tette.
Boltba mentünk, elintéztük, amit akartunk és hazamentünk. A gondok másnap reggel kezdődtek.
Borús volt a reggel, szinte mindenütt felhők voltak az égen. A kis kabalánk az íróasztalon lakott és amikor reggel az asztal fiókjait húztam ki-be furcsa, nem várt esemény következett be. A meszes vázú valamink elkezdett mozogni. Eddig nem néztem meg tüzetesebben, csak leraktuk oda. A kéményekben mintha kis kagylók laktak volna. Ahogy a fiókot húztam az asztal lapja rezegni kezdett és erre a rezgésre kinyílt és mozgott kicsit a kagyló szerű valami.
Teljesen rosszul voltunk, egyrészt a látványtól, amikor ezek a szegény kis valamik megmozdultak, másrészt attól is, hogy ez most biztos rossz dolgokat fog maga után vonni.
Nem is késlekedtem sokáig, elhatároztam, hogy visszaviszem őket Browns Baybe, amilyen gyorsan csak lehet. Busszal mentem, táskámban a kis állatokkal. Tudva hogy élnek és mozognak nem mertem őket a zsebembe tenni, ahogyan azt előző nap még simán megtettük.
Amikor a partra értem még felhős volt az ég. Kerestem nekik egy sziklába vájt vízzel telt kis medret és oda tettem őket. Ezután minden valószínűség szerint mintegy varázsütésre megszűnt a "rontás", mert szinte azonnal kisütött a nap. Egész nap jó idő volt utána.
Azért gondoltam mégsem megyek haza üres kézzel és kerestem egy jópofa szürke kis kavicsot. Olyasmit, amit korábban eldobtunk.
Hosszas kutatómunka eredményeként végül kiderült, hogy a "kis állatok" (mi így hívtuk őket egymás közt) tengeri makkok, amelyeket jelenleg a fogorvosok irigyelnek és vizsgálnak leginkább, mert olyan erős ragasztót képesek vizes körülmények közt előállítani, amilyet bizony az emberiségnek még nem sikerült. A világ minden tengerében megtalálhatóak és maximum 3-5cm-re nőnek meg. Apró planktonokkal táplálkoznak és biológiailag a rákok rokonainak mondhatják magukat. Jó hír, hogy a jelenlétük azt jelenti a víz nem szennyezett nehézfémekkel és legkevésbé cinkkel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)